Mennyire burzsuj a Lufthansa A380 business osztálya?- Járatteszt: FRA – SFO

Izgatottan vártam a csütörtök reggelt, ugyanis nem mindennapi repülésre készülődtem. Ismét az Airbus A380-ast próbálhattam ki, ez alkalommal azonban a Lufthansa gyönyörűségét, amellyel kedvenc városomba, San Franciscoba repített a szuperjumbó. Sajnos SFO ezúttal csak egy short transit, ám minden rosszban van valami jó, innen a Virginnel, egy olyan légitársasággal megyek tovább, amellyel még soha nem repültem, a végcél pedig Seattle volt, pontosabban Everett, ahol a Boeing gyárban tettem látogatást, kiemelt figyelmet szentelve a 747-8 típusnak. Már ez is mutatja, hogy posztgazdag idők elé nézek, ám rögtön a járat tesztjével kezdem, már csak azért is, mert volt szerencsém a FRA-SFO szakaszt businessen repülni.

A légitársaságok rajongójának és kritikusának ünnepnap az ilyen, nem csoda hát, hogy gyorsabban kalapált a szívem, ahogy közelítettünk a frankfurti reptérhez. Ráadásul, nem repülővel, ahogy azt megszokta a magyar ember, hanem busszal, tudniillik, egy előző esti technikai előadás miatt korábban ki kellett repülnöm Frankfurtba, s ott töltöttem az éjszakát. Innen az első benyomás: ha ezzel a járattal indulsz – mondjuk mert német vagy – elég akkor felkelned, amikor Budapesten eltolják a kaputól a frankfurti feedert. Ha hatkor felkelsz a 9.55-kor induló géphez, akkor elég előrelátó vagy, ha szereted a sietséget és a kockázatot, még egy órát ráhúzhatsz, elvégre 9.15-kor zár a check-in és a bag drop. A frankfurti megahub (ahogy a Lufthansa nevezi) LH terminálján kora reggel nincs nagy tumultus, a check-in percek alatt megvolt, az útlevél ellenőrzés és a security is, igaz, utóbbiakon gyorsított, hogy használhattuk a business és first utasoknak fenntartott sorokat. Irány a lounge! Lassan befejezik a rekonstrukciót a reptéren, annyi már látszik belőle, hogy a C kapuknál gyakorlatilag kialakították az A380-asok bázisát. Ottjártamkor négy gép állt bent, a másik négy úton volt. Mi a C14-től indultunk, s amikor keresni kezdtem a várókat, akkor döbbentem rá, mekkora zsenik a németek! Történt ugyanis, hogy felfigyeltem arra, hogy minden kapunak (ahonnan az A380-ast kiszolgálják) külön várója van. Innen pedig megtekinthető a repülő, amivel utazni fog a tisztelt utas.


Amikor felmész a váróba, az már egy pre-boarding, ugyanis megoldották azt, hogy az emelten található várókból közvetlenül a szuperjumbó felső fedélzetére vezető utashidakba léphet be az utas. Vagyis a sok pénzt fizető business és first utas a legutolsó pillanatokig élvezheti a várók kényelmét, majd azokból közvetlenül a gépre száll. A Lounge egyébként nagy, kényelmesen elfér benne a csaknem száz business utas, ételkínálata azonban inkább a snack-ekre és szendvicsekre korlátozódik. Akinek ez nem elég, vagy first jegye van, mehet a központi lounge-ba, vagy a first váróba is, ekkor csak a boarding előtti utolsó perceket tölti itt. A beszállítás ennek megfelelően kellemes, semmi tolongás, semmi álldogálás, ráadásul, végig van ingyen wifi, ami ugye nem mellékes. A földi szolgáltatás ezen része sokkal jobb mint Szingapúrban, ahol a lounge és a kapu között még igen nagy távolságot kellett megtenni, majd „szegény” business utasok hajnali egykor hosszú libasorban sorakoztak a boarding előtt, miközben az economy négyszáz fős közönsége közepesen kényelmesen szundikáltak a kapu melletti üléseken.

Azt még a váróból realizáltam, hogy a München névre keresztelt, D-AIMA lajstromjelű, a lufi flottájában első géppel utazunk majd, amelyet alig több, mint egy éve állítottak forgalomba, első útján a német válogatottat szállította tavaly júniusban Johannesburgba. Ki tudja, talán pont Miroslav Klose ült a helyemen? A business kabin a teljes felső fedélzetet elfoglalja, leszámítva az elején található nyolc first ülést, s azt kellett tapasztalnom, hogy a belső makulátlan… A székek viszont még a régiek, ugyanis a Lufi, bár üzembe helyezte az A380-asokat, a business termékét csak most újítja meg, hamarosan nagy erőkkel belekezdenek a legidősebb jumbók retrofitjébe, szóval, két év múlva a helyzet az lesz, hogy az A380-asokon lesz az oldschool termék. Persze nyilván nem sokáig, hanem az új business bemutatója után a 380-as business osztálya is megújul, de ez nem fog azonnal menni, elvégre Azon 98 business szék van, tehát egy gép retrofitje minimum egy hetet vesz igénybe, márpedig az elég sok idő, úgyhogy a tervezett karbantartások alatt keríthetnek csak sort a munkára, hogy a gép ne essen ki extra a forgalomból! Ez pedig, mint megtudtam, bizonyosan nem lesz 2013 előtt…

No nem baj, a régi business szék is kényelmes, majdnem teljesen vízszintesre fektethető, igen kényelmesen lehet benne aludni, az oldalában pedig ott figyel a konnektor és az USB. Utóbbiról azért annyit el kell mondani, hogy a gravitáció működtette kis ajtaja nem könnyíti meg a csatlakozók bedugását, ráadásul oda kell figyelni arra is, hogy miként dugjuk be a konnektorba a cuccost: egy rossz mozdulat, és felvillan a piros lámpa, márpedig akkor nincs delej, tehát töltés sem…. Valahogy így mutat…

Felszállás előtt hoznak inni, ahogy szokás, ezt mondjuk bevezethetnék a turistán is a légitársaságok! Nem szükséges választék, még kínálni sem, elegendő lenne, ha egy kis pohár előre kitöltött vizet beszállításkor elvehetne, aki igényli. Gondoljuk el, hogy egy hosszú járatra való átszállást általában sietség előz meg, de legalábbis hosszas sorban állás, tehát a nagy gépekbe tényleg szomjas emberek szállnak be! A gurulás alatt már nem volt idő az ülésem kezelését tanulmányozni, az későbbre maradt, többek között azért sem mert az Airbus kamerái között kapcsolgattam. A fedélzeti szórakoztató rendszer ugyanis három képét mutatja: egy olyan, mintha a függőleges vezérsíkból néznénk a gépet, míg a maradék kettő alul lett elhelyezve, az egyik előre, a másik lefelé néz! Valami szenzációs cucc, az ember szája tátva marad! Itt egy kép példának, persze rossz minőségű, mert a mobilommal fényképeztem az LCD kijelzőt.

Apropó, LCD kijelző: ezen a business osztályon nem sokkal, talán egy-két inch-csel nagyobb, mint a turista, de ezt a megállapítást úgy tesszük, hogy azért az economy székekben lett elég nagyképernyős a TV. (A LH első osztályán viszont tényleg egy mértes LCD-t nézhet a kedves utas.)

Míg a kamerákon ámuldozok, hozzák a meleg kendőt. Elég gyorsan, de itt kritikai megjegyzéssel kell, hogy éljek, tudniillik, a gyorsaság meg is látszott: olyan forró volt a kendő, hogy szinte égetett, kicsit lóbálnom is kellett, hogy hűljön! Ez még semmi, folyt belőle a pára, a ruhámon és a mobilomon is vízcseppek tetszelegtek, s bár tudomásul vettem, hogy szerencsére csak víz, lássuk be: ebben az árkategóriában azért már némi reklamáción sem lepődhetne meg a légitársaság ebben az esetben….

Mire megtanultam az ülés kezelését, eltelt újabb húsz perc. A szék lábtartója, ülőlapja és háttámlája, a gerinctámasszal egyetemben több irányba is állítható, de ez még nem elég, az ülés majdnem ággyá alakítására és a félig fekvő helyzetre is van egy célgomb. Ezeket nyomva kell tartani mindaddig, amíg az ülés el nem éri a kívánt pozíciót, még akkor is, ha az ember józan paraszti ésszel úgy gondolja, most épp nem az történik, mint amit megrendelt. Ha ilyenkor elengedjük a gombot, eszméletlen testhelyzetekben képes megállni a szék, – mondjuk katasztrófa nem történik, ha újra megnyomódik a gomb, onnan folytatja, ahonnan abbahagyta. Szóval a kezelés kissé bonyolultnak tűnik elsőre, de hamar beletanul az ember, egyetlen titok van csupán: ne gondoljunk bele abba, mi történik alattunk, az elektromos szerkezet milyen hangokat ad ki, s így tovább. Csodálatos egység, kibírja a száz kilónk mozgatását, panasz nem lehet rá. Ellenberger amiatt igen, hogy időnként becsípi maga alá a biztonsági övet, vagy a laptop drótját, ha mozgatás előtt nem takarítunk el mindent az útjából. Ő útitársam, Csaba, az Index Attraktor riportere, aki egyre jobban szereti a repülőket. Pedig elég messziről indult, nevezetesen az Apple eszközöktől, ma is az Appleblog szerzője. Nem is értem, hogy tudott eddig turista osztályon utazni, mintha csak ide hozta volna a gólya….


Hozzák a snack-et, ez a mogyorós és italos kör, akárcsak hátul. Hogy pontosabban fogalmazzak – mivel az economyra akarok célozni – alattunk. Kérek egy gintonic-ot még mindenek előtt, majd megkapom a mogyit, pontosabban, a sonkás ízű mandulát. Újabb italkör, gondoltam, letesztelem a szemlyzetet, pezsgőt kérek hát és fehérbort, utóbbi esetében arra kérem a kisasszonyt, hogy ajánlja a kettő közül a jobbat. Toszkán chianti és német rizling a választék, s az utaskísérő széles, egyben cinkor mosollyal mondja, hogy ha megengedem, ő inkább a német rizlinget ajánlaná, nem azért, mert hazabeszél, de hogy a Peter und Peter pincészet e terméke a remek italok között sorolható. Kóstolok, tényleg remek, s meglepetésemre a hölgy még ekkor is ott áll fölöttem, várja a reakciómat. Három szóval és elégedett arccal megköszönöm, hogy ilyen jól választott helyettem, ő is mond mg két kedves szót, majd a mellettem ülő Csabát is megkérdezi, hogy megkóstolja-e – őt egyébként egy másik utaskísérő szolgálta ki a beosztás szerint, így szerfölött barátságosnak találtam e gesztust.


Határozottan szeljük az égboltot, mire elérkezik az étkeztetés, addigra már jócskán elhagytuk a legészakibb skót szigeteket is, nyomulunk tova Izland felé, hogy aztán Grönland érintésével elérjük Kanada északi részét, s azon átrepülve kikössünk a nyugati parton. Node, az még nyolc óra repülés.

Már éhes vagyok, várom a főételt! Korábbi ismereteim alapján tudom, hogy a Lufthansa minden második hónapban felkér egy a német területeken ismert menő szakácsot, hogy kreáljon ételeket a businessre. Ez alkalommal, egy kedves kerek arcú szakácsnő, Anna Matscher mosolyog rám a menükártyáról, mint kiderül, a tiroli konyhát gondolja újra, miközben trendi ételeket készít a tengeri étkekből és gyakorlatilag mindenből, ami Európában megtalálható. Étterme is van, egy Tisens nevű településen, Meranótól délre, Ausztriában, az olasz-svájci hármashatárhoz elég közel. Zum Löwen a neve.

Az előétel három apró fogásból áll, guszta rákok „venus rice” kíséretében, narancslével bolondítva, ezt a fura fekete rizs-szerű dolgot még soha nem kóstoltam, a létezéséről sem tudtam, de finom volt, körülbelül egy perc alatt pusztítottam el, nehezemre sem esett. Bivalymozarella és paradicsom, na az mindig a kedvenc fogásaim közé tartozott, végül pedig egy kis marhahús, zöldségek és pesto segítettek helyrebillenteni a lelki egyensúlyomat, ami ekkorra már megbillent kissé a fél hatos kelés miatt. Így nézett ki a tálacska:


A főételkínálatból a tenger gyümölcsi tarragon szószban, knédliszerű gombócokkal, vadrizzsel, és spenóttal. Nagyon finom volt, a kínálatban ott volt még a lazac fehérboros mártásban, egy szintén knédliszerű, de krumplival töltött gombócokra épülő húsmentes, tiroli étel jó sok parmezánnal, meg egy szép zöldséges fogás polentával, amely nagyon divatos mostanság az éttermekben, de magam nem értem annyira – mindegy ízlésbéli kérdésekben nem szívesen vitatkozom senkivel, nem tartom túl hasznos időtöltésnek. Inkább megmutatom a főfogást.

A deszertek: sajttálat választottam, a tál persze túlzás, nevezzük inkább falatkáknak, vagy ahogy mostanában divatos a gasztro-világban, ízelítőnek. Csaba pedig édességet, ami szintén polenta alapú süti volt, vörösáfonyával. Íme:


Itt apró kritika szükségeltetik: a sajttál osztásánál szóltam, hogy kéne utántöltés a borból, de ezúttal a két kiváló francia vörös és az argentin Malbec közül utóbbit választom. Ám ehhez meg kellett várnom, amíg a stewi a kocsival végigosztja az oszlopot. Addig ugyebár várakoztam a sajt fogyasztásával. Pozitív viszont, hogy soha nem kérdeztek vissza, milyen bort is ittam legutóbb. Hamar kifigyeltem, miért: az ülésszám alapján szorgalmasan regisztrálták egy táblázatba, s automatikusan azt hozták, ha nem szóltam, hogy váltani szeretnék. Szóval, ez profi.

Összességében az étel nagyon finom és elég volt, egyszersmind nem keltette a dőzsölés érzetét, legalábbis mennyiségileg. Biztos vagyok abban, hogy ezzel sokan vitatkoznának, de én azt gondolom, hogy jó úton jár a Lufthansa a business ételeivel. Először is azzal, hogy nem adnak nagyon sokat, de amit adnak, az minőségi és friss. A földi ételeknél is ez utóbbi két szempont a legfontosabb. Kicsit leválhatnának a német konyháról, legalábbis a tekintetben, hogy valamiféle nemzetközi közös nevező lehetne az étlapon, elvégre utasaik is elég vegyesek, de ebben a menüben azért kevés olyan ételt lehetett találni, ami merev elutasítást váltott volna ki bárkiből.

A business közönség ráadásul díjazza, ha a fedélézeten is valami különlegeset mutatnak, s nem kifejezetten az út végig-evésére vannak ráállva. (Ha mégis, akkor snack és apró különlegességek végig rendelkezésre állnak a repülés során.) Másfelől, tapasztalatból mondom: az időzónák közti átszállást, a repülés fáradalmait és a gép szárazságát is segít elviselni, ha könnyű és limitált mennyiségű ételt viszünk be a szervezetbe. Épp elég, hogy az elalvást segítendő, alkoholt úgyis iszunk, nem beszélve arról, hogy lényegesen kevesebb vizet fogyasztunk, mint kellene. (Egy tíz órás úton 3-4 liter víz elfogyasztása lenne az egészséges, annyit viszont lehetetlen inni.)

Egy kis kuriózum a repülőről: akinek van lehetősége a felső fedélzeten utazni, s netán biológiai szükségleteinek is leget tenne, feltétlenül a legelső mosdót használja azok közül, melyek nem az első osztályhoz tartoznak! Ezen ugyanis ablak is van, s rá lehet látni a hajtóműre! Nem részletezem a W-s kérdéskört, de tuti élmény annak, aki megfogadja a tanácsot.

Aludtam kicsit, majd megnéztem egy filmet – szerény véleményem szerint a fedélzeti szórakoztató rendszer kezelése körülményes kissé, filmből is nagyobb választékot kellene biztosítani, tudniillik nem a darabszámmal volt a baj, hanem hogy kettő volt, amely felkeltette az érdeklődésemet:a Gran Torino és a Másnaposok2 – majd álomba szenderültem. Amikor felébredtem, elkezdtem ezt a posztot, így legalább beálltam a laptopozók sorába.

A képen látható úr egyébént csak az út végén nyomott le egy passziánszt, egyebekben végig chartokat és powerpoint prezentációkat gyártott, excel táblákat és dokumentumokat nézegetett, szóval valóban hasznosan töltötte azt a 11 órát, amíg San Franciscóba nem értünk.

Két órával a leszállás előtt újra ételt hoztak, ezúttal meleg rizottó és a képen látható hidegtál közül lehetett választani, az ételről ezúttal is ugyanazt tudom elmondani, mint az ebédnél. Finom volt, ám érezni lehetett, hogy a személyzet már elfáradt, vagy valami baj volt a konyhában.

A felszolgált kávé langyos volt, sajnos a fehérbor is – ezt mindkét ital esetében kirívó hibának tartom. Még annyit: mint említettem, egy ilyen hosszú út alatt akkor is minimum három liter vizet kellene meginni egy embernek, ha nem fogyaszt vízhajtó hatású alkoholt. Ehhez persze a személyzet is kell, legalábbis annyiban, hogy kínálják a folyadékot. Mondjuk, hogy óránként legalább egyszer, az a minimum. Ez átlagban sajnos nem jött ki, igaz, aki inni akart, az tudott, hiszen az út alatt folyamatosan ki voltak téve a középső konyhában az italok. Ez azonban mégiscsak a business! Persze nem volt kedvem szóvá tenni a kritikus dolgokat, mert jött a leszállás, inkább az ablakból néztem a GoldenGate hidat, majd a kamerán követtem végig a leszállást.

Összességében azonban remek út volt, sokkal kevéssé megterhelő, mint az economy kabinban. Egy üzleti utasnál nem is kérdés, megéri-e a turista három- négyszeresét kifizetni a jegyért, magánemberként azonban már erősen kérdéses: egy nap regenerálódásnyi időt ráhúzva egy szabadságra ugyanis még mindig lényegesen költséghatékonyabb.

Delta: felújított, csúcsmodern kabinok, Budapest felé is!

Valami nagyon izgalmas történik ezekben a napokban a Delta háza táján, ugyanis a minap tért vissza a flottába az első felújított belső terű Boeing 767-300-as repülőgép, amit több követ majd, ráadásul, az új gép repülési tervében BUDAPEST IS SZEREPEL!  Minden osztály megújult, tehát a modern utastér nem csak a business utasok kiváltsága.

Amerikába tartók, vagy talán az USA-t megjárt utazók tudják: a Delta az elmúlt évben a legkényelmesebb lehetőséget jelentette New York JFK felé, hiszen dél körül indul, s átszállni sem kell, ráadásul a gép elér egy sor belső csatlakozást is a nagy alma nagy repterén, akár a nyugati part felé is. (Április óta a konkurend American is itt van ezen az útvonalon.) Azonban, egészen idáig, sokan mégis egy korai indulást és európai átszállást választottak, mert tudták: a Delta gépek kissé oldschool-ak, s sanyarú dolog eltölteni kilenc órát egy olyan gépen, amin csak központi vetítőváaszon van.

Na, ez változik meg az új gépekkel, a szolgáltatások több skálát lépnek felfelé, például, még a turistaosztályon is lesz USB port és USB töltő, hogy New York-ban ne egy totál lemerült okostelefonnal szállj ki a repülőből, feltéve, hogy a repülés alatt végig hallgattál zenét és még játszottál is.

Amit tudni kell a Delta programjáról, amely az „új belső tér” nevet viseli cégen belül, hogy egészen idáig inkább negatívan érintette a magyar utasokat. Már amennyiben az történt ugyanis, hogy a cég elkezdte felújítani a 767 flottát, beleértve minden változatot, ezért aztán tavaly októberben egy kényszerű döntéssel bizonyos 767-300ER gépeket át kellett csoportosítani a legfontosabb útvonalakra, aminek aztán jó néhány európai, így a BUD járat ideiglenes leállítása lett a következménye. Sajnáltuk, már csak azért is, mert akkor ez azt jelentette, hogy megszűnt a közvetlen kapcsolat BUD-JFK között, s ez az állapot egészen áprilisig tartott, amikor is Budapest az American azonos tipusú repülőgépét köszöntötte. Ma már, hála istennek itt a DL és az AA is, elig egy óra kölünbséggel érkeznek és szállnak fel, s az adatok szerint remek utasforgalmi mutatókkal repülnek. Visszatérve a Deltára, a business szék ilyen volt, aztán ilyen lett. (Nagyításért klikkelj a képekre!)

Ilyen voltilyen lett

A retrofit program eredményeképp, most a végső szakaszban már azzal büszkéélkedhet a légitársaság, hogy az összes 767-esén egységes, huszonegyedik századi szolgáltatás várja az utasaiakat, nem pedig az 1980-as évek elején megszokott. Fontos, hogy minden osztály megújult, tehát a modern utastér nem csak a business utasok kiváltsága.

Az első új 767-300ER a napokban állt szolgálatba az Atlanta-Manchaster járatot teljesítve, de aztán repül a New York JFK hubról is, a következő városokba: Accra,, Berlin, Brüsszel, BUDAPEST, Dublin, Moszkva, Pisa, Velence és Zürich. Valamint a későbbiekben Pekingbé és Oszakába is repül, Seattle leszállással. Az ám az izgalmas útvonal!  A második gép aztán 15-én áll szolgálatba, mígnem pár hét, s a teljes flotta megújul! Ilyen lesz a business elite osztály:

Teljesen vízszintessé alakítható székekben utazhat, akit erre az osztályra sodor a jó sorsa, egy gépen 36 helyet alakítottak ki, 1 – 2 – 1 elosztásban, úgy hogy minden széknek közvetlen folyosó-kapcsolata van. (Ez ebben az elosztásban nem is menne másképp, de sokat mond a korábbi biznisz osztályokról, hogy ezt még 2011-ben is kiemelendő tényként kell elkönyvelni. J ) Az ülések húsz százalékkal szélesebbek, elektronikusan vezérelhetők, beleértve a deréktámaszt is, a tálca is speckó, az ülés mellett pedig egy jó nagy teret adó polcra is rakodhat az utas. Töltő és USB port természetes, az olvasólámpa LED alapú, hogy a szem se fáradjon annyira.

 

Immár a turistaosztályon is van saját fedélzeti szórakoztató-rendszer: a business 10,6 a turistán 7collos méretben. 28 film, 40 óra HBO, 4100 zeneszám, 15 játék és 25 órányi TV-műsor, valamint inflight map.

Economy Comfort, ez egy új termék a Deltánál, az Y cabin elejében, 29 ülést jelent 2 – 3 – 2 elrendezésben, 88 centis sorközzel, ami kb tíz centivel több, mint a turistán. Az ülés ezért nagyobb mértékben dönthető. (Ezt a koncepciót egy KLM járaton volt alkalmam kipróbálni Taipei-Bangkok-amsterdam útvonalon, tapasztalatból mondhatom, bearanyozza az utazást.) Természetesen a fejtámla állítható oldaltámasszal segít a pihenésben, s ami leginkább tuti, hogy van 110 voltos és USB csatlakozó is! Ott figyel a képen is az USB! Nagyításért klikk a képre!

A turistán a lábtér 4-5 inch mínuszban van, tehát a sortáv 78-80 centiméter, az ülés ugyanaz, csak a 110 voltos töltőt kell nélkülözni, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a comfort osztályon a laptop is tölthető, de a turistán csak az okostelefon. Az is valami, tekintve, hogy egy New York flight alatt végig zenét hallgatva simán le lehet meríteni egy HTC-t vagy egy iPhone-t.

S hogy ki ne felejtsem: a kabin világítása teljesen LED alapú, megújultak a mosdók, az önkiszolgáló büférész, a személyzetet is praktikusabb konyha várja, valamint, nagyobb és több súlyt képes befogadni az ülés feletti csomagtároló.

Várjuk az első gépet Budapesten!

Ha tetszett ez a post, gyere és tarts velem a facebookon is! Ha úgy érzed, megérdemli, nyomj egy like-ot az oldalra!

Az Egek Ura Blog versenyben van a Goldenblog2011 versenyben is! Köszönöm, ha a szakértői blog kategóriában támogatod a szavazatoddal!

 



Hogyan kell business-várót építeni? Tekintsd meg Isztambulban!

Szűk két hete, egész pontosan július huszadikán adták át a Turkish Airlines “leánykori” nevén Turk Hava Yollari új váróját az isztambuli Ataturk reptér nemzetközi termináljában. Erre a fejlesztésre szüksége is volt az igen dinamikusan fejlődő légitársaságnak, amelyik folyamatosan nyitja a járatait, s növeli prémium utasainak számát. (Legújabb célállomásuk például, a hetedik olasz, Torinó, de Sanghaj, Ho Chi Min város, Jemen és számos egyéb is az idei menüben szerepel, összesen 179 városba repülnek Isztambulból. Bangkokba például heti 13 járatuk van, mert a Vietnámi gépek dobnak ott egy stop-ot.) Visszatérve a váróra, 3000 négyzetméteren igazi keleti kényelmet biztosít, s egyszerre 2000 utasnak nyújt kellemes kikapcsolódási lehetőséget két város között.

Hogy kik vehetik igénybe? A Turkish törzsutasporgramjának tagjai ezüst szinttől fölfelé, természetesen a business utasok, valamint, mivel a légitársaság immár a Star Alliance tagja, a taglégitársaságok arany és platina törzsutasai. Miles and More Senator tagok, figyelem!

A képek magukért beszélnek, így inkább a szolgáltatásokat méltatnám, annál is inkább, mert mi, magyarok vagy Isztambulba repülünk velük, vagy jó áraik miatt a távol-keletre, vagy délekelet-Ázsiába. Igenám, de a csatlakozási idő időnként elég masszív Isztambulban, tehát tényleg jól jöhet a Lounge belépés, különösen ha a Priority Pass is leszerződik erre az objektumra, esetleg biztosítják a fizetős belépést. Ami aligha valószínű, hiszen lesz forgalom így is.

Tehát: hideg- és meleg ételek (Isztambul különben is egy kulinária-city) privát szobák, zuhányzók, gyermekeknek játszószobák, tévé és zenerendszerek, s természetesen business center és internet hozzáférés. Minden várónak megvan a saját jellegzetessége: ahogy Szingapúrban a medencék, itt a billiárdszoba lehet az, amely gondoskodik a jó szórakozásról.

Nem, ez nem egy szállodai szoba, itt pihenhet a business utas

Dupla mérföldek a Miles and More-ban, megújulnak a Lufthansa Jumbók!

A Lufthansa megduplázza minden saját és Austrian utasnak a mérföldjeit a turistaosztályú repülések után, és háromszoros mileage-et ad a business osztály után – jelentette be Thierry Antinori, a német légitársaság igazgatóságának tagja. A duplázás persze nem nyakló nélküli, mégis hasznos tudnivaló a húszmillió tagot számláló törzsutasprogramban.

A német légitársaság hívta életre a Miles and More-t később több légitársaság is csatlakozott hozzá, ma már az Austrian (OS) a Swiss (LX) a Brussels Airlines, a LOT és még számtalan légitársaság törzsutasprogramja. Immár húszmillió tagot számlál, s naponta ötezren regisztrálnak azért, hogy a későbbiekben mérföldeket gyűjtve azokat ingyen repülőutakra vagy más ajándékokra váltsák.

A Lufthansa most új akciót indított: minden tag regisztrálhatja kedvenc, vagy legtöbbet repült útvonalát a programba, s ezen repülve az economy után dupla, a business után pedig tripla mérföld jár. A prémium szintszorzók természetesen továbbra is érvényben maradnak.

A légitársaság felsővezetője elmondta: megújul az első osztályuk (erről egy későbbi posztban írok majd), teljesen felújítják a B747 Jumbok belsejét, beleértve a turista kabint és a mosdókat is, így a ma még kiöregedőnek tűnő gépeken jelentősen javul a turistaosztályú szolgáltatás minősége is – például új székekkel és inflight entertainment rendszerrel, valamint a flynet szolgáltatást is egyre több gépre installálják. Nem utolsó sorban, az új berendezés jobban illik az új LH dizájnhoz.

Ha minden igaz, idén megduplázódik az A380 flotta: jelenleg Tokió, Peking, Johannesburg, New York és San Francisco a szuperjumbó célállomások listája. Heti hetven járatot szolgálnak ki az új Airbus-ok, ezeken félmillió kilométert repülnek s ezalatt 37000 utast szállítanak átlagosan.

easyJet: rugalmas jegyekkel tüzel az üzleti utasokra!

 

Bizony, a low-cost légitársaságoknak, vagy ahogy mi nevezzük őket, a fapadoknak is kellenek a vastagabb pénztárcájú utasok, s erre fényes bizonyíték, hogy az easyJet is bevezette az üzleti utazóknak szóló díjtételét. Amiről, per pillanat még nem tudjuk mennyibe kerül pontosan, csak azt, hogy az átlagos business díjtételeknél 75 százalékkal olcsóbb.

A szolgáltatás egyik legfontosabb eleme, hogy nem nézik a kézipoggyász tömegét: ha befér a fizikai keretbe és az utas el tudja vinni egyedül, akkor mehet a gépre. A jegyhez jár néhány ingyenes módosítás is: sem módosítási díjat, sem pedig árkülönbözetet nem kell fizetni az utasnak, ha a változtatást egy 4 hetes időablakon belül oldja meg: egy héttel az eredeti foglalás előtt és max három héttel azután.

Fontos viszont, hogy a feltételek szerint még ez  megoldás a no-show -ra, vagyis például arra az esetre, ha az ember késik. A változtatást ugyanis az indulás előtt két órával meg kell csinálni, igaz, ez mehet például okostelefonról is. A jegyhez automatikusan jár a speedy boarding, ráadásul plusz egy csomag ingyenesen feladható.

Carolyn McCall vezérigazgató szerint már eddig is sok üzletember járt az Easyvjettel, aminek oka, hogy szerinte az easyJet rendelkezik Európa legnagyobb hálózatával, a gépek központi repülőterekre repülnek, valamint hogy lacsony árakat kínálnak. Nos, nem is mondhat mást, s bizonyára az üzletemberek esetében utóbbi, azaz a jegyár-faktor a legfontosabb, ám nyilván a légitársaság is ráeszmélt, hogy mindehhez kell biztosítani némi rugalmasságot.

Ami a központi repülőtereket illeti, azért vegyes a kép: Milánó Malpensa (MXP), Párizs CDG, Madrid vagy épp London LGW annak számít, de a legnagyobb bázis, Luton már például nem. 

Az új, rugalmas jegyeket első körben az üzleti foglalási rendszereken, mint pl. a Global Distribution Systems-en keresztül értékesíti a légitársaság. Később a szolgáltatás bárki számára elérhető lesz az easyJet honlapján.

 

Járatteszt: ZRH-BUD, Swiss, Business – Ezt így kell csinálni!

A jó sorsom okán úgy alakult, hogy tegnap a business kabinba ültettek be a Swiss Zürich-Budapest járatán, amelyik egy órát és öt percet töltött a levegőben. Nos, a rövid időt is lehet emlékezetessé tenni – erről adott tanúbizonyságot a Swiss.

Kattints a részletekért a post címére!

Fokker-100, üzemeltető a Contact Air

A Swiss gépén már a beszállításkor is látszott, hogy csurig van, a kapunál olyan hosszú sor állt, hogy magam sem hittem a szememnek. Persze, nem kell csodálkozni egy vasárnap délután esetén, csak azon töprengtem a terminálban állva, hogy fér el ennyi ember egyetlen Fokker-100 repülőben. Az F-100-ast nem az útvonalon megszokott Helvetic üzemeltette.

Hamarosan Airbusok!

Hanem a Contact Air, amely szintén a Swiss partnere, de a ZRH-BUD-ZRH útvonalat nem sokáig fogja járni, a svájci légitársaság ugyanis hamarosan Airbusokkal járja majd a délutáni fordulóját. (17.45-19.20) A Contact Air gépe azonban nem új, de tiszta, jó állapotú és kényelmesen székezett.

 

 

 

 

 

 

A repülő személyzete nagyon kedves volt, pedig mindössze két fiú teljesített szolgálatot a gépen. A Business utasok azonnal egy kis üveg vizet, frissítőkendőt és széles mosolyt kaptak. Felszállás után snacket, majd italt is hoztak, pezsgő, bor, rövid, ami belefért.

Az étel nem volt sok, viszont minden falatja minőség: sonka, saláta, egy igen ritka svájci sajt és narancs dzsem, valamint deszertnek mascarpone-hab! Nemrégiben volt alkalmam egy jóval kiadósabb mennyiségű Malév-kaját is megkóstolni, s azt kell mondanom, ég és föld a különbség!

Egyik utastársam a frászt hozta a purser-re (vezető utaskísérő), amikor közölte vele: ő bizony vega, s ezt nem jelezte előre. Másféle kaja nincs a fedélzeten, válaszolta a stew, de aztán hamar feltalálta magát. Szétnézett a crew food tálcán, végül a turistán osztogatott baguette-szendvicsből komponált menüt, a meglévő sajtok felhasználásával.

 

A priortity tényleg első

Leszállás után ért az igazi meglepetés: a priority taggel megjelölt csomagok elsőként jöttek a szállítószalagon, ami azt jelenti: a reptéren odafigyeltek, hogy a business utasok bőröndjeit tegyék abba a raktérbe, amit a legelőször pakolnak ki Budapesten. Erre a legtöbb légitársaság ügyet sem vet. Így nem több, mint 16 perccel a touchdown után már a parkolóban szálltam be az autóba, s megállapítottam: így kell ezt csinálni!

Ha tetszett a post:

Légyszi kattints ide és lájkold a blog Facebook oldalát! Így a FB-n is tudsz kommentelni, látod a bejegyzéseket és részt vehetsz a hamarosan szerveződő játékokban, repülős relikviákért, repjegyekért!

 

 

 

Fizetünk a kényelemért? – Bejött a prémium economy az Air France-nak!

Bejött az Air France-nak a premium economy osztály kialakítása a hosszú távú járatokon, a cég közlése szerint egy év alatt négyszázezer ügyfél választotta az új szolgáltatást. Ez a szám persze nem sok a légitársaság tavalyi évi 71.4 milliós utasforgalmához képest, ahhoz képest azonban szép eredmény, hogy a Premium Voyageur osztályra jegyet venni azért egy komolyabb ártétel, mint az akciós turista jegyek.

Ráadásul, a cég egy év alatt az összes tipusra installálta az új kabint, kivéve az A380-at és a Boeing 747-et. De mi is a szolgáltatás előnye? Sokkal olcsóbb, mint a biznisz, a fedélzeti szolgáltatások lényegesen kevésbé puccosak, de használhatók a business várók, a business sorok, több csomagot lehet feladni, a szék pedig lényegesen nagyobb és kényelmesebb, mint a turista osztályon. Kattints, és megmutatom belülről!

Egy év alatt 76 hosszú távon üzemeltetett gépen alakították ki a Premium Voyageur osztályt, az A380-asokon pedig áprilistól fogják. A kérdés az, hogy melyik osztály rovására, amiről nem emlékezik meg a cég közleménye. Ez a kabin ugyanis nagyobb helyet foglal, azaz vagy a business-ből, vagy az economy-ból le kell csípni egy ppicit, hogy elhelyezzék a gépen.

Ha már az elvás nem megy, dolgozni legalább lehet

A first-ből nem valószínű, mert az nincs minden járaton, s egyébként is alig van néhány első osztályú szék azokon a járatokon, ahol van. A kérdés, hogy a válság miatt a business vagy a turista osztályokon van-e nagyobb kihasználtság-csökkenés, amelyet hosszú távon is fennállónak minősítenek. Magyarul, mit gondol az AF, hosszú távon a biznisz, vagy az economy szék-kínálatának csökkentésével járnak jobban?

Akárhogy is legyen, az utasok, akik eddig kipróbálták, elégedettek, hetven százalékuk ajánlaná ismerősének. Mostanában pedig a cég is erősen ajánlja, ugyanis nagyon olcsó promójuk van erre a tarifára, New Yorkba például 275.000 forint egy jegy, ami kb. duplája a legolcsóbb turistajegynek. Sok esetben azonban, egy turistajegyért is elkérnek ennyit, ha nem időben foglalunk. Például, a british hasonló osztálya majdnem a duplájába kerül.

A helykínálat ezen az osztályon negyven százalékkal nagyobb, mint a turistán. Üzleti utazóknak azért jöhet be a dolog, mert immár alig van cég, amelyik az alkalmazottaknak engedélyezi a business jegy vásárlását az interkontinentális járatokra (esetleg a 12 óra fölöttiekre, de sok cég azokra sem), márpedig egy ilyen repülés turistán erősen kiveszi az embert, főleg azon a szakaszon, amikor éjszaka kell repülni. A székek ugyanis 123 fokban dönthetők és fix vázasak, valamint 48 centi szélesek.

Ez a szék volt az első eleme az AF új fejlesztéseinek, de itt meg kell jegyezni: a rövid járatokat is új székkel szerelik fel, ahol a kialakításnak köszönhetően 7,5 centivel több a helykínálat, ráadásul az üzemanyag-fogyasztás és a széndioxid-kibocsátás is csökken azáltal, hogy darabonként öt kilóval (40%) könnyebb maga a szék. Ez egy A321-es esetében egy tonnát jelent.

2010 szeptemberében a hosszú járatok Business osztályán is új ülést mutattak be: az új kialakításnak köszönhetően az ágyrész több mint két méteres, fix lábtartóval van felszerelve, új tároló rekeszekkel rendelkezik és egy 38 cm-es 16:9 képarányú tévé gondoskodik az unaloműzésről.

Business Cabin