57 éves géppel repül a Hudson-csoda személyzete! Te is ott lehetsz!

Ugye emlékeztek még az olyan képekre, mint ez? Még nincs három éve, hogy erről beszélt mindenki, aki élt s mozgott, hiszen viszonylag ritkán esik meg, hogy egy utasszállító mindkét hajtóműve megáll a felszállást követő harmadik percben, majd ez a gép úgy landol egy vízfelületen, hogy mindenki életben marad, mi több, könnyű sérülést is csak három utas szenved el. Nem is csodálkozhatunk, ha a járat kapitánya és első tisztje egy csapásra sztár lesz Amerikában, az esetet pedig nemes egyszerűséggel Hudson-csodaként emlegetik azóta is. (Magam még láttam a süllyedő repülőt, s amint az utolsó utasokat kórházba viszik a mentők.) Most cpt. Sully Sullenberger jubileumi repülésen vesz részt november 18.-án, az amerikai repüléstörténeti alapítvány 1953-ban épített DC7-B tipusú gépének fedélzetén, F/O. Jeff Skiles elsőtiszt társaságában, ahogy 2009 január 15.-én is repültek. A cél, akárcsak akkor, Charlotte, Dél-Karolina állam legnagyobb reptere lesz, ide készültek repülni azon a téli napon is a US1549 járat fedélzetén, s nem mellesleg, s egy itteni múzeumban van kiállítva az N106US lajstromjelű Airbus A320-214 tipusú gép… A repülésre ezer dolláros áron lehet helyeket foglalni. (Folytatjuk)

Személyes élményemet had osszam meg veletek, épp New Yorkban voltam az esetkor, s a több tucat rendőrautót követve a Hudson partjára siettem, akárcsak több száz helyi katasztrófaturista. Bevallom, bennem is ez keselyű attitűd dolgozott azidőtájt, épp a 41. utcában shoppingoltam, amikor is hallottam a több tucat rendőrautó szirénáját, a tévében meg már breaking news volt az eset, a helyi médiára jellemzően már a LaGuardia (LGA) irányítótornyának ügyelet vezetőjét kapcsolták. Hamar előjött belőlem az újságíró, tudtam, hogy a gép azidőtájt ért vizet, így cuccaimat hátrahagyva, elindultam a 11. utca felé a vízpartra, hátha adhatok haza egy tudósítást. /Kikerestem, itt van./ Esélyünk sem volt a mentőakció közelébe férkőzni, a parton kemény mínuszok voltak, s csaknem 150 rendőrautó személyzete gondoskodott arról, hogy az újságírók és a katasztrófaturisták ne akadályozzák a munkát. Mire odaértem, már szürkült, de találtam egy pontot, ahonnan ráláttam az eseményekre, ekkor az utolsó utasokat hozták ki hajóval a partra, a gép pedig már alábukott, de az orra és a vezérsík még kilátszott a vízből…

A US1549-es járat Charlotte, SC felé indult a LaGuardia reptérről, a felszállás után három perccel madárrajjal ütköztek, méghozzá a kemény csontozatú kanadai vadludakkal, s bekövetkezett minden pilóta rémálma. Amit gyakorolnak ugyan a szimulátoron, de amelyről mindenki tudja: kevés esélyük van mindent tökéletesen csinálni, hogy túléljék. Nem túl szívderítő, ha 2818 láb (alig ezer méter) magasan, emelkedés közben megszűnik minden tolóerő, miközben 155 utas és a személyzet van az ember háta mögött…

Sullenberger, több évtizednyi US Navy múlttal a másodperc törtrésze alatt döntött úgy, hogy nem tölti az időt az irányítással való kommunikációval, mérlegelte a lehetőségeit és a hátralévő időt és távolságot, amit a levegőben tölthet, s a Hudson folyó felé fordította a gépet. Csodásan tette le, ezt követően a mentőcsónakokba távoztak az utasok, akik pedig nem fértek azokba, a vízen ringó gép szárnyán állva várták meg, míg a  menetrend szerinti hajójáratok a segítségükre sietnek.

Sullenberger kapitány és kollégája híres lett. Szeptemberben tértek vissza a menetrend szerinti repülésbe, de Sully jó pár esztendő haditengerészeti, majd harminc év polgári karrier után tavaly május harmadikán elbúcsúzott a menetrend szerinti forgalomtól.

Most az amerikai repüléstörténeti alapítvány 1953-ban épített, az Eastern Airlines flottájában 1958-ban szolgálatba állított négymotoros DC7-esét vezeti majd egészen Opa-Locka-tól Charlottba, ahol az ő US gépe van kiállítva. Az N836D helyreállítása a 2000-es évek elején kezdődött, hasonló kemény munkával, mint amit a magyar Goldtimer alapítvány végzett a Malév HA-LIX Li-2 repülőgépével. A különleges járatra 1000 dollárért lehet jegyet venni, támogatva a régi repülőgépek felújításával foglalkozó alapítvány munkáját.

58 utasnak van esélye felülni a járatra, amely két és fél órát repül majd, közben, ha Sully cpt. ideje engedi, hátramegy csevegni az utasokhoz, landolás után pedig autogramokat osztogat és dedikálja a repülő makettjét. A repülőből egyébként 105 darabot építettek, teletankolva a hatótávolsága 5100 mérföld, 4512 gallonos tankjából pedig óránkénti 313-456 gallonos tempóval égeti a naftát. 352 csomós (405 mérföld) sebessége még a jet-korszak elején is szépnek számított, erre volt képes a 4 darab 18 hengeres motor. Bővebbet a gépről itt olvashatsz.

Vrigin America (VX): egy laza fapados

A Virgin America (IATA: VX) egy fapados, mint oly sok másik Airbus A320-as gépeket használ, olcsó jegyárakkal, ám első osztályú kabinnal és kiváló fedélzeti szolgáltatásokkal turistán is, például egy kreatív inflight entertainment rendszerrel és minden ülésben konnektorral, valamint fedélzeti wifivel repülés közben! (Egy járatra tíz dollár, 15 percre két dollár, egy egész hónapra pedig negyven dollár az ára.) Nemkülönben pedig, igazán laza stílusban adják elő a repülést, ami már a check-in alkalmával látszik. Már megszokhattuk, hogy a reptérre érve nagyon komoly check-in pultokban kell bejelentkezni, s feladni a csomagot, amihez persze elengedhetetlenül hozzá tartozik a sorbanállás. Így van ez a Virginnél is, csakhogy a pultok helyett helyes kis asztalok vannak, rajtuk vékony képernyők, s az asztal mellett alig észrevehetőn búvik meg a mérleg, mert ugye a súly ennél az üzleti modellnél is pénz. A check-in területen klassz amerikai popzene szól, az utasfelvétel elég gyors, például azért, mert a sorból kiveszik a csak kézipoggyásszal utazókat és őket becsekkolják az automatán. Terméeszetesen van külön pultja az első osztálynak, de akkor is a többiek előtt csekkolhatsz be, ha a járat indulásának napján van a születésnapod!

A terminálokban természetesen egy kupacban találhatók a Virgin kapuk, amerikai szokás szerint az utolsó pillanatig nyitva tartják őket, s be is mondják, hogy készen állnánk az indulásra, de egy vendég (igen, vendég, nem pedig utas…) még nem érkezett meg, ezért várnunk kell a push-back-kel, így talán egy kicsit késni fogunk.

Az operáció egyébként kívülről nézve jól szervezett, a csomagok címkézése egyszerűn zajlik, a gépek körül állandóan sürögnek-forognak az alkalmazottak, s elektronikusan ellenőrzik a gépbe pakolt darabszámot a becsekkolt csomagokkal, tudniillik, törekednek arra, hogy ne kelljen csomagkésés miatt fizetni a tisztelt utazóközönségnek.

A repülőbe érve kék és pink világítás, s természetesen zene fogad, kicsit egy Las Vegas-i klubban érzem magam. A bőr ülés fekete, a hátulja fehér műanyag, szólni kéne az Apple-nek, hogy ők lám tudják, hogy a világítóan fehér plasztikot honnan kell nagy tételben vásárolni, talán legközelebb nem lesz gond a fehér iPhone előállításával.

Petit malheur, látszik, hogy a takarítószemélyzetet nem sikerült eléggé motiválni arra, hogy a fehér műanyag illesztéseinél lévő rést is legalább egy héten egyszer kimossák valami ronggyal vagy kefével, így a tálcát lehajtva, annak élén azért látható ételnyomokat fedezünk fel.

A személyzet bemutatása nagyon nagyon laza, amolyan sziasztok, mi repülünk veletek, ha bajotok van itt a nagyon klassz srác John, mexikóból, aztán itt a szupercsinos Liz, és csak azért jöttek ma ide, hogy ti kellemesen repüljetek, úgyhogy hajrá!!! Az Emergency Procedure bemutató kisfilm pedig egyenesen vicces.

 

Két óra az út SFO-SEA között, gondoltam ez elég lesz arra, hogy áttenulmányozzam az inflight entertainment rendszert, amiben a legjobb feature a seat-to-seat chat. Ki akarna az útitársával így beszélgetni? Nyilván senki, hiszen mellette ül, de előfordulhat, hogy a váróban összeismerkedsz valakivel, aki máshol ül, na vele azért hasznos ez az opció. Vagy, akár a csajozásnak is remek eszköze lehet. A zenén és a videón kívül (filmeket pénzért, helyi kártyalehúzással) pedig igazán különleges, hogy a tápot és a tudatlazító folyadékot is innen lehet megrendelni, az érintőképernyővel, a kártya lehúzásával: így a személyzetnek nem kell pénzeznie a fedélzeten, sokkal gyorsabban tudják osztogatni az ingyen üdítőket.

Hamarosan leszállunk: a kapitány megköszöni az utat, s elmondja, mit láthatunk a bal szárnyvégnél, méghozzá a Boeing Field-et. Jól mutat mellette a kis Airbus wingletjére festett amerikai zászló, amit sajnos nem tudtam lefotózni…

Egyre közelebb a Budapest Kuala Lumpur járat – újabb A330-asok az AirAsia-nak

Valamikor ősszel jelentette be az Air Asia első számú vezetője, hogy néhány Európa szívében fekvő szép városba is indítana járatokat, s nevezte nevén Budapestet. Az AirAsia X e tervére Magyarországon még ma is legyintenek, tegnap azonban az Airbus bejelentett, hogy az AirAsia X három újabb A330-200-ast rendel, s ezeket nem hosszú évek múlva kívánják átvenni, hanem már 2014-ben üzembe kívánják állítani.

Márpedig ha az X jelzésű leánycég vásárol, azt azért teszi, hogy interkontinentális járatokat üzemeltessen, ahhoz hasonlókat, ami ma is közlekedik a Kuala Lumpur Low Cost Carrier Terminal (LCCT) és Párizs Orly vagy épp London Stansted között.

 

A közlemény egyébként meg is említi, hogy az európai- valamint a csendes óceáni térségben való expanzió a célja a flottafejlesztésnek, amellyel 28-ra emelkedett az A330 megrendeléseik száma.

A megrendelt változat megnövelt felszállósúlya 238 tonna, amely lehetővé teszi a Kuala Lumpur és Európa közötti, helyenként több, mint tíz órás repülést, két osztályon 288 utassal és csomagjaikkal. Az AirAsia gépeken ugyanis még egy kényelmi osztály is van, nem is túl magas felárért, persze nem is fillérekért.

“Ez a megrendelés is azt bizonyítja, hogy beváltak azok a jóslataink, amelyek a hosszú távú, mégis fapados (szó szerint: low cost) járatok üzemeltetésének üzleti sikeréről szóltak” – mondta Azran Osman Rani, az Air Asia X CEO-ja.

Az A330 mérete és üzemeltetési költségei egyébként nagyon kedvezők lehetnek a low-cost cégek számára: a gép kapacitása, hatótávolsága és egy ülésre jutó kkilométer-költsége a kategóriájában a legkedvezőbb, de nagy totálban sem sokan előzik meg a típust. Ráadásul tágas a belső tere, biztonságos, igaz, hatékonyan ebből a típusból is csak “igazi”flottát lehet üzemeltetni, egy-két gépet nem.

Az AirAsia egyébként az ázsiai fejlődő térség legnagyobb légitársasága, jelenleg több, mint 100 Airbus A320-ast üzemeltetnek a Thai és Inodnesia Air Asia leánycégekkel együtt, s 200-as darabszámot meghaladó rendelésállományuk van:  175 vékonytörzsű A320, 28 szélestörzsű A330s és 10 új generációs A350 XWB, amely 2015-ben teheti meg első kereskedelmi útját.

Qatar: az 5csillag az ötcsillag!

Még nincs két hete, hogy Budapestről is jár Dohába a Qatar Airways, ahol aztán a légitársaság komplett ázsiai, Ausztrál és afrikai hálózatára csatlakozhatunk, több ismerősöm már repült is vele. Kértem, hogy írják meg a tapasztalataikat. Megjött az első, amely nem hosszú, nem megy a részletekbe, ám igen velős:

“Szia, pár gondolat a Qatarról, most így iziben, melegében. (Tibi barátom épp leszállt Bangkokban, amikor ezt írta – a szerk.) Kényelmes, nagyon kényelmes, adnak párnát takarót, fülhallgatót mindent, teljesen ki van nyalva a s…ünk. A pilóták nagyon jók, gyönyörűen szálltunk le és fel. A kaja szenzációs volt. Menü volt, lehetett választani. A személyzet nagyon kedves volt. Azért az 5 csillag 5 csillag:)”

***Budapest és Doha között cca öt-hat óra között van az út, benne egy bukaresti leszállás, ezt keskeny törzsű Airbus A320 sorozató gépekkel repülik, Dohából Ázsiába pedig a járatok nagy részét szélestörzsű gépekkel szolgálják ki, még a rövid távokat is, a nagy forgalom miatt. A Qatar immár üzemeltet Doha-Phuket közvetlen járatot is, részletek egy korábbi postban.

Száz célállomásnál jár a Qatar, including Budapest

Az év egyik legjobb repcsis híre volt, hogy lesz BUD-Doha járat, amit a Qatar repül, bukaresti (OTP) stoppal, Airbus 320-szal. A Qatar, ahol mellesleg jó néhány csinos és kedves magyar lány is dolgozik stewiként, eszméletlenül dinamikusan fejlődő, a szakma által ötcsillagosnak minősített légitársaság. A legtöbb ismerősöm úgy jött haza QR járatról, hogy olyan volt az Economy, mint máshol a business, ami még annak tudtában is elég jó értékelés, ha tudjuk, ismerőseink alighanem ritkán utaznak hosszú távot business class-on.

Utaztál már Qatarral? Írd meg, milyen volt!

Van viszont egy ismerősöm, akit viszont a Qatar business class-on utaztatott egy olajcég egészen Iszlámábádig, és úgy számolt be az utazásról, hogy királyi ellátásban volt része. (Pedig általában mindent fikázni szokott.) Szóval a Qatar nagyon cool, és január 17-től úgy mehetünk vele Dohán keresztül majdnem mindenhová kelet felé, hogy az átszállások is nagyon kényelmesek.

Az economy is elég fullos

Az 1997-ben alakult Doha bázisú légitársaság a hónap elején jelentette be századik célállomását, Aleppo-t, amely Szíriában található. A flottájuk már kilencven gépnél is nagyobb, nem beszélve arról a száz repülőről, amelyre máris leadtak rendelést.

 

Sőt, immár típus-innovációt is vállaltak, hiszen 2015 környékén (az Airbus tempójától függően) ők vezetik majd be az Airbus új generációs, nagy hatótávolságú, szélestörzsű kompozit gépét, az Airbus A350-et. Természetesen vásárolnak majd a Boeing 787-ből is, de hogy a közelebbi jövőt is megemlítsük, öt darab A380 szuperjumbó üzembe állítását is tervezik.

 

Ilyen lesz a Qatar Airbus A350-es gépe

Flottájukban A340, A330, és a B777 csaknem minden változata megtalálható. A keskenytörzsű gépparkot az Airbus A320 és A321 alkotja, de kettőt üzemeltetnek az A319LR-ből, a típus speciális, hosszabb távra készített változatából.

Phuket, Hanoi, Nizza – három fontosabb azokból a repterekből, amit idén kezdtek el repülni, míg hálózatukon a legnépszerűbb célállomásnak Bangkok, Kulala Lumpur és Milan MXP számít. Budapest, Bukarest, Brüsszel, Stuttgart – ezek a hamarosan nyíló járatok, elég jól jellemzik a cég expanzióját.

Dohai központi repterük két erősebb és két közepes hullámot szolgál ki. 6 és 7 között jórészt az Ázsiából érkező gépek futnak be, míg európából 23 és éjfél között landolnak a repülők. 11 és 12 valamint 19 és 20 óra között a regionális, vagy a rövidtávú járatok szállnak le Dohában. Ezeket a hullámokat azért alakították így ki, hogy a legjobban és az utasok számára is kényelmesen lehessen megszervezni az átszállást. Reggel 7 és 9, valamint éjfél és hajnali három között van az indulási csúcs.

Tetszett a post? Van véleményed? Utaztál már Qatarral? Milyen volt?

Légyszi kattints ide és lájkold a blog Facebook oldalát! Így a FB-n is tudsz kommentelni, látod a bejegyzéseket és részt vehetsz a hamarosan szerveződő játékokban, repülős relikviákért, repjegyekért!