Felszálltunk, üdvözlet 33000 láb magasból, LH418

Nos, felszálltunk a Lufthansa legújabb, D-ABYQ lajstromjelű Boeing 747-8i gépével, ami az első, amely Premium Economy osztállyal repül. A Frankfurti reptér Z52-es kapujánál I LOVE PREMIUM ECONOMY pólós srácok fogadták az utasokat, akik szemmel láthatóan izgatottak voltak, hogy a koncepció, amelyen három éve dolgoztak, azokban a pillanatokban termékké avanzsált, amikor megkezdődött az utasok beszállítása. Mivel a Premium Economy üléselrendezése a 2-4-2 (szemben a turista 3-4-3 térképével), így összesen 4 széksorban harmincketten vagyunk, akik most így repülünk. BEszállítás után tettünk egy kis kirándulást a Business osztályon, aztán a First-ön is, amelyek szintén remekek, de most nem emiatt vagyunk itt. Azért a lépcsőt, ami a púpba vezet, azt megmutatom.


Különjárat a 747-8i-vel: Unique for Munich

Fantasztikus repülésen vagyok túl, miről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Meghívást kaptam ugyanis egy sajtórepülésre a legújabb Boeing 747-8i-vel, s bár sajnos nem egy óceánt repültünk át, hanem „csak” Münchenből Düsseldorfba, a dolog így is élmény volt. Ez a gép ugyanis egyelőre csak a Lufthansa színeiben repül utasszállítóként. Egyelőre csak négyet adtak át belőle. S bizonyára vannak gyermekbetegségei, amelyek a sorozatgyártás rutintalanságából adódnak, a repülők teljesen új generációjába tartozik, ám egyszersmind a legszebb repülőnek az utódja, amit valaha gyártottak. A Jumbo szép, kecses, s hogy milyen repülni vele? Tarts velem, s megtudod.

Kora reggel gyülekezett egy izgatott csapat a Müncheni reptér Senator Cafejában, a G27 kapu mellett. A senator utasok nem üröltek, akiknek a cafe helyett a Loungeban kellett helyet foglalniuk (a Miles and More Senator törzsutasok a Cafe-t azért veszik igénybe szívesen, mert apró, otthonos, kevesen vannak, reggelente pedig barrista készíti a presszókávét és a capuccinot, amit ugye egyetlen automata gép sem tud überelni. Igaz, a frankfurti Senator Lounge-ban is van barrista, sőt koktélmixer is. ), de ez alkalommal ez az apró kávézó a Star Alliance gold törzsutasok helyett a Lufthansa meghívottjait szolgálta ki. Ötvenen voltak, újságírók, kiemelten megbecsült törzsutasok és Lufthansa-vezetők.

Busszal vitték ki a néptömeget a terminállal átellenben álló géphez, amely körül nagy volt a sürgés-forgás. Pedig nem volt vele semmi gond, csak éppen mindenki látni akarta a D-ABYA lajstromjelú fehér madarat. A tévéstábok, így mi is, körbemehettünk, alánézhettünk, megfogdoshattuk a kerekét, megpaskolhattuk a hajtóműveket, anélkül, hogy bármilyen biztonsági ember odajött volna fontoskodni. Én valahogy így láttam a madarat reggel háromnegyed tízkor.

10.48-ra volt slotunk, körbe tudtuk tehát járni a gépet, töviről, hegyire, még a kapitánnyal is tudtam váltani egy pár szót, aki azt mondta, megfiatalodott, mióta ezt vezeti, pedig a karrierjét még a 747-200 modellen kezdte, ami ugyebár nem ma lehetett. – Nagyon erős a hajtómű, a gép szárnybelépőéle teljesen újra van tervezve, fantasztikusan viselkedik a levegőben, mindeközben pedig a műszerfal és a kezelőszervek több, mint 95 százalékban megegyeznek a 747-400-zal – mondta a kapitány, aki szerint mégis, ezt a madarat olyan vezetni, mintha egy új Porschét vezetne az ember. – Tudod, még mindig új szaga van, tudod, hogy a csúcstechnikában ülsz, mások is tudják rólad, s meg is kapod érte az elismerő pillantásokat – folytatta a kapitány, s nem mondom, tetszett, hogy nem a corporate-bullshitet tolja.

A gép belseje egyébként fantasztikus. A púpban repültem (viszonylag szép szűmú repült mérföldem ellenére a 747-es típuson először ültem az upper decken), ahol a régi jumbók kifejezetten szúkösek voltak, ám ez elég tágas. Nem annyira, mint az A-380as, de azért tekintélyes méretű tér vett körbe. Az új business szék nagyon kényelmes, nem hiába költ a Lufthansa 2015-ig 3,5 milliárd eurót a termékfejlesztésre, amiből az új business székekre csak idén egymillió euró megy el. Nem hiába, hogy több ezer utason tesztelték, mielőtt végelegesítették, teljesen jól működik, kényelmes, frankó, a BE Aerospace eléggé kitett magáért.

A legjobb hely mégis, a purser helye. Charles Daniels 1985-ben kezdte a Lufinál, s neki is különleges volt a járat, mert 2001 óta, amióta chief purser beosztásban dolgozik, nem repül németországi belföldi járaton. A chief purser mindenek főnöke, alatta mindhárom osztálynak van külön irányítója, ő fogja össze a 17 fős csapatot, dönt fontos kérdésekben, s az ő keze szabályozza a világítást, amikor kontinenseket átrepülve, megkezdik a leszállás előtti cateringet. Ez igen fontos beosztás, mert az út végi szervíz előtt az emberek nagy része alszik, s nem mindegy, hogyan tekerik fel a lámpákat. Ja, ez különösen ezen a gépen érdekes, amit a Lufthansa olyan világítással rendelt, hogy a purser tényleg szabályozni tudja, attól függően, hogy romantikus esti hangulatot szeretne varázsolni a kabinban, vagy épp napfényes reggelt, vagy bármi mást. Charles Daniel egyébként azt mondja, minden repülés előtt neki a legfontosabb pillanat, amikor a kapitány az első mondókájába (passenger announcment) belekezd, még nyitott ajtóknál. – Akkor tudom, hogy kezdődik a Rock’n Roll! – mondja.

A Rock§n Roll elkezdődött, a gép határozottasn emelkedik a magasba, s akár az A380, mindeközben hangját is alig hallani, pedig közel ülünk a szárnyhoz. Rendkívül határozottan szeli a levegőt, nyoma sincs rezonanciának. A 747-400-asoknál, amikor az emelkedési sebesség közelében még a futókon robog a gép, minden rázkódik, a tetőcsomagtartók úgy mozognak, hiogy kezdő utas azt hiheti, mindjárt az utastársai nyakában kötnek ki a dobozok és a bőröndök. Ez a gép azonban úgy repül, hogy észre sem lehet venni. Amikor a pályához gurultunk, minden reptéri alkalmazott minket fotózott, a pálya végén megannyi spotter sorakozott fel a rossz idő ellenére is – persze nem volt akkora embertömeg, mint BUD-on az A380-as látogatásakor -, szóval nagy volt az izgalom. Montam is utastársamnak, hogy ez Unique for Munich, ami leírva nem vicces, kiejtve viszont igen.

A landolás sem volt kevésbé gyönyörű, a szél okozott némi turbulenciát, de a gép csodálatosan és elegánsan érte a földet. Mondanom sem kell, hogy Düsselforfban vízsugárral köszöntötték. A 747-es a következő hetekben ellátogat Köln-Bonn, Hamburg és Berlin repterére is, hogy a Lufthansa ott is felültethesse rá a HON Circle valamint Senator utasait: hadd lássák, milyen az új gép, hátha kedvük támad repülni vele. Jelenleg Washington, Bangalore és Delhi a 747-8i célállomás, decemberben csatlakozik Los Angeles is, így ez az iőeltolódásokkal együtt remek kombó. Jövőre öt új gép érkezik, de hogy azok hová repülnek majd, arról csak az üzemeltetési vezetőknek vannak elképzeléseik.

Új zászlóshajó a Lufthansánál: május elsején érkezik a 747-8i, első célállomás Washington

Új korszak kezdődik május elsején a Lufthansánál. Előbb egy fantasztikus ceremónia keretében a Seattle melleti Boeing field-en elbúcsúztatják az első Boeing 747-8i repülőgépet, amely a Lufthansa flottájának új zászlóshajója lesz, mint az első az új jumbók közül, amely kereskedelmi forgalomba áll. (Legalábbis, az utasszállító változatból, hiszen a freighter már repül például a Cargolux-nál, s már járt is Budapesten, méghozzá az első kereskedelmi útján!) A Lufthansa huszat rendelt a repülőből, evvel cserélik le a meglévő 28 Boeing 747-400-ast, melyekből az újabbakat jó ideig használják még: többük még akár tíz évig is a flottában maradhat, azokat a nagykarbantartások idején retrofittelik, teljesen kicsérlik a belső terüket: új economy, új business és első osztályt rendeznek be a fedélzeten, a világítást is kicserélik.

A Singapore Airlines nemrégiben utolsó jumbóját is nyugdíjba küldte, méltón megadva a végső tiszteletet az utasszállító repülőgépek királynőjének, de a Jumbók története ezzel nemhogy nem ér véget, sőt! Az új Boeing 747-8i éppenséggel új korszakot nyit a típus életében, igaz, immár az Airbus A380 árnyékában.

Május elsején száll fel Seattle-ből a a ferry flight, s másodikán hajnalban száll le Frankfurtban, majd a hansi igen komoly welcome-ceremóniával fogadja a repülőt, mielőtt megkezdené a Frankfurti technikai és hatósági vizsgákat, hogy a lehető legrövidebb időn belül kereskedelmi forgalomba állhasson. A kétszázmillió dollárnál is drágább repülő nyitó úticélját is ekkor jelentik be hivatalosan, de az minden valószínűség szerint New York JFK – mint utóbb nem hivatalos forrásból megtudtam, Washington D.C. lesz, valamint valamelyik indiai célállomás. (Ahol az A380-asok nem kapnak leszállási engedélyt, ennek pedig nem hivatalos oka, hogy az Air India Star Alliance csatlakozását a minőségi eltérések miatt nem hagyta jóvá a szövetség és annak vezető légitársasága, a Lufthansa.)

A 747-8i harminc százalékkal alacsonyabb zajszint mellett működik, a fogyasztása és a károsanyag-kibocsátása pedig kétszámjegyű százalékkal kisebb, mint a 400-as modellnél, de kisebb az új generációs hajtómű rezgése is. Ennek köszönhetően a Frankfurti reptéren takarékosabb megközelítésre ad lehetőséget a pilótáknak, az éjszakai zajkorlátozás idején is repülhet, így a menetrendet lényegesen finomabbra lehet hangolni – ez utóbbi nagy érték, ha például egy esti ázsiai járatnak nem a zajkorlát miatt kell elmenni egy órával hamarabb, így például bevárhat még késő esti feedereket.

Pont ma van 42 éve (1970 április 26.), hogy a Lufthansa és a Boeing a jumbók üzemeltetésében partnerek lett, azzal, hogy a német társaságnál forgalomba állt a Jumbó. Az első Boeing 747-100-ast egyébként a Pan Am kezdte üzemeltetni. A zzal, hogy most az új intercontinental első üzemeltetője lett a légitársaság, ez a partnerség most még szorosabbá válik, több, mint ötven év után.  A 747-8i belseje kicsit hasonlít a dreamlineréhez, ledes belső világítást kapott, a kabin zajszigetelése is jobb, s ami még fontosabb: a lekerekített formáknak köszönhetően még több hely van a személyes csomagoknak és tárgyaknak.

Persze az utasoknak is: 386 székesre van lőve a repülő, köszönhetően annak, hogy a törzs hat méterrel hosszabb, mint a 400-as modellé. A hatósávolság is nőtt, több, mint 12500 kilométer, épp elegendő ahhoz, hogy teljesítse a Ludthansa leghosszabb kereskedelmi útvonalát, amelyen az LH 510 / LH 511 járat repül Frankfurt és Buenos Aires között.

 


Ha tetszett a post:

Légyszi kattints ide és lájkold a blog Facebook oldalát! Így a FB-n is tudsz kommentelni, látod a bejegyzéseket és részt vehetsz a hamarosan szerveződő játékokban, repülős relikviákért, repjegyekért!

 

Megérkezett a legújabb Jumbo, itt a 747-8 Intercontinental!

Sokkoló! A helyszíni beszámolókat olvasgatva ez volt a leggyakrabban használt kifejezés azok részéről, akiknek volt szerencséje a helyszínen követni a legújabb jumbo bemutatását. Régi álma vált valóra a Boeing Jumbo rajongóinak: a már-már temetett 747-es típus legújabb változata, a 747-8 Intercontinental utasszállító és argo változatban is bemutatkozott, még nagyobb upper deck-kel, mint a négyszázason. Mintegy negyven évvel az első, 747-100 modell bemutatója után. Lenyűgöző!

Forrás: airlinereporter.com

A Boeing Everettben – hol máshol? – tartotta a gigasntikus bemutatót, magyar idő szerint vasárnap este. Az amerikai gyártónak volt ez a legnagyobb megkönnyebbülés, mert a 747-8 program egyéves késében van: ennek az eseménynek tavaly kellett volna megtörténnie, sőt, ha időben, a terveknek megfelelően a Lufthansa átveheti az első gépet, akkor már repülhetne is a menetrend szerinti forgalomban.A késés miatt az átadás csak az év vége felé várható.

A hatalmas, impresszív repülő 467 utast tud szállítani klasszikus háromosztályos elrendezésben.

A típusra eddig nem tudott túl sok megrendelést jegyezni a Boeing: eddig 33-at rendeltek, 20-at a Lufthansa, 13-at pedig a Korean Air.

The 747-8 szárnyfesztávja 224 láb, 13 lábbal hosszabb, mint a korábbi modelleké. A hajtómű egyelőre GE, GEnx-2B67 típus, amely harminc százalékkal kevesebb alkatrészből áll, 14 százalékkal alacsonyabb zajkibocsátása, utazósebessége pedig 0.86 mach.