Majdnem csőd után: kívül-belül megújul az American Airlines

Szerintetek milyen az American új arculata? Láttátok már? Ha nem, most megmutatom, egy poszt erejéig, mert igen-igen tanulságos. Miért? Alig több, mint egy éve ugyanis, hogy bejelentették: az American Airlines az amerikai Chapter 11 alatt (csédvédelemben) repül tovább. Nem sokkal ez előtt, az AA (tehát a csődvédelem előtt) az iparág történetének egyik legnagyobb géprendelését és flotta-modernizációját jelentette be. Nyilván az utóbbi időben számos belső intézkedéssel és leépítéssel nagyon fontos átalakításokat is végrehajtott a cég, de mindezek után fordítottak figyelmet arra is, hogy arculatban, üzenetekben és szolgáltatásban is megújuljanak, hogy biztosak legyenek abban: az utasok inkább feléjük fordulnak, mint eltávolodnak a légitársaságtól. Na, ez az amerikai üzleti szemlélet, amit nekünk még tanulni kell. Mit mondanának nálunk? Hát azt, hogy mit vág fel ez a légitársaság, amely a csődtől épp megmenekült, ergo biztos híján van a pénznek, ellenben bővelkedik adósságban (ez minden bizonnyal így is van), minek vásárol nyakra-főre repülőgépet, s miért költ több millió dollárt a gépek átfestésére, s egy komplett arculatváltásra? Nos, nagyon jól tették, hogy erre költenek, hamarosan elmondom, hogy miért….

Az indoklást rögtön egy személyes élménnyel kezdem: hét-nyolc éve elég sokat repültem Amerikán belül AA-vel, egyszer még azt a hibát is elkövettem, hogy Párizs és New York között az ő járatukat választottam, egyébként puszta kíváncsiságból. Borzalmas volt, minden egyes repülés, szakadt gépekkel, közepesen udvaris személyzettel, s ha az ebédhez adott bor után megkívántam még egy italt, akkor a CDG-JFK járat személyzete megkért, hogy egy ötöst csúsztassak be a cég kasszájába. Az USA-n belül pontosak voltak ugyan, de az ősöreg (egyébként remek repülő) MD-82-esek és az agyonhajtott 737-800-asok nem szolgálták épp a kényelmes repülést. Az egy pohár víz, valamint az ehetetlen műsajt és a szárazkeksz pedig nem épp az a fedélzeti szolgáltatás, amiről minden utam előtt álmodok… Ezen a helyzeten már az új gépek beszerzésének az ígérete is változtat, lévén az új gép jó pár évig kényelmes is, ráadásul tudtam, hogy a hosszú járatokon azért modernizáláták az utasteret. Jó hír. S hogy biztos legyek a változásban, még egy-két videóval is megörvendeztették az utazóközönséget. Itt van például egy. De aztán, olvass ám tovább!

Best serve our customers. Komolyan, tetszik ez a szóhasználat. Amerikában ügyfelekről beszélnek a légitársaságok, Ázsiában a vendég (guest) adatait kell megadni a foglaláskor, nálunk, Európában pedig passenger. Jó, tisztában vagyok vele, hogy az amerikai belföldi légiközlekedés sosem lesz a full-luxus, de a flottamodernizáció mégiscsak remek előremenekülés. Az új utastér már a turista osztályon is feltűnő: USB, konnektor, wifi és akár ülés-ülés chatet lehetővé tévő inflight entertainment. Ez az economy. Pár sorban adnak nagyobb lábteret, amit a prémium-ügyfeleknek ingyen adnak, történetesen az AA a oneworld emerald és sapphire törzsutasainak is ingyenesen biztosítja a lehetőséget. Azért ez nem rossz. Itt van két kép az új turistaosztályról, mondanom sem kell, hogy bőrből vannak az ülések…A képek után rátérünk a felsőbb osztályokra, tehát scrollozz bátran!

Az amerikai belföldi járatok nemcsak azért jelentenek kemény megpróbáltatást, mert ők a repülést a sárga busz színvonaláról indították. Mondjuk, egy New York – Las Vegas repülőút 5 óra harminc perc. Majdnem annyi, mint egy New York – London, kedvező szélviszonyokban. Egy JFK – SFO akár hat és fél óra is lehet. Tényleg, nektek mi volt a leghosszabb, vagy épp a legemlékezetesebb amerikai belföldi utatok? Namost, vannak az úgynevezett transzkontinentális járatok, ami a keleti és a nyugati part közötti repülést jelenti, kb kétszáz dollár egy jegy egy útra a turistán, s van olyan járat is, hogy este tízkor indulsz SFO-ból és reggel hétkor már a Kennedyn vagy. Ha turistán utazol, akkor élő hullaként. Na, de!

A business class-t ezidáig a belföldi viszonylatban nem nagyon ismerték, ezt first-ként lehetett igénybe venni, de a színvonal, hát az nem volt valami nagy dolog. Ellenben, az új A321-eseken, tehát keskenytörzsű gépekben bevezették a First és Business osztályt, mindkettő sajátossága, hogy teljesen vízszintessé alakítható ülésekkel szerelik fel, bármikor hoznak enni, hogy az utas bármikor gondolhassa úgy, hogy alszik. Akár, a teljes utat végighorpasztja…

Ez nem rossz. Ugyanez a first esetében így néz ki: nem nagy a különbség, de azért van.

Szóval, gondolom, nem kell különösképp magyarázni, hogy ez a változás az ügyfelek szemében is meggyőző, tehát ha választaniuk kell, akkor kipróbálják az American-t. Nem utolsó sorban, csak ezzel tudnak az új titánok, a JetBlue és a Virgin America nyomába eredni. Igaz, hogy a teljes flottacsere 2018-ig megy végbe, de azért gondoljatok bele, hogy havi három 737-est vesznek át, ugyanennyi gép jön Toulouse-ból, ráadásul, a London New York vonalon már repül az egyik zsír új 777-300-as is. A Boeing gépek sajátossága, hogy immár mindet az úgynevezett Boeing New Cabin Interior koncepció szerint rendelték, változtatható színű led-világítással, illetve olyan felső csomagtárolókkal, amelyek leereszkednek, nem pedig az ajtajuk nyílik fel, azért a folyosón felállva több helye van az utasnak, amikor végigmegy a gépben, vagy épp, amikor rendezkedik felszállás előtt, leszállás után. Ezt egyszer megtekintettem a Boeing everett-i gyárában, a mockup centerben, itt van róla egy videó. Ez pedig itt a már emlegetett zsírúj 777-300 belseje.

S, hogy miről is beszélünk, itt van két kép, a régi és az új arculatról. Persze, az amerikaiak valamit megtartottak a tradíciókból: egyrészt az American feliratot, másrészt pedig egyes gépeknél azt a tipikus, csak erre a légitársaságra jellemző stílusjegyet, hogy a törzs teljesen alumínium-színű.