Kevés csodálatosabb landolás van ennél!

Találtam pár képet a mobilomon, és annyira szépek, hogy még mielőtt elindulok újabb utamra, megosztom veletek. Ha a Turkish Airlines járatán utazol Sri Lankára, ahogy én is tettem néhány hónappal ezelőtt, a repülő egy laza másfél órás megállóra megáll Male-ban, a Maldív-szigeteken. A landolás gyönyörű, Male repterén pedig háromnegyed óra alatt a világ sok nagy légitársaságának szélestörzsű gépét láthatod landolni vagy felszállni, közvetlen közelről. Például, ha a Turkish A330-asának a hátsó ajtajában nézelődsz egy kicsit.

Holnap már kinyithat Zaventem

brussels

Elsősorban azok izgulnak mostanság, akik a Brussels Airlinestól vettek jegyet valamilyen Brüsszelen túli úticélra és a napokban utaznának. Esetükben egyáltalán nem mindegy, hogy a tragikus eseményeket követően mikor nyit ki újra a légitársaság központjának adott repülőtér. Most annyit tudni, hogy van esély rá, hogy legkorábban holnap, de a reptér megnyitása még nem jelenti az utasszállító járatok újbóli elindulását. A keddi merénylet óta a reptér zárva van, kedden esete csak annyi időre nyitották meg, hogy a külföldi légitársaságok – utasok nélkül – felszállhassanak azokkal a gépeikkel, amelyek Zaventemen rekedtek. Ez is biztonsági kockázat volt, de nagy segítség a légitársaságoknak. A káoszt ugyanis a teljes európai légiközlekedésre ki lehetett volna terjeszteni azzal, hogy a legnagyobb fuvarozók gépeit napokra foglyul ejti a reptér. Budapestről a Brussels Airlines ma már repül Belgiumba, méghozzá Liége repülőterére. A mai napi járatmenetrendet itt, a holnapit pedig itt lehet megtekinteni. New Yorkba Frankfurtból, Washingtonba Zürichből üzemelteti a járatait a légitársaság, úgyhogy akinek ilyen jegye van, mihamarabb vegye fel a kapcsolatot velük, mert nem lesz egyszerű az utazás.

Miami: az Austrian után a Turkish Airlines is repüli

A képen a Miami International két új vendége látható: október 16-án szállt fel először Bécsből Miami felé az Austrian Airlines, amelyik hetente ötször repül majd, tegnap, október 25-én pedig a Turkish Airlines Boeing 777-ese érkezett meg Isztambulból, ez utóbbi naponta repül majd a floridai légikikötőbe, amely a dél-amerikai utasok fő átszállóhelye az Egyesült Államokban. Komolyan bővült tehát a Star Alliance légiszövetség kínálata MIA-ból. Ami a törököket illeti, Buenos Aires, Sao Paulo, Toronto, Chicago, Houston, Los Angeles, New York, Washington, Boston, Montreal, és San Francisco után ez a nyolcadik célállomás az amerikai kontinensen és meglehetősen jó menetrenddel. Odafelé nem kell hajnalban kelni egy hogy Pestről elinduljon az ember egy reggel hatos géppel, elég a délelőtt negyed tizes repülőhöz kiérni, ami a gyakorlatban négyes helyett egy fél hetes kelés. Isztambulban egy óra átszállás, majd 13 óra (!!!) repülés Miamiba, egy kényelmes triplahetes fedélzetén. Hazafelé az embernek nem kell már délután kimennie a reptérre, egy jó tartalmas nap után elég hétre megjelenni a check-in előtt, hogy aztán negyed tízkor felszállhasson az ember. Oda és vissza is 16 óra a menetidő, ami nem a legkevesebb, de nem is rossz. Ja, mindezt akár ÖTSZÁZ euróért, tehát 155 ezer forintért, ami meglehetősen versenyképes! A Turkish, amely a legtöbb célállomára repülő légitársaság a világon, jelenleg 110 ország 278 repterére jár menetrendszerinti járatokkal. Isztambulból induló gépein nagyon finom a kaja. Éééés a világ egyik legjobb business váróját üzemelteti, amiről itt olvashatsz.

 

Business az USA felé: a Brusselsban is érdemes gondolkodni!

Felkeltette az érdeklődésemet a Brussels Airlines business osztálya, mert több ismerősöm is repült velük hosszútávot a közelmúltban, s igen elismerő szavakkal nyilatkoztak róla. A Brussels business class-t két éve újították fel, s a légitársaság összes Airbus A330-asán ugyanazt a szolgáltatást nyújtja. Több ismerősöm mondta az utóbbi időben, hogy brussels business-en simán versenyez az európai nagyokkal, sőt, talán még jobban is megéri velük menni, mert kicsi a business kabin, jobban tudnak figyelni az utasra a fedélzeten. Most ráadásul elég jó árak is vannak Amerika és Afrika felé!

Tekintve, hogy most már van késő délutáni (hazafelé késő esti), kora reggeli és napközbeni járata is, New York és Washington, valamint számos afrikai célállomás felé is igen kényelmes csatlakozást kínálnak Brüsszelen keresztül. Business utasoknak remek váró is van, de a legjobb az 1.97 méteres ággyá alakítható ülés, amely teljes pihenést kínál, nem beszélve a privát térről és pakolóterekről, amelyet az ülés kínál. Összesen 22 van egy kabinban, azaz az osztály zsúfoltnak nem mondható, inkább tényleg csendesnek.

– Az egyik legjobb élmény az elmúlt időben – mondta barátom, aki az elmúlt fél évben három alkalommal járt velük az USA és Budapest vagy Bécs között. Az 1.97 méteres szék egyébként egy centivel hosszabb, mint a Lufthansa új business fotelje, amely ugye még messze nem elérhető a teljes német flottán. A Lantal által svájcban készült fotelekből egy új, intuitív felületű inflight entertainment rendszeren és 39 centis képernyőn lehet filmeket és tévéműsorokat nézni, vagy zenét hallgatni. Természetesen van áram és USB csatlakozó is, ha az utas a saját gépén tárolt videókat nézné. Ez itt most a flight information.

Bevallom, én a hosszú járatok többségén nem nézek filmet. Betezem a flight infót a monitorra, s olvasok, néha odasandítva a repülési infókra. Ezt a brussels 3D-ben adja elő, s különböző külső kamerák képeit is lehet követni repülés közben. Ismerősöm szerint a catering bőséges, finom, noha nem izgulják túl a témát gasztronómiai szempontból. De a minőség az kiváló. Itt van még egy  példa.

 

 

A világszinvonalról is feljebb lehet lépni, avagy a Turkish Lounge IST

Új szintre lépett Isztambulban a Turkish Airlines várója, s ez alkalommal ez szó szerint értendő: a légitársaság 2011 nyarán nyitotta meg jelenlegi váróját az Atatürk repülőtéren, amire most ráépített egy szintet – egyrészt azért, mert nem telhet el három év megújulás nélkül, másrészt pedig, ami sokkal fontosabb, hogy be kellett lássák: kinőtték a várót, amit három éve és ma is joggal nevezhetünk Európa egyik legjobb business várójának. Ha nem a legjobbnak. Nézd meg, mit írtam róla annak idején!

Megmondom őszintén, nagyon szeretem ezt a létesítményt, több alkalommal volt alkalmam kipróbálni, bár sajnos nem azért, mert rendszeresen utaznék a Turkish Airlines igencsak Pazar business osztályán. A várót ugyebár használhatják a Star Alliance légiszövetség GOLD utasai is, s az ebben a hónapban lejáró Miles and More Senator kártyámnak köszönhetően minden alkalommal meglátogattam a várót, amit ők CIP Lounge-nak neveznek. S amit kinőttek. Egy alkalommal Pekingből landoltam hajnali fél öt körül a még szinte teljesen néptelen Atatürk repülőtéren, amikor becsekkoltam a váróba, még alig lézengtek ott rajtam kívül páran.

Bár van a váróban néhány fülke, kényelmes ággyal, azoknak akik pihenni szeretnének egy interkontinentális út után, nem vettem igénybe, mert akkor egy csodás upgrade-nek köszönhetően business-en repültem, s mint tudott, a Turkish 777-esein teljesen vízszintbe fektethető ággyá alakíthatók az ülések, így kiválóan aludtam út közben, s frissen majdnem érkeztem Isztambulba. Lezuhanyoztam a váróban, s néztem, ahogy másfél óra alatt teljesen benépesül a létesítmény. Hatkor már leülni is alig lehetett, s nyilván ez sarkallta a légitársaságot a bővítésre.

A Turkish business class ugyanis nagyon népszerű, de egy utast könnyen el tud tántorítani egy zsúfolt váró. Hiába sütik reggel a rántottát és a kolbászt a séfek, déltől a grill ételeket, hiába sül vaslapon a török pizza, hiába a fantasztikus saláta- és sajtbár, a remek török szószok, a bécsi Demel receptjei alapján készült sütemények, a világszínvonalú bor- és italkínálat, hiába a hibátlan minőségű wifi, mindez mit sem ér, ha nem tud leülni a kedves utas. Elvégre nem azért fizet ezer eurókat a business jegyért (ő vagy a cége), hogy állva egyen és támassza a bőröndjének a húzókáját. (Ja a váróban van gyereksarok, automata bárzongora, könyvtár és billiárdasztal is….)

A jelenlegi 3500 négyzetméter fölé tehát ráhúztak még 2400 négyzetmétert, remek kilátással, a két szint között pedig egy extra-látványos spirál lépcsőn közlekedhetnek az utasok, amely egyébként mintegy a Turkish Airlines globális hálózatát is jelképezi, s mindez nem idegen a tradicionális török építészeti stílustól sem. Ezzel több, mint ezer főre bővül a váró befogadóképessége, igen kényelmes fotelekkel, asztalokkal, székekkel.

A várót a Turkish airlines partnere, a DO&CO törökország üzemelteti, amely méltán híres és díjnyertes a repülős cateringről, ők gondoskodnak a THY ételeiről is a levegőben.

Észak-Amerikába a Turkish-sel, hála a jobb slotoknak

Jobb slotokat kapott Isztambulban a Turkish Ailrines reggeli Budapesti járata, így immár a Los Angeles (LAX) -be induló járat kivételével az összes észak-amerikai járatot elérhetik a Budapestről induló utasok.  Igy néz ki a dolog. A reggeli járat 9.10-kor indul (TK1036) és 12.05-kor ér Isztambulba, ami azt jelenti, hogy eléri a New York, Washington, Chicago, Boston, Montreal és Torontó felé felszálló gépeket, amelyek mindegyik 13.00 és 14.00 között indul Isztambulból, legelőbb a New York 13.15-kor, végül pedig Montreal és Torontó (két külön gép) délután kettőkor, helyi idő szerint. Észak-amerikából hazafelé is jó csatlakozások vannak, a 18.15-ös géppel jöhetnek haza az utasok. Reggel egyébként Isztambulból 7.25-kor indul a gép az Atatürkről és 8.25-kor már itthon is van. Hogy miért jó hír ez? Például azért, mert a Turkish nagyon korrekt kis légitársaság, immár napi három BUD-IST járattal. Az isztambuli reptér, bár kissé kaotikus állapotokat tud hozni csúcsforgalomban, kultrurálisan roppant izgalmas, nincs olyan térség, amelynek az utasai ne fordulnának elő ott, arab, indiai, távol- és közel keleti, orosz, nyugati, minden. Egy óra amúgy elég az átszállásra, és szuper a business váró is. Star Alliance pontok és szolgáltatások, miegymás. Én szeretem, eddig mindig csak keletre mentem velük, hamarosan ki fogom próbálni nyugat felé is!

Újra a Qatar a kedvenc, díjeső a Turkish-nek is

Az ötcsillagos Qatar Airways volt az utasok kedvence 2013-ban, amely naponta egy járatot üzemeltet Budapest és Doha között, egy zágrábi fordulóval – a repjegy.hu felmérése szerint, amely az egyik legnagyobb online jegyiroda. Az eredmény azon értékelések alapján született meg, akik a jegyvásárlást és az utazást követően kitöltötték az oldal értékelő kérdőívét, összesen 3150 értékelés érkezett be ily módon, ami elég nagy szám. Sok kategóriában nyert a Qatar, de tarolt a Turkish Airlines is, amelyik 2011 óta folyamatosan meg van választva a legjobb európai légitársaságnak is, a SkyTrax “Év légitársasága” értékelőjében…

A magyar felmérés a skandináv hátterű Weco-Online Kft. felhívására indult pár éve, minden évben több vélemény alapján, csak és kizárólag az utasok értéklésének pontszámaival alakítják ki a sorrendet. Négy kategóriában versenyeztek a légitársaságok: a legkedvesebb légiutaskísérő, legjobb fedélzeti ellátás, legjobb menetrend, legjobb ár-érték arány.

EMIRATES

Miközben a diszkont légitársaságok nem szerepelnek a legjobbak listáján, a legtöbb minősítés a vezető fapados légitársaságokra érkezett: 697-en értékelték a Wizz Airt illetve 405-an pontozták az ír Ryanairt, míg a német Lufthansa 272 értékelést kapott. Elgondolkodtató, hogy egyik kategóriában sem fértek be a háromba az említett társaságok. Igaz, egyben ezek a fuvarozók azok, amelyek a legtöbb utast szállítják Budapestről. A nagy európai cégek közül lényegében csak a Finnair fért be a legjobb háromba a különböző kategóriákban, nem is véletlenül, december elején utaztam velük Tájföldre, hamarosan megírom a tapasztalataimat…. Összességében pedig 114 különböző légitársaság szolgáltatásait osztályozták a vásárlók. A repjegyiroda szerint egyébként még ma is döntő az ár a magyar piacon, de felértékelődött a rugalmasság, azaz a jegyek módosíthatóságának értéke is.

– Az utasok nem szeretik, ha kísérleti nyúlként kezelik őket – mondta dr. Simon András, a Weco ügyvezetője, aki szerint az elmúlt több, mint egy évben az utasokon élőben próbált meg kísérletezni sok légitársaság, amelyeket persze nem nevezett meg. (Nem is kell.) Ahogy fogalmazott, többen a séta-hajlandóságukat mérték fel, az utasok esőállóságát tesztelték, vagy épp azt, hogyan tudja egy 180 centis utas összehajtogatni magát annak érdekében, hogy beférjen a szűk székek közé. Az utasok értékelés azonban azt mutatja, fogalmazott az igazgató, hogy az utasok egyáltalán nem értékelik, ha ők a kísérleti nyulak.

2724 – ennyi különböző repülőtérre kerestek járatokat a magyarok, amelyekre összesen 114 légitársaságait adta ki a rendszer. A legolcsóbb jegy, amit foglaltak, 2290 forintba került Charleroi (Brüsszel) felé, a legdrágább pedig csaknem 1,1 millió forint volt ez egy business class jegy volt Sydneybe. A legnépszerűbb célállomások pedig: London, Párizs, Róma, Barcelona, New York.

Íme a végeredmény, némi szubjektív kommenttel, saját tapasztalatok alapján…

A legkedvesebb utaskísérő

1. Jet2.com

2. Qatar Airways

3. Aegean Airlines

Hopp, a Jet2.com egy diszkont légitársaság, amely Leeds Bradford, Manchester és Edinburgh reptereire repül Budapestről. Rögtön egy bizonyíték arra, amit mindig mondok, hogy igen, egy fapadon is lehet kedves a személyzet, egyébként kevés kivételtől eltekintve én ezt is tapasztalom. Az ő feladatuk ugyanis, hogy szigorúan vezényeljék az utasokat a beszállítást követően, hogy a gép minél előbb elindulhasson, de ez nem jelenti azt, hogy udvariatlannak kell lenniük. Lám, sokan meg is tudják ugrani ezt a kihívást.

A legjobb menetrend

1. Austrian Airlines

1.: Finnair

3. Qatar Airways

Na ez egy érdekes eredmény: az Austrian nyilván jó pontszámot kap, mert a bécsi járatok mindegyikével kiváló átszállási lehetőségeket kínál, rövid várakozási idővel. Kíváncsi lennék arra is, hogy az értékelést kitöltők között milyen arányban voltak a szabadidős és üzleti céllal utazók? Ebből a listából szvsz hiányzik a Lufthansa és az AF/KLM csoport is, amelyek Európán belül a legjobb csatlakozásokat biztosítják. A Finnair – tényleg zseniális csatlakozást biztosít Ázsia legjobb helyei felé, a Qatar pedig szinte mindenhová tőlünk keletre, ráadásul igen jó a lefedettségük is.

 

Legjobb ár-érték arány

1. Qatar Airways

2. Air Malta

3. Norwegian Air Shuttle

3. Turkish Airlines

Nos, mindenki olcsón szeret repülni, s szeret kis pénzért minőségi szolgáltatást kapni. Ha távolra utazunk, akkor hajlandók vagyunk jobban a zsebünkbe nyúlni, ha tudjuk, minőségi ellátást kapunk majd, ebben remekel a Qatar és a Turkish Airlines is. A Norwegian pedig pedig a másik jó példa: Európán belül senkit nem érdekel már a kaja, az ellátás, de az például igen, hogy legyen olcsón, vagy ingyen fedélzeti internet. A Norwegian esetében mindenki netezhet a fedélzeten (ráadásul a gépekbe Magyarországon szerelték be az ehhez szükséges berendezéseket a Malév Aeroplex Central Europe szakemberei), a rugalmas jegyekhez mindez ingyen jár, a legolcsóbb jegyekhez pedig pénzért.


Legjobb fedélzeti ellátás

1. Emirates

2. Qatar Airways

3. Turkish Airlines

Azt hiszem, ehhez nincs mit hozzátenni. Mindhárom légitársaság járatán utaztam már, a Turkish volt az egyetlen, amelyen business class-on is – fantasztikus volt, de maradjunk a turista kabinnál. Remek ételek, remek italok, folyamatos ellátás, segítőkész személyzet, minőségi élelmiszerek, kozmetikumok a mosdókban, makulátlan utastér – ez jellemzi mindhárom légitársaságot. Utóbbinak fő oka, hogy a légitársaságok gépparkja nagyon fiatal, bár előfordul a flottában egy-egy viseltesebb repülőgép, de azokat is helyrehozzák a legközelebbi nagy karbantartás alkalmával.

 

Az én légitársaságom – az abszolút sorrend

1. Qatar Airways

2. Turkish Airlines

3. Emirates

 

Napi három Turkish Isztambulba!

Napi három járat indul Isztambulba március harmincadikától! A Turkish Airlines harmadik járatának hatósági engedélyein már minden aláírás és pecsét megvan, ami bevallom, szívet melengető hírt jelent nekem, több okból is. Egyrészt, mert jelentősen javul a csatlakozás Isztambulban, rövidül az átszállás sok olyan ország felé,  ahová jelenleg nincs közvetlen járat Budapeströl. A harmadik gép 14.15-kor indul Budapestről és ottani idő szerint 17.15-kor száll le. hazafelé negyed egykor indul és negyed kettőkor ér Budapestre. (Törökországban egy órával több van…)

Gyorsabban érhető el India két, Pakisztán három nagyvárosa, Közép Ázsia és az Öböl régió sok repülőtere, hiszen ezzel a géppel elérhető minden olyan járat, amely Isztambulból hat órától indul. Korábban, ha a 6-9 közötti járatokat akarta elérni az ember, akkor már a reggeli géppel el kellett menni, vagyis, az előbb említett térségekbe 4-5 órával csökken a menetidő!

De javul a csatlakozás Kelet-Afrika számos üdülő- és kirándulóhelye felé is. Mint megtudtam, a menetrend további optimalizálása is a budapesti képvislet célja, ennek elsősorban isztambuli slotkoordinációs feltételei vannak. Ha előrébb tudnák hozni a reggeli járatpárt, akkor megnyílna a lehetőség, hogy a Turkish északatlanti járataira csatlakozni: ezek ma csak ingyenes éjszakázással elérhetők.

A Turkish Airlines Star Alliance tag, s nagyon jó vele utazni hosszú távon. Minőségi, finom és sok a kaja, frissen facsart narancslé van a turista osztályon is, széles az italválaszték, s minden turista széken van lábtartó is, ami azt jelenti, hogy kényelmes az utazás.

Nem utolsó sorban pedig Isztambulban van Európa legmenőbb business várója, amit szintén ők üzemeltetnek. Ebben remek, frissen készült ételeket fogyaszthat az ember, van billiárdsarok, zongorajáték, az egész tényleg nagyon színvonalas!

Tovább növeli a luxust a Singapore Airlines

Előre „menekül” a singapore Airlines. Az egykor magasan a világ legjobbjának tartott légitársaság, amely ma is a legjobbak egyike – mások szerint még mindig a legjobb – az ötcsillagosok között, most úgy döntött, újít: megbízta a BMW csoporthoz tartozó Designworks USA és a brit James Park Associates vállalatokat, hogy segítsenek kialakítani a következő generációs kabinbelsőt, amely méltó a prémium légitársaságokhoz. Evvel a szingapúriaknak nem tagadva az a céljuk, hogy egy ugrással elsasszézzanak az ázsiai és arab riválisaik elől, akik az elmúlt öt évben rendesen felfejlődtek hozzájuk. Azt szeretnék, hogy a Cathay, az Emirates, a Qatar és a többi versenytárs is kösse fel a nadrágszíjat.

A munkára nincs sok ideje a két cégnek, mert 2013 végén már repülni akarnak az új kabinkoncepció szerint kialakított gépekkel, amelyeket az Airbus A380, a Boeing 777-300ER, majd a hamarosan forgalomba álló Boeing 787 Dreamliner és a 2015 körül debütáló Airbus A350XWB típusokon vezetnek be. Vagyis ez azt jelenti, hogy a kiforrott és tesztelt kabinberendezéseknek (InFlight Entertainment, ülések, világítótestek, hangszórók, panelek, stb.)2013 első negyedévének a végére el kell készülniük, hogy aztán gyártásba kerülve nyár elejére készen legyenek az első pár repülőgépre valók. Egy repülő berendezése ugyanis 1-2 hét, ennél több, ha a gyárban szokatlan, eddig még nem használt alapanyagokból dolgoznak. Ráadásul, mint minden új terméket, biztonsági minősítésen kell bevizsgáltatni, ha tehát júniusban nem áll majd a Boeing gyárban egy gépnyi tesztelt, hatósági engedélyes és beszerelésre kész kabinbelső-alkatrész, akkor elfeljthetik a 2013-as premiert.

De ilyen blamázs aligha lesz a Szingapúrnál. Ez a légitársaság ugyanis húsz éve következetesen pozícionálja magát a prémium légitársaságok sorába, sőt, ezt a kategóriát kis túlzással ők teremtették.  (Itt egy teszt a Zurich – Szingapúr járat Economy osztályáról, tavalyról.) A turistaosztályon is remek az ellátás, magasabb a kényelem, de igazán a business és az első osztályon mutatják meg, mi a prémium. No meg a pénztárnál, amikor kifizetjük ezeket a jegyeket….Például azért, hogy így utazhassanak 12 órát:

A magas jegyárak persze kellenek a finanszírozáshoz, mert a SIA 100 szélestörzsű gépnél nagyobb flottát üzemeltet, annak idején ők vezették be az Airbus A380-ast először, 2007 októberében, Szingapúr-Sidney útvonalon, nem is használnak keskenytörzsű gépet (a leányvállalatoknál igen), 60 rendelésük van bent a közeljövőre, amit le is fog gyártani az Airbus és a Boeing, s a következő öt évben 12 milliárd dollárt fektetnek be gépekbe és a prémium termékekbe. Pedig eddig sem voltak semmik, ez például a business class szék az A380-ason:

A”Singapore Airlines mindig innovatív vállalat volt, s felismerve, hogy versenytársaink felzárkóztak hozzánk, új beruházásokkal erősítjük vezető pozíciónkat. Továbbra is mi diktáljuk az irányt – mondta Tan Pee Teck, a SIA termékekért és szolgáltatásokért felelős alelnöke. A prémium érzés nemcsak új ülésekben nyilvánul majd meg, hanem a légiutas-kísérők feladatainak újraszabályozásában is, s ez igaz lesz a turistaosztályra is. Bár a business és a first jegyek adják a légitársaság bevételének jelentős részét, az economy osztályra is gondolnak a vezetők, ezért továbbfejlesztett kartámaszok, hátlapok és fejpihentetők gondoskodnak a kényelemről, s teljesen megújul a fedélzeti szórakoztató-rendszer is. Változik majd az utastér-világítás, s minden úgy lesz kialakítva, hogy az utas azt érezze: nagyobb személyes teret kap repülés közben, mint korábban.

Én pedig csak félve teszem hozzá: remélem, hogy a fedélzeti koktél-kínálatot is továbbfejlesztik, s a Singapore Sling és a Daiqri mellett új koktélokat is hoz majd a személyzet. Mert a Singapore Airlines gépein minden koktélból annyit kap az utas, amennyit csak kér – teljesen ingyen. Végezetül még két kép a first classról, az Airbus A380-ason:

 

 

Ha tetszett a post:

Légyszi kattints ide és lájkold a blog Facebook oldalát! Így a FB-n is tudsz kommentelni, látod a bejegyzéseket és részt vehetsz a hamarosan szerveződő játékokban, repülős relikviákért, repjegyekért!

Járatteszt: Turkish Airlines Comfort Class, IST – PEK, triple7

A prémium economy afféle hibrid, vagy öszvér-megoldás, kicsit jobb, mint a turista, cserébe jelentősen drágább annál, nagyon sokféle változata van és közel sem biztos, hogy jól sikerül egy termék bevezetése. Most a török légitársaságét próbáltam ki, s nem árulok el titkot, ha rögtön az elején közlöm: a Turkish Airlines bizony nagyon jó lóra tett ezzel a termékkel. Egyértelműen pozitív a benyomás, nem véletlenül kapta meg a legjobb premium economy székért járó díjat. Ezért itt, ami tévedés ne essék, Economy. Annak idején hasonlóak voltak a Malév Boeing 767-eseinek business, azaz Sky Club osztályán is…

Csak egy picit időznék azon, mi is hívta életre a premium economy osztályt… Voltak légitársaságok, akik nagyon drágán adták a business jegyeiket, s amikor le kellett cserélni a régimódi business székeket, felmerült bennük az is, hogy csak kéne ezeket valamire használni… Arra hamar rájöttek, hogy az oldschool business ülésekkel nemigen tudnak mit kezdeni, de arra is, hogy lehet igény egy újfajta szolgáltatásra, amely szignifikánsan nagyobb helyet biztosít az utasnak, de mégsem akkorát, miint a business, tehát azért viszonylag sűrűn be lehet székezni a kabin egy részét. Ami az árat illeti, két- két és félszeresét el lehet kérni a legolcsóbb economy jegyekhez viszonyítva, s így máris jól jár a légitársaság. Nos, van akinek bejött, van akinek nem. A British Airways 747-esein például nem annyira extra, ellenben a vadiúj 777-eseken nagyon trendi ez a szék, jobbak is rá a foglalások. Jó az Air France-nál is, a KLM-en viszont például mást jelent az Economy Comfort, ugyanazt a széket, csak épp nagyobb lábtérrel, és duplaakkora dőlésszöggel. Az is valami. Ezt követi a Delta és a United is. Elég trendi az Air New Zealand osztálya, sőt, most vezette be a Cathay Pacific is. A Lufthansa nem is akarja bevezetni, mint mondják, nem rombolják a business class forgalmát, noha legutóbb, a 747-8i bemutatója után a cég vezérigazgatója azért elárulta: gondolkodnak rajta, nézik a számokat, döntés még nincs. A műfaj legnagyobb királya ugyanakkor vitathatatlanul a Turkish Airlines.

A 2000-es évek pár gazdasági válsága, pontosabban a multicégek költségszabályozása hívta életre ezt a termékkört. A lényege: mindazon multikatonák, akik az új költség-policyk okán leszorultak a business-ről (középvezetői szintig és 10 óra alatti tripeknél szinte mindenki) utazhatnak ezen az osztályon. A munkáltatójuk ugyanis nem feltétlenül azt nézi, mennyibe került a jegy. Csak azt, hogy az expense reporton mi szerepel foglalási osztály, vagy kabin alatt. Business, vagy economy? Ez a két kategória van. A premium pedig economy. Az itt utazó közönség jelentős része céges alkalmazott, aki zokszó nélkül húz rá még ezer dollárt a turistajegyre, úgysem fogja tőle megkérdezni senki, miért ennyi az annyi. Cserébe visszakap valamit a kényelemből, ha már az utazás napján, vagy másnap jetlegtől szenvedve kénytelen végigülni meetingeket és konferenciákat. Nagyjából ez a képlet. Persze, igaz, ami igaz, hogy a 3-400 ezer forint körüli ár, még pont az, amit az  ember, ha van pénze, akár még ki is fizet, cserébe, hogy a szabadsága első két napja ne legyen totál eltolva a kontinensek közötti átrepülés gyötrelmei miatt. Igaz, ezzel is lehet vitatkozni: 200 ezer forintot rádobok a jegyre, vagy maradok még egy éjszakát, ugyebár a szálloda ára mindenhol ennek a töredéke… Ez is egy érv, feltéve, hogy van elég időnk és szabadságunk. Szóval, a prémium economy megéri például egy thai túra előtt és után is, feltéve, hogy elég jó.

A Turkish elég jó. Nem nyújt semmi extrát a kabinon kívül, tehát: nem használhatod a business check-int (checkolj be a weben), nem mehetsz be a váróba (ha prémium törzsutas vagy, akkor persze igen), nem szállhatsz be előbb (elvileg persze igen, de ismerve az isztambuli beszállítást, lényegében nem, és mindegy is, mert elég gyorsan letudják a dolgot), de cserébe amit a fedélzeten kapsz, az több, mint remek. Egyelőre csak a legújabb Boeing 777-esek tudják ezt a szolgáltatást Peking, Shanghai, Los Angeles, Sao Paolo, Toronto, New York, Guangzhou, Tokyo és Hong Kong felé. Azért nem kevés.

Az ülés: nagy, kényelmes, hatalmas, méteres távolság van a sorok között, bármilyen termetű ember ki tudja nyújtani a lábát, az ülés rendesen dönthető, a fejtámla állítható és támasztja a fejet rendesen, van állítható gerinctámasz és lábtartó is. Szóval, teljes kényelmet garantál, ami mellett a nagyobb termetű emberek is tudnak aludni, feltéve hogy nem paráznak a repüléstől. Az ülés egyik kartámaszából a tálca, a másikból a monitor hajtható ki, ennek a megoldásnak előnye, hogy az előtted lévő székre oda tudod akasztani a zakót, pulóvert, vagy amit nem szeretnél felrakni a csomagtartóba. Apropó, csomagtartó: tekintve, hogy nem zsúfolt a kabin, bizton el tudsz helyezni a fejed felett minden cuccot, az előtted lévő ülés zsebében pedig huszonnégy órára is elegendő irodalmat elhelyezhetsz újság formájában. A két ülés között még van egy kihúzható pohártartó is, ha már csak a koktéljaidat szeretnéd iszogatni.

A felszerelés: párna, takaró, nagy fülhallgató és neszeszeres csomag, mint a régi, szép időkben. Fogkefével, fésűvel, zoknival, ráadásul a zippzáros tok is esztétikus, sötétbarna, tehát utazó neszeszernek el lehet tenni. Felszállás után nem sokat teketóriáznak elkezdődik az etetés, itatás, mielőtt azonban erre rátérnénk, el kell mondanom, hogy óriási szerencsében volt részem, mert az egyik legújabb Boeing 777-300 ER gépükön utaztam, velem szemben, a kabin falán ez a kis embléma díszelgett:

Na gondoltam, ezt kipróbálom, kerül amibe kerül, s csakhamar rajta voltama  hálón, facebookoztam, toltam pár instagram postot, de furcsa volt, hogy sehol nem eszközöltem a fizetést. Valami rémlett, hogy a Turkish-nél esetleg ez a szolgáltatás próbaidősen ingyen van, aztán meg is találtam: igen, év végégig, a bevezető szakaszban, amíg legalább a 777-esek nagy részét fel nem szerelik a Panasonic rendszerével, ingyen lehet netezni 11000 méter magasban!!! Igaz, főleg Amerika felé királyság ez, arrafelé ugyanis a műholda lefedettség csaknem egész úton biztosítja a netet, Kína felé sajnos csak Isztambultól mintegy másfél órán keresztül. Viszont, korrektül kiírja a rendszer, hogy még hány percig van vétel! Amúgy ezzel az opcióval a Turkish New York és Los Angeles valamint Washington D. C. és Chocago felé is jó alternatíva lehet, igaz, kicsit ellenkező irányba kell elindulni, meg Isztambulból kicsit hosszabb a flight time, mint Frankfurtból vagy Londonból, de hát ez akkor sem zavar nagyon bennünket, ha mondjuk Londonon keresztül megyünk Hong Kongba. Ellenben, hogy egész úton van wifi a turistán is (!!!) azért az rendkívüli módon megkönnyíti a hosszú repülőutak gyötrelmeinek viselését. Ráadásul, a Comfort osztályon konnektor és USB is van, tehát egyszerre töltheted a laptopot és az iPhone-t / iPad-et is. Szóval, az étkeztetés: ezzel kezdődik:

KKis mogyoró, sajtkrémes finomság, meg a dolmádeszre hasonlító egység (szőlőlevélbe tekert fűszeres rizs, finom) s természetesen az italos kocsi. Whisky, Vodka, Gin és Riki a választék, utóbbi kicsit hasonlít az ouzo-ra vagy épp a francia pasztiszra, érdemes volt megkóstolni, mert tudom, hogy nem lesz a kedvencem, viszont jó étvágyat csinál. Bármiből bármennyit töltenek, az utaskísérők előzékenyek voltak, de nem rajongták túl a dolgot, nem is volt mit. Valójában figyeltek, mert a járat ugye éjfél előtt öt perccel szállt fel, tehát ott voltak, ha kellettek, de egyébként hagyták pihenni az utasokat. Harminc utasra körülbelül hárman voltak, de látszott, hogy ha nincs rájuk szükség, hátra vagy előre mentek segíteni a többieknek. Elkortyolgattam még egy gintonicot, mielőtt jött a főétel:

Hát ez a tál. Van benne több féle előétel, padlizsánkrém, lazac, csirkeszelet, oliva, sajtkrém – ezzel a késői órán már egész útra megelégedtem volna. Finom volt, érezhetően friss és nem gyári, kenyeret nem is ettem hozzá. Mindez procelán tányérról, fém evőeszközzel. Főétel hez saláta és olivaolajos öntet, maga a fő fogás pedig grillzöldségek, marhahús-pogácsával, kellemesen fűszerezve rendben volt nagyon. Gyümölcs, desszert és némi sajtválogatás volt még a tálon, szóval mire mindet megettem, tele is lettem rendesen. Még egy pohár bor (nem flancolnak nagyon a borral, de iható, kellemes) és már fordultam is az oldalamra. Hamar álom jött a szememre, három órával a repülés vége előtt ébredtem, tehát olyan három órát aludtam kisebb ébredésekkel. Egy óra olvasgatás következett, amit jelentősen megkönnyített, hogy saját, fejnél elhelyezkedő csöves olvasólámpa van minden ülésben, tehát nem kell hatalmas lelkiismeretfurdalás közepette bekapcsolni a plafonlámpát, amely lehet bármennyire is irányított, tutira felkelti a szomszédodat és a mögötted ülőt.

Szétnézve észrevettem, hogy a napellenzőket a stewi észrevétlenül lehúzta, s a mellettem lévő üres ülésre odacsempészett egy kis ásványvizet is. Ez utóbbi a legjobb dolog volt, amit tehetett, mert az étel azért pont elég fűszeres volt ahhoz, hogy szomjas legyek ébredés után, s így csak oda kellett nyúlnom a vízért. Különben is: a sok hosszú úton megtanultam, hogy sokkal kevésbé visel meg a dolog, ha előtte és közben is eleget iszok – vizet. Azért mert egy-két alkohol csak lecsúszik, ami ugye eleve vízhajtó hatású, meg a gép csontszáraz levegője is kivesz egy-két liter folyadékot a magamfajta nagydarab ember szervezetéből egy tízórás út alatt. Ezért aztán a magam részéről ennek a figyelmességnek külön örültem, talán annak még jobban, örültem volna, ha eleve másfél literes palackot tesznek oda…

Két órával leszállás előtt kaptunk reggelit: tojás, gyümölcs, és a szokásos, finom volt, bár ha nem ettem volna meg, akkor sem történik semmi, de hiába minden utazási rutinom, azt a reflexet még nem tudtam leküzdeni, hogy amit elém tesznek és közepesen gusztusos, azt meg is eszem. Már az is nagy eredmény, hogy a bucit (zsömle) visszautasítom, ahelyett, hogy vastagon megkenném vajjal és betömném a fejembe…

Mindent összevetve, ilyen eseménytelen és kellemes hosszú utam, amin még az étel is ízléses volt, nagyon rég volt, leszámítva az egy-két business class repülést, amihez hozzásegített a jószerencsém. Nagyon komolyan gondolkodóba vagyok esve, hogy ezért végül is megéri egy kicsivel több pénzt kifizetni. Persze, a 160 ezres bangkoki jeggyel azért nem konkurál…