Észak-Amerikába a Turkish-sel, hála a jobb slotoknak

Jobb slotokat kapott Isztambulban a Turkish Ailrines reggeli Budapesti járata, így immár a Los Angeles (LAX) -be induló járat kivételével az összes észak-amerikai járatot elérhetik a Budapestről induló utasok.  Igy néz ki a dolog. A reggeli járat 9.10-kor indul (TK1036) és 12.05-kor ér Isztambulba, ami azt jelenti, hogy eléri a New York, Washington, Chicago, Boston, Montreal és Torontó felé felszálló gépeket, amelyek mindegyik 13.00 és 14.00 között indul Isztambulból, legelőbb a New York 13.15-kor, végül pedig Montreal és Torontó (két külön gép) délután kettőkor, helyi idő szerint. Észak-amerikából hazafelé is jó csatlakozások vannak, a 18.15-ös géppel jöhetnek haza az utasok. Reggel egyébként Isztambulból 7.25-kor indul a gép az Atatürkről és 8.25-kor már itthon is van. Hogy miért jó hír ez? Például azért, mert a Turkish nagyon korrekt kis légitársaság, immár napi három BUD-IST járattal. Az isztambuli reptér, bár kissé kaotikus állapotokat tud hozni csúcsforgalomban, kultrurálisan roppant izgalmas, nincs olyan térség, amelynek az utasai ne fordulnának elő ott, arab, indiai, távol- és közel keleti, orosz, nyugati, minden. Egy óra amúgy elég az átszállásra, és szuper a business váró is. Star Alliance pontok és szolgáltatások, miegymás. Én szeretem, eddig mindig csak keletre mentem velük, hamarosan ki fogom próbálni nyugat felé is!

Majdnem csőd után: kívül-belül megújul az American Airlines

Szerintetek milyen az American új arculata? Láttátok már? Ha nem, most megmutatom, egy poszt erejéig, mert igen-igen tanulságos. Miért? Alig több, mint egy éve ugyanis, hogy bejelentették: az American Airlines az amerikai Chapter 11 alatt (csédvédelemben) repül tovább. Nem sokkal ez előtt, az AA (tehát a csődvédelem előtt) az iparág történetének egyik legnagyobb géprendelését és flotta-modernizációját jelentette be. Nyilván az utóbbi időben számos belső intézkedéssel és leépítéssel nagyon fontos átalakításokat is végrehajtott a cég, de mindezek után fordítottak figyelmet arra is, hogy arculatban, üzenetekben és szolgáltatásban is megújuljanak, hogy biztosak legyenek abban: az utasok inkább feléjük fordulnak, mint eltávolodnak a légitársaságtól. Na, ez az amerikai üzleti szemlélet, amit nekünk még tanulni kell. Mit mondanának nálunk? Hát azt, hogy mit vág fel ez a légitársaság, amely a csődtől épp megmenekült, ergo biztos híján van a pénznek, ellenben bővelkedik adósságban (ez minden bizonnyal így is van), minek vásárol nyakra-főre repülőgépet, s miért költ több millió dollárt a gépek átfestésére, s egy komplett arculatváltásra? Nos, nagyon jól tették, hogy erre költenek, hamarosan elmondom, hogy miért….

Az indoklást rögtön egy személyes élménnyel kezdem: hét-nyolc éve elég sokat repültem Amerikán belül AA-vel, egyszer még azt a hibát is elkövettem, hogy Párizs és New York között az ő járatukat választottam, egyébként puszta kíváncsiságból. Borzalmas volt, minden egyes repülés, szakadt gépekkel, közepesen udvaris személyzettel, s ha az ebédhez adott bor után megkívántam még egy italt, akkor a CDG-JFK járat személyzete megkért, hogy egy ötöst csúsztassak be a cég kasszájába. Az USA-n belül pontosak voltak ugyan, de az ősöreg (egyébként remek repülő) MD-82-esek és az agyonhajtott 737-800-asok nem szolgálták épp a kényelmes repülést. Az egy pohár víz, valamint az ehetetlen műsajt és a szárazkeksz pedig nem épp az a fedélzeti szolgáltatás, amiről minden utam előtt álmodok… Ezen a helyzeten már az új gépek beszerzésének az ígérete is változtat, lévén az új gép jó pár évig kényelmes is, ráadásul tudtam, hogy a hosszú járatokon azért modernizáláták az utasteret. Jó hír. S hogy biztos legyek a változásban, még egy-két videóval is megörvendeztették az utazóközönséget. Itt van például egy. De aztán, olvass ám tovább!

Best serve our customers. Komolyan, tetszik ez a szóhasználat. Amerikában ügyfelekről beszélnek a légitársaságok, Ázsiában a vendég (guest) adatait kell megadni a foglaláskor, nálunk, Európában pedig passenger. Jó, tisztában vagyok vele, hogy az amerikai belföldi légiközlekedés sosem lesz a full-luxus, de a flottamodernizáció mégiscsak remek előremenekülés. Az új utastér már a turista osztályon is feltűnő: USB, konnektor, wifi és akár ülés-ülés chatet lehetővé tévő inflight entertainment. Ez az economy. Pár sorban adnak nagyobb lábteret, amit a prémium-ügyfeleknek ingyen adnak, történetesen az AA a oneworld emerald és sapphire törzsutasainak is ingyenesen biztosítja a lehetőséget. Azért ez nem rossz. Itt van két kép az új turistaosztályról, mondanom sem kell, hogy bőrből vannak az ülések…A képek után rátérünk a felsőbb osztályokra, tehát scrollozz bátran!

Az amerikai belföldi járatok nemcsak azért jelentenek kemény megpróbáltatást, mert ők a repülést a sárga busz színvonaláról indították. Mondjuk, egy New York – Las Vegas repülőút 5 óra harminc perc. Majdnem annyi, mint egy New York – London, kedvező szélviszonyokban. Egy JFK – SFO akár hat és fél óra is lehet. Tényleg, nektek mi volt a leghosszabb, vagy épp a legemlékezetesebb amerikai belföldi utatok? Namost, vannak az úgynevezett transzkontinentális járatok, ami a keleti és a nyugati part közötti repülést jelenti, kb kétszáz dollár egy jegy egy útra a turistán, s van olyan járat is, hogy este tízkor indulsz SFO-ból és reggel hétkor már a Kennedyn vagy. Ha turistán utazol, akkor élő hullaként. Na, de!

A business class-t ezidáig a belföldi viszonylatban nem nagyon ismerték, ezt first-ként lehetett igénybe venni, de a színvonal, hát az nem volt valami nagy dolog. Ellenben, az új A321-eseken, tehát keskenytörzsű gépekben bevezették a First és Business osztályt, mindkettő sajátossága, hogy teljesen vízszintessé alakítható ülésekkel szerelik fel, bármikor hoznak enni, hogy az utas bármikor gondolhassa úgy, hogy alszik. Akár, a teljes utat végighorpasztja…

Ez nem rossz. Ugyanez a first esetében így néz ki: nem nagy a különbség, de azért van.

Szóval, gondolom, nem kell különösképp magyarázni, hogy ez a változás az ügyfelek szemében is meggyőző, tehát ha választaniuk kell, akkor kipróbálják az American-t. Nem utolsó sorban, csak ezzel tudnak az új titánok, a JetBlue és a Virgin America nyomába eredni. Igaz, hogy a teljes flottacsere 2018-ig megy végbe, de azért gondoljatok bele, hogy havi három 737-est vesznek át, ugyanennyi gép jön Toulouse-ból, ráadásul, a London New York vonalon már repül az egyik zsír új 777-300-as is. A Boeing gépek sajátossága, hogy immár mindet az úgynevezett Boeing Sky Interior kabin-koncepció szerint rendelték, változtatható színű led-világítással, illetve olyan felső csomagtárolókkal, amelyek leereszkednek, nem pedig az ajtajuk nyílik fel, azért a folyosón felállva több helye van az utasnak, amikor végigmegy a gépben, vagy épp, amikor rendezkedik felszállás előtt, leszállás után. Ezt egyszer megtekintettem a Boeing everett-i gyárában, a mockup centerben, itt van róla egy videó. Ez pedig itt a már emlegetett zsírúj 777-300 belseje.

S, hogy miről is beszélünk, itt van két kép, a régi és az új arculatról. Persze, az amerikaiak valamit megtartottak a tradíciókból: egyrészt az American feliratot, másrészt pedig egyes gépeknél azt a tipikus, csak erre a légitársaságra jellemző stílusjegyet, hogy a törzs teljesen alumínium-színű.

Majdnem csőd után: kívül-belül megújul az American Airlines

Szerintetek milyen az American új arculata? Láttátok már? Ha nem, most megmutatom, egy poszt erejéig, mert igen-igen tanulságos. Miért? Alig több, mint egy éve ugyanis, hogy bejelentették: az American Airlines az amerikai Chapter 11 alatt (csédvédelemben) repül tovább. Nem sokkal ez előtt, az AA (tehát a csődvédelem előtt) az iparág történetének egyik legnagyobb géprendelését és flotta-modernizációját jelentette be. Nyilván az utóbbi időben számos belső intézkedéssel és leépítéssel nagyon fontos átalakításokat is végrehajtott a cég, de mindezek után fordítottak figyelmet arra is, hogy arculatban, üzenetekben és szolgáltatásban is megújuljanak, hogy biztosak legyenek abban: az utasok inkább feléjük fordulnak, mint eltávolodnak a légitársaságtól. Na, ez az amerikai üzleti szemlélet, amit nekünk még tanulni kell. Mit mondanának nálunk? Hát azt, hogy mit vág fel ez a légitársaság, amely a csődtől épp megmenekült, ergo biztos híján van a pénznek, ellenben bővelkedik adósságban (ez minden bizonnyal így is van), minek vásárol nyakra-főre repülőgépet, s miért költ több millió dollárt a gépek átfestésére, s egy komplett arculatváltásra? Nos, nagyon jól tették, hogy erre költenek, hamarosan elmondom, hogy miért….

Az indoklást rögtön egy személyes élménnyel kezdem: hét-nyolc éve elég sokat repültem Amerikán belül AA-vel, egyszer még azt a hibát is elkövettem, hogy Párizs és New York között az ő járatukat választottam, egyébként puszta kíváncsiságból. Borzalmas volt, minden egyes repülés, szakadt gépekkel, közepesen udvaris személyzettel, s ha az ebédhez adott bor után megkívántam még egy italt, akkor a CDG-JFK járat személyzete megkért, hogy egy ötöst csúsztassak be a cég kasszájába. Az USA-n belül pontosak voltak ugyan, de az ősöreg (egyébként remek repülő) MD-82-esek és az agyonhajtott 737-800-asok nem szolgálták épp a kényelmes repülést. Az egy pohár víz, valamint az ehetetlen műsajt és a szárazkeksz pedig nem épp az a fedélzeti szolgáltatás, amiről minden utam előtt álmodok… Ezen a helyzeten már az új gépek beszerzésének az ígérete is változtat, lévén az új gép jó pár évig kényelmes is, ráadásul tudtam, hogy a hosszú járatokon azért modernizáláták az utasteret. Jó hír. S hogy biztos legyek a változásban, még egy-két videóval is megörvendeztették az utazóközönséget. Itt van például egy. De aztán, olvass ám tovább!

Best serve our customers. Komolyan, tetszik ez a szóhasználat. Amerikában ügyfelekről beszélnek a légitársaságok, Ázsiában a vendég (guest) adatait kell megadni a foglaláskor, nálunk, Európában pedig passenger. Jó, tisztában vagyok vele, hogy az amerikai belföldi légiközlekedés sosem lesz a full-luxus, de a flottamodernizáció mégiscsak remek előremenekülés. Az új utastér már a turista osztályon is feltűnő: USB, konnektor, wifi és akár ülés-ülés chatet lehetővé tévő inflight entertainment. Ez az economy. Pár sorban adnak nagyobb lábteret, amit a prémium-ügyfeleknek ingyen adnak, történetesen az AA a oneworld emerald és sapphire törzsutasainak is ingyenesen biztosítja a lehetőséget. Azért ez nem rossz. Itt van két kép az új turistaosztályról, mondanom sem kell, hogy bőrből vannak az ülések…A képek után rátérünk a felsőbb osztályokra, tehát scrollozz bátran!

Az amerikai belföldi járatok nemcsak azért jelentenek kemény megpróbáltatást, mert ők a repülést a sárga busz színvonaláról indították. Mondjuk, egy New York – Las Vegas repülőút 5 óra harminc perc. Majdnem annyi, mint egy New York – London, kedvező szélviszonyokban. Egy JFK – SFO akár hat és fél óra is lehet. Tényleg, nektek mi volt a leghosszabb, vagy épp a legemlékezetesebb amerikai belföldi utatok? Namost, vannak az úgynevezett transzkontinentális járatok, ami a keleti és a nyugati part közötti repülést jelenti, kb kétszáz dollár egy jegy egy útra a turistán, s van olyan járat is, hogy este tízkor indulsz SFO-ból és reggel hétkor már a Kennedyn vagy. Ha turistán utazol, akkor élő hullaként. Na, de!

A business class-t ezidáig a belföldi viszonylatban nem nagyon ismerték, ezt first-ként lehetett igénybe venni, de a színvonal, hát az nem volt valami nagy dolog. Ellenben, az új A321-eseken, tehát keskenytörzsű gépekben bevezették a First és Business osztályt, mindkettő sajátossága, hogy teljesen vízszintessé alakítható ülésekkel szerelik fel, bármikor hoznak enni, hogy az utas bármikor gondolhassa úgy, hogy alszik. Akár, a teljes utat végighorpasztja…

Ez nem rossz. Ugyanez a first esetében így néz ki: nem nagy a különbség, de azért van.

Szóval, gondolom, nem kell különösképp magyarázni, hogy ez a változás az ügyfelek szemében is meggyőző, tehát ha választaniuk kell, akkor kipróbálják az American-t. Nem utolsó sorban, csak ezzel tudnak az új titánok, a JetBlue és a Virgin America nyomába eredni. Igaz, hogy a teljes flottacsere 2018-ig megy végbe, de azért gondoljatok bele, hogy havi három 737-est vesznek át, ugyanennyi gép jön Toulouse-ból, ráadásul, a London New York vonalon már repül az egyik zsír új 777-300-as is. A Boeing gépek sajátossága, hogy immár mindet az úgynevezett Boeing New Cabin Interior koncepció szerint rendelték, változtatható színű led-világítással, illetve olyan felső csomagtárolókkal, amelyek leereszkednek, nem pedig az ajtajuk nyílik fel, azért a folyosón felállva több helye van az utasnak, amikor végigmegy a gépben, vagy épp, amikor rendezkedik felszállás előtt, leszállás után. Ezt egyszer megtekintettem a Boeing everett-i gyárában, a mockup centerben, itt van róla egy videó. Ez pedig itt a már emlegetett zsírúj 777-300 belseje.

S, hogy miről is beszélünk, itt van két kép, a régi és az új arculatról. Persze, az amerikaiak valamit megtartottak a tradíciókból: egyrészt az American feliratot, másrészt pedig egyes gépeknél azt a tipikus, csak erre a légitársaságra jellemző stílusjegyet, hogy a törzs teljesen alumínium-színű.

Vrigin America (VX): egy laza fapados

A Virgin America (IATA: VX) egy fapados, mint oly sok másik Airbus A320-as gépeket használ, olcsó jegyárakkal, ám első osztályú kabinnal és kiváló fedélzeti szolgáltatásokkal turistán is, például egy kreatív inflight entertainment rendszerrel és minden ülésben konnektorral, valamint fedélzeti wifivel repülés közben! (Egy járatra tíz dollár, 15 percre két dollár, egy egész hónapra pedig negyven dollár az ára.) Nemkülönben pedig, igazán laza stílusban adják elő a repülést, ami már a check-in alkalmával látszik. Már megszokhattuk, hogy a reptérre érve nagyon komoly check-in pultokban kell bejelentkezni, s feladni a csomagot, amihez persze elengedhetetlenül hozzá tartozik a sorbanállás. Így van ez a Virginnél is, csakhogy a pultok helyett helyes kis asztalok vannak, rajtuk vékony képernyők, s az asztal mellett alig észrevehetőn búvik meg a mérleg, mert ugye a súly ennél az üzleti modellnél is pénz. A check-in területen klassz amerikai popzene szól, az utasfelvétel elég gyors, például azért, mert a sorból kiveszik a csak kézipoggyásszal utazókat és őket becsekkolják az automatán. Terméeszetesen van külön pultja az első osztálynak, de akkor is a többiek előtt csekkolhatsz be, ha a járat indulásának napján van a születésnapod!

A terminálokban természetesen egy kupacban találhatók a Virgin kapuk, amerikai szokás szerint az utolsó pillanatig nyitva tartják őket, s be is mondják, hogy készen állnánk az indulásra, de egy vendég (igen, vendég, nem pedig utas…) még nem érkezett meg, ezért várnunk kell a push-back-kel, így talán egy kicsit késni fogunk.

Az operáció egyébként kívülről nézve jól szervezett, a csomagok címkézése egyszerűn zajlik, a gépek körül állandóan sürögnek-forognak az alkalmazottak, s elektronikusan ellenőrzik a gépbe pakolt darabszámot a becsekkolt csomagokkal, tudniillik, törekednek arra, hogy ne kelljen csomagkésés miatt fizetni a tisztelt utazóközönségnek.

A repülőbe érve kék és pink világítás, s természetesen zene fogad, kicsit egy Las Vegas-i klubban érzem magam. A bőr ülés fekete, a hátulja fehér műanyag, szólni kéne az Apple-nek, hogy ők lám tudják, hogy a világítóan fehér plasztikot honnan kell nagy tételben vásárolni, talán legközelebb nem lesz gond a fehér iPhone előállításával.

Petit malheur, látszik, hogy a takarítószemélyzetet nem sikerült eléggé motiválni arra, hogy a fehér műanyag illesztéseinél lévő rést is legalább egy héten egyszer kimossák valami ronggyal vagy kefével, így a tálcát lehajtva, annak élén azért látható ételnyomokat fedezünk fel.

A személyzet bemutatása nagyon nagyon laza, amolyan sziasztok, mi repülünk veletek, ha bajotok van itt a nagyon klassz srác John, mexikóból, aztán itt a szupercsinos Liz, és csak azért jöttek ma ide, hogy ti kellemesen repüljetek, úgyhogy hajrá!!! Az Emergency Procedure bemutató kisfilm pedig egyenesen vicces.

 

Két óra az út SFO-SEA között, gondoltam ez elég lesz arra, hogy áttenulmányozzam az inflight entertainment rendszert, amiben a legjobb feature a seat-to-seat chat. Ki akarna az útitársával így beszélgetni? Nyilván senki, hiszen mellette ül, de előfordulhat, hogy a váróban összeismerkedsz valakivel, aki máshol ül, na vele azért hasznos ez az opció. Vagy, akár a csajozásnak is remek eszköze lehet. A zenén és a videón kívül (filmeket pénzért, helyi kártyalehúzással) pedig igazán különleges, hogy a tápot és a tudatlazító folyadékot is innen lehet megrendelni, az érintőképernyővel, a kártya lehúzásával: így a személyzetnek nem kell pénzeznie a fedélzeten, sokkal gyorsabban tudják osztogatni az ingyen üdítőket.

Hamarosan leszállunk: a kapitány megköszöni az utat, s elmondja, mit láthatunk a bal szárnyvégnél, méghozzá a Boeing Field-et. Jól mutat mellette a kis Airbus wingletjére festett amerikai zászló, amit sajnos nem tudtam lefotózni…