Új zászlóshajó a Lufthansánál: május elsején érkezik a 747-8i, első célállomás Washington

Új korszak kezdődik május elsején a Lufthansánál. Előbb egy fantasztikus ceremónia keretében a Seattle melleti Boeing field-en elbúcsúztatják az első Boeing 747-8i repülőgépet, amely a Lufthansa flottájának új zászlóshajója lesz, mint az első az új jumbók közül, amely kereskedelmi forgalomba áll. (Legalábbis, az utasszállító változatból, hiszen a freighter már repül például a Cargolux-nál, s már járt is Budapesten, méghozzá az első kereskedelmi útján!) A Lufthansa huszat rendelt a repülőből, evvel cserélik le a meglévő 28 Boeing 747-400-ast, melyekből az újabbakat jó ideig használják még: többük még akár tíz évig is a flottában maradhat, azokat a nagykarbantartások idején retrofittelik, teljesen kicsérlik a belső terüket: új economy, új business és első osztályt rendeznek be a fedélzeten, a világítást is kicserélik.

A Singapore Airlines nemrégiben utolsó jumbóját is nyugdíjba küldte, méltón megadva a végső tiszteletet az utasszállító repülőgépek királynőjének, de a Jumbók története ezzel nemhogy nem ér véget, sőt! Az új Boeing 747-8i éppenséggel új korszakot nyit a típus életében, igaz, immár az Airbus A380 árnyékában.

Május elsején száll fel Seattle-ből a a ferry flight, s másodikán hajnalban száll le Frankfurtban, majd a hansi igen komoly welcome-ceremóniával fogadja a repülőt, mielőtt megkezdené a Frankfurti technikai és hatósági vizsgákat, hogy a lehető legrövidebb időn belül kereskedelmi forgalomba állhasson. A kétszázmillió dollárnál is drágább repülő nyitó úticélját is ekkor jelentik be hivatalosan, de az minden valószínűség szerint New York JFK – mint utóbb nem hivatalos forrásból megtudtam, Washington D.C. lesz, valamint valamelyik indiai célállomás. (Ahol az A380-asok nem kapnak leszállási engedélyt, ennek pedig nem hivatalos oka, hogy az Air India Star Alliance csatlakozását a minőségi eltérések miatt nem hagyta jóvá a szövetség és annak vezető légitársasága, a Lufthansa.)

A 747-8i harminc százalékkal alacsonyabb zajszint mellett működik, a fogyasztása és a károsanyag-kibocsátása pedig kétszámjegyű százalékkal kisebb, mint a 400-as modellnél, de kisebb az új generációs hajtómű rezgése is. Ennek köszönhetően a Frankfurti reptéren takarékosabb megközelítésre ad lehetőséget a pilótáknak, az éjszakai zajkorlátozás idején is repülhet, így a menetrendet lényegesen finomabbra lehet hangolni – ez utóbbi nagy érték, ha például egy esti ázsiai járatnak nem a zajkorlát miatt kell elmenni egy órával hamarabb, így például bevárhat még késő esti feedereket.

Pont ma van 42 éve (1970 április 26.), hogy a Lufthansa és a Boeing a jumbók üzemeltetésében partnerek lett, azzal, hogy a német társaságnál forgalomba állt a Jumbó. Az első Boeing 747-100-ast egyébként a Pan Am kezdte üzemeltetni. A zzal, hogy most az új intercontinental első üzemeltetője lett a légitársaság, ez a partnerség most még szorosabbá válik, több, mint ötven év után.  A 747-8i belseje kicsit hasonlít a dreamlineréhez, ledes belső világítást kapott, a kabin zajszigetelése is jobb, s ami még fontosabb: a lekerekített formáknak köszönhetően még több hely van a személyes csomagoknak és tárgyaknak.

Persze az utasoknak is: 386 székesre van lőve a repülő, köszönhetően annak, hogy a törzs hat méterrel hosszabb, mint a 400-as modellé. A hatósávolság is nőtt, több, mint 12500 kilométer, épp elegendő ahhoz, hogy teljesítse a Ludthansa leghosszabb kereskedelmi útvonalát, amelyen az LH 510 / LH 511 járat repül Frankfurt és Buenos Aires között.

 


Ha tetszett a post:

Légyszi kattints ide és lájkold a blog Facebook oldalát! Így a FB-n is tudsz kommentelni, látod a bejegyzéseket és részt vehetsz a hamarosan szerveződő játékokban, repülős relikviákért, repjegyekért!

 

Végső búcsú: utoljára repül a Singapore Airlines 747-400 jumboja

 

747 SGD (szingapúri dollár), csaknem 150 ezer forint: ennyibe kerül a jegy, amely még ezekben a pillanatokban is kapható a Singapore Airlines történelmi, 747 és 748-as számú retúr járatára, amellyel végleg nyugdíjba küldik az egek királynőjét, a jumbót. A poszt mgejelenését követően hét órával száll fel az SQ utolsó 747-400-assal teljesített járata, a business jegy 2200 szingapúri dollárba kerül, s ezzel véget ér egy dicsőséges korszak a délkelet-ázsiai légitársaság történetében. Párhuzamosan azzal, hogy az Airbus A380 üzembe állításával 2007-ben elkezdődött egy új, a szuperjumbó korszaka: ma már 17 A380-ast üzemeltet a légitársaság, s evvel repül Frankfurtba, Londonba, Zürichbe és Párizsba is, hogy csak az európai célállomásokat említsük. 2012-t még három 747-essel kezdték, ma már csak egyet üzemeltetnek, amely egészen március végéig Melbourne és Szingapúr között járt, majd hamarosan az utolsó kereskedelmi járatára indul, Hong Kongba. Az ötcsillagos légitársaságok között is etalonnak számító Singapore, ahogy a repülésben csak két betűvel emlegetik, az SQ, bár nem köztudott, de a világ legnagyobb Boeing 747-es üzemeltetője. Története során összesen 56 Jumbo teljesített szolgálatot náluk, ebből 42 a legkecsesebb, a 747-400 “Megatop”.
1973-ban vették át az első két jumbót, amelyet mindössze három évvel a típus debütálása után rendeltek meg. Azt a modellt Super B-nek hívták, ma már a Skodát ismerjük meg erről a névről. 1973 és 1994 között 19 repülő rótta a tengeri mérföldeket Szingapúr és a világ nagyvárosai között, a Big Top névre hallgató 747-300-ast tíz évvel később 1983-ban állították be és 2001-ig összesen 15 repült a flottában, míg a 747-400 Megatop 1989-ben állt szolgálatba és repült egészen mostanáig. Ez a gép önmagában is történelem, hát még az SQ-nak, amelynek ez a típus tette lehetővé, hogy leszállás nélkül teljesíthesse a járatokat London és Szingapúr között.  Összesen negyvekettőt üzemeltetett ebből a gépből az SQ, s azért lehet rekorder, meg több olyan év is volt, amikor a jumbo különböző változataiból 53 szállította az utasokat. Most nyugdíjba vonuló 9V-SPQ lajstromjelű madárka 2001-ben érkezett a légitársasághoz.  Nem mellesleg, 13 747-400Freighter is repült a cégnél.
Tehát míg ma a szuperjumbó az SQ zászlóshajója, addig évtizedeken keresztül a jumbo volt az a gép, amelyen három osztályon minden luxust megkaptak a Singapore airlines utasai. Volt olyan gép, amelyik több, mint 35000 repült óra után ment nyugdíjba a SIN bázisról.  (Egy korábbi, Airbus A380-assal teljesített Zürich – Szingapú járat beszámolóját itt olvashatod.) Visszatérve a jumbóra, a kezdeti példányokon még a felső deck olyan kicsi volt, hogy az első osztály utasainak egy foteles klubot alakítottak ki, több millió liter francia pezsgő folyt ott el az évek során, de utas-székek nem voltak az emeleten. A Big Top felső deckje már kétszer akkora volt, így lehetővé vált, hogy ott egy dedikált business class-t alakítsanak ki, s ugyanez történt a megatop felső fedélzetén is.
Aki jegyet vesz az utolsó hongkongi járatra, számtalan ereklyét is kap ajándékba a légitársaságtól, amely híres a precizitásáról, a mintaszerű fedélzeti ellátásáról, a makulátlan kinézetű és ruházatú, s hihetetlen szépségű utaskísérőiről, s arról, hogy még a stewik ruhájának a színe is jelent valamit: azt, hogy milyen beosztásban, s milyen osztályú kabinban gondoskodnak az utasokról. Ha érdekel, milyen volt az SQ B747, nézd meg ezt a videót


747 SGD (szingapúri dollár), csaknem 150 ezer forint: ennyibe kerül a jegy, amely még ezekben a pillanatokban is kapható a Singapore Airlines történelmi, 747 és 748-as számú retúr járatára, amellyel végleg nyugdíjba küldik az egek királynőjét, a jumbót. A poszt mgejelenését követően hét órával száll fel az SQ utolsó 747-400-assal teljesített járata, a business jegy 2200 szingapúri dollárba kerül, s ezzel véget ér egy dicsőséges korszak a délkelet-ázsiai légitársaság történetében.

Párhuzamosan azzal, hogy az Airbus A380 üzembe állításával 2007-ben elkezdődött egy új, a szuperjumbó korszaka: ma már 17 A380-ast üzemeltet a légitársaság, s evvel repül Frankfurtba, Londonba, Zürichbe és Párizsba is, hogy csak az európai célállomásokat említsük. 2012-t még három 747-essel kezdték, ma már csak egyet üzemeltetnek, amely egészen március végéig Melbourne és Szingapúr között járt, majd hamarosan az utolsó kereskedelmi járatára indul, Hong Kongba. Az ötcsillagos légitársaságok között is etalonnak számító Singapore, ahogy a repülésben csak két betűvel emlegetik, az SQ, bár nem köztudott, de a világ legnagyobb Boeing 747-es üzemeltetője. Története során összesen 56 Jumbo teljesített szolgálatot náluk, ebből 42 a legkecsesebb, a 747-400 “Megatop”.


1973-ban vették át az első két jumbót, amelyet mindössze három évvel a típus debütálása után rendeltek meg. Azt a modellt Super B-nek hívták, ma már a Skodát ismerjük meg erről a névről. 1973 és 1994 között 19 repülő rótta a tengeri mérföldeket Szingapúr és a világ nagyvárosai között, a Big Top névre hallgató 747-300-ast tíz évvel később 1983-ban állították be és 2001-ig összesen 15 repült a flottában, míg a 747-400 Megatop 1989-ben állt szolgálatba és repült egészen mostanáig. Ez a gép önmagában is történelem, hát még az SQ-nak, amelynek ez a típus tette lehetővé, hogy leszállás nélkül teljesíthesse a járatokat London és Szingapúr között.  Összesen negyvekettőt üzemeltetett ebből a gépből az SQ, s azért lehet rekorder, meg több olyan év is volt, amikor a jumbo különböző változataiból 53 szállította az utasokat. Most nyugdíjba vonuló 9V-SPQ lajstromjelű madárka 2001-ben érkezett a légitársasághoz.  Nem mellesleg, 13 747-400Freighter is repült a cégnél.

Tehát míg ma a szuperjumbó az SQ zászlóshajója, addig évtizedeken keresztül a jumbo volt az a gép, amelyen három osztályon minden luxust megkaptak a Singapore airlines utasai. Volt olyan gép, amelyik több, mint 35000 repült óra után ment nyugdíjba a SIN bázisról.  (Egy korábbi, Airbus A380-assal teljesített Zürich – Szingapú járat beszámolóját itt olvashatod.) Visszatérve a jumbóra, a kezdeti példányokon még a felső deck olyan kicsi volt, hogy az első osztály utasainak egy foteles klubot alakítottak ki, több millió liter francia pezsgő folyt ott el az évek során, de utas-székek nem voltak az emeleten.

A Big Top felső deckje már kétszer akkora volt, így lehetővé vált, hogy ott egy dedikált business class-t alakítsanak ki, s ugyanez történt a megatop felső fedélzetén is. Aki jegyet vesz az utolsó hongkongi járatra, számtalan ereklyét is kap ajándékba a légitársaságtól, amely híres a precizitásáról, a mintaszerű fedélzeti ellátásáról, a makulátlan kinézetű és ruházatú, s hihetetlen szépségű utaskísérőiről, s arról, hogy még a stewik ruhájának a színe is jelent valamit: azt, hogy milyen beosztásban, s milyen osztályú kabinban gondoskodnak az utasokról. Ha érdekel, milyen volt az SQ B747, nézd meg ezt a videót!

 

Ha tetszett a post:

Légyszi kattints ide és lájkold a blog Facebook oldalát! Így a FB-n is tudsz kommentelni, látod a bejegyzéseket és részt vehetsz a hamarosan szerveződő játékokban, repülős relikviákért, repjegyekért!

 

Kényszerleszállás Algériában: leállt a BA 747 hajtóművel

Háromszázegy utast szállított az a British Airways 747-400, amelyik Tamarassetben, Algériában hajtott végre kényszerleszállást vasárnapra virradó éjjel, mert a négyből egy hajtóműve beadta a kulcsot. A járat Lagosból (LOS) indult szombat éjfélkor és két és fél óra repülést követően jelentkezett a hajtóműhiba.  A cpt. kényszerleszállásra kapott engedélyt és a hajózók biztonságosan letették a repülőt. Senkinek nem esett baja, bár néhány aviatikai hírportál úgy adta hírül az eseményt, hogy 301 ember menekült meg a halál torkából!

Azóta kiderült, hogy a probléma egy hibás szelep miatt keletkezett, amely a hajtómű hűtő-rendszerében dolgozott, vagyis, a leállás a rendben működő védelmi mechanizmusok következménye – ha túl melegszik a hajtómű, vagy az automatika állítja le, vagy a pilóták, elkerülendő a robbanást, ami katasztrofális következményekkel jár.

A híradások egyébként megjegyezték, hogy néhány utast downgrade-elni kellett, mert a repülő, amit csaknem tíz órával később küldött a BA Londonból (délután negyed egykor szállt fel a pót 747-es) kevesebb business széket kínált, mint amivel a cég eredetileg teljesítette a járatot. Az utasok nem mehettek ki a reptér területéről, mivel Algériába vízumkötelezettség van érvényben, de a betonra kimehettek, ha kívántak. A legtöbben azonban inkább a gépben várták meg a mentesítő repülőt.

Megérkezett a legújabb Jumbo, itt a 747-8 Intercontinental!

Sokkoló! A helyszíni beszámolókat olvasgatva ez volt a leggyakrabban használt kifejezés azok részéről, akiknek volt szerencséje a helyszínen követni a legújabb jumbo bemutatását. Régi álma vált valóra a Boeing Jumbo rajongóinak: a már-már temetett 747-es típus legújabb változata, a 747-8 Intercontinental utasszállító és argo változatban is bemutatkozott, még nagyobb upper deck-kel, mint a négyszázason. Mintegy negyven évvel az első, 747-100 modell bemutatója után. Lenyűgöző!

Forrás: airlinereporter.com

A Boeing Everettben – hol máshol? – tartotta a gigasntikus bemutatót, magyar idő szerint vasárnap este. Az amerikai gyártónak volt ez a legnagyobb megkönnyebbülés, mert a 747-8 program egyéves késében van: ennek az eseménynek tavaly kellett volna megtörténnie, sőt, ha időben, a terveknek megfelelően a Lufthansa átveheti az első gépet, akkor már repülhetne is a menetrend szerinti forgalomban.A késés miatt az átadás csak az év vége felé várható.

A hatalmas, impresszív repülő 467 utast tud szállítani klasszikus háromosztályos elrendezésben.

A típusra eddig nem tudott túl sok megrendelést jegyezni a Boeing: eddig 33-at rendeltek, 20-at a Lufthansa, 13-at pedig a Korean Air.

The 747-8 szárnyfesztávja 224 láb, 13 lábbal hosszabb, mint a korábbi modelleké. A hajtómű egyelőre GE, GEnx-2B67 típus, amely harminc százalékkal kevesebb alkatrészből áll, 14 százalékkal alacsonyabb zajkibocsátása, utazósebessége pedig 0.86 mach.

Útban Hong Kongba, NAGYon

Kedves Olvasók!

Az elkövetkező napokban kicsit ritkábban jelentkezem hírekkel, mert elutaztam, nagyvassal. A csodálatos új látnivalók felfedezése során a blogra és a kommentek válogatására is kevesebb időm jut, de próbálok némi érdekességet feltenni innen is.

 

 

Most például annak a 12 órának az egyik pillanatát, amit a British airways 747-400 nagyvasán töltöttem Hong Kong felé. A 70 business üléses változat (én nem ott ültem) az út vége felé 1000 kilométeres sebesség fölé is gyorsult, 11800 méternél is magasabban, köszönhetően a hátszélnek és a nagy magasságú kijelölt útvonalnak.

Üdvözletem mindenkinek a Kuala Lumpur low cost carrier terminal (LCCT)-ból, köszönjük az ingyen wifit!

Négy perc alatt festették át a jumbo jetet!

Egy légitársaságnak óriási költség egy designváltás, pedig időről időre rákényszerülnek.  A közelmúltban az Air France, a Delta (beleértve, hogy az összes Northwest gépet átfestették Deltára), a cseh CSA, a brussels airlines váltott arculatot, hogy csak pár példát említsünk a nálunk ismertebbnek számító légitársaságok közül. Hamarosan a United és a Continental flottájára vár teljes átalakulás, hiszen a két társaság egyesülésével létrejövő cég neve United lesz, árculata azonban a Continental-ét örökli, így több, mint 1500 repülőt kell átfesteni. Nagyjából így, hogy ezen a videón látszik a szintén arculatilag plasztikázott Virgin Atlantic B747-400 példáján. A videóra kiváló kollégám, Bodnár Ádám hívta fel a figyelmem, amiért ezúton is big thank!

 

Virgin Atlantic plane livery time-lapse movie from johnson banks on Vimeo.

 

A folyamat, ami itt négy percbe van sűrítve, összesen 13 nap egy jumbo esetében, s amikor lehet a társaságok megpróbálják a karbantartásokkal kombinálni, de így is sokat áll a gép a festés alatt. Ki lehet számolni, ez idő alatt hány utast tud elfuvarozni egy ilyen madár! Tízezer körüli a szám, a konfigurációtól függően, természetesen. Ezt felszorozva a repjegyek árával, már tetemes kis summa jön ki!

A videón jól látszik, ahogy külön figyelmet szentelnek arra, hogy a gép különböző alkatrészeit megvédjék a vegyszerektől, például azoktól, amelyeknek köszönhetően megszabadulhatnak a korábbi festékrétegtől. Ezt ugyanis semmi esetre sem szabad a repülőn hagyni, hiszen egy ekkora óriáson csak a festék tonnányi súlyú, következésképp sem a repülési tulajdonságok, sem pedig a fogyasztás, s így a károsanyag-kibocsátás szempontjából sem mindegy!

Ajánlom mindenkinek, hogy nézze végig e cseppet sem amatőr videót, egy manchesteri csapat munkáját! Még lányoknak is érdekes!