Szenzációs futbalmeccs safety demo az Emiraters-től!

Ha ma csak egy videót nézel mg, mint a futball- vagy a repülés esetleg mindkettő rajongója, EZ LEGYEN AZ. Az Emirates, a Benfica rajongója megmutatott egy kis szeletet abból, milyen valóban hasznos missziót tud teremteni egy szponzorációs együttműködés, mármint a pénz áramlásán túl persze. A stadionok üzemeltetői és a klubok kart karba öltve próbálják a népeket rávezetni arra, milyen a kulturált / élvezetes / biztonságos szurkolás. Úgyis, mint hogyan legyen látványos mindaz, ami a lelátón történik, hogyan ne váljon a stadion 65 ezer facebookozó és okostelefonjába görnyedő ember gyülekezetévé és például milyen mozdulatokkal látható egy csapat stadionnyi méretben, ha gól van. Nos a Benfica egyik meccse előtt megjelent pár Emirates Crew ruhába öltözött csinos hölgy, s rögtönöztek egy safety demonstrationt / biztonsági tájékoztatót. Minden üzenet viccesen jön át, miközben ugyanazokat a mozdulatokat használták, mint amelyeket felszállás előtt szoktak.


Lejárt a munkaidő, leszálltak hamarabb – az utas számít egyáltalán?

Miért fognak úgyis összedőlni a nagy mogul légitársaságok? Remek történetet találtam ennek példázatára. Hogyan fordulhat elő, hogy egy interkontinentális útvonalon repülő gép leszáll idő előtt, a célállomástól alig negyven perc repülésre, mert a személyzet kirepülte a szolgálati idejét? 14 ember miatt szív 266, s hatalmas veszteségeket szenved el a légitársaság. Mi több, tulajdonképpen a személyzet is rosszul járt. A történet: párizs helyett Bretagne-ban landolt az Air France egy menetrendszerinti járata, mert lejárt a légikísérők munkaideje. A Detroitból érkező A340-es néhány napja a francia fővárosba 266 utassal a fedélzetén, de útközben egy utas rosszulléte miatt le kellett szállniuk Kanadában, ezzel elszenvedtek három óra késést, s a munkaidő-túllépést elkerülendő, a járat a Charles de Gaulle helyett Brest városának repterén landolt. Az utasok három órát vesztegeltek Bretagne-ban, mielőtt új személyzettel a fedélzeten útnak indították őket Párizsba.

Mondhatnánk, ez egy tipikus francia történet. De ez egyrészt igazságtalan lenne, másrészt ennél sokkal több, hiszen jól példázza, mit lehet egy légitársaságnál és mit nem. Hogy mennyire versenyképesek az európai légitársaságok. Szóval, egy váratlan esemény miatt, a személyzet kirepüli az idejét. Most majdnem mindegy, hogy a hajózókról van szó, vagy az utaskísérőkről. Mindkettőre azt mondják ilyenkor, hogy biztonsági kockázat. Igaz, kicsit nagyobb a tétje, ha a pilóták fáradtak. De a város, ahol végül leszálltak, utazósebességgel negyven percre van a bázistól, tehát már az is abszurd, hogy felmerül: szálljanak le ott. Egyébként, lehet látni, hogy az első reptér francia területen. De miért nem repültek el Párizsig? Mert, hogy lássunk tisztán, a távolság nem nagy. A földi utakon sem több 600 kilométernél.

Egyébként összesen 13 óra 20 perce voltak úton, a kanadai kitérővel együtt, amikor Brestben leszálltak. Még 40 perc lett volna Párizsig. Simán beleférhettek volna a 14 órás limitjükbe, feltéve, hogy nem várakoznak CDG előtt, de ha várakoznak, hát, mi történjen? Ha már így döntöttek, kirendelhették volna brestbe a váltószemélyzetet, például akkor, amikro felszálltak Kanadából. De a pilóták azt állították (a bresti kereskedelmi kamara szerint, amely a helyi repülőtér üzemeltetője), hogy csak menet közben jöttek rá, hogy így lesz. Persze én mindenkinek elhiszek mindent, csak ez akkor sem életszerű.


Egészen nyilvánvaló, hogy a szakszervezetek és a cégvezetés közti szkanderezésről van szó, miközben 266 utas és maguk kényelmével játszanak, nem szólva azokról az euró-tízezrekről, amibe egy ilyen eset került. Ők is jobban jártak volna, ha még dolgoznak negyven percet, leszállnak Párizsban, s hazamennek pihenni. A késés miatt az utasok egy része persze már így is lekéste a csatlakozását, így azonban gondoskodtak arról is, hogy még több érintett utas legyen, netán, a következőt is lekésse az illető. S ezen a ponton, érdemes figyelmet fordítani az Air France – KLM csoport eredményeire.

Sajnos ez nem mutatja meg külön a KLM és az AF számait, de látható, hogy nem épp a legfényesebb a helyzet, amikor efféle nagyvonalúságok megengedhetők. Nézzük, milyen költségekkel járt ugyanis a kaland? 266 utas átfoglalása: pár tízezer euró. Leszállás Brestben, a gép kiszolgálása, parkolása, új személyzet ideutaztatása és a 120 millió euróba kerülő Airbus A340-es állásideje: hasonló nagyságrend. A csatlakozásukat lekésők szállodáztatása, az csak pár ezer. S még lehetne számolgatni néhány tételt.
Az, hogy a személyzet ilyen esetben nem a Párizsig repülés mellett döntött, nyilván magyarázható a szabályokkal. Meg azzal, hogy még véletlenül sem a cég érdekét tartották szem előtt. Pedig ők is látják, mennyibe kerül a kerozin, hogy a nővekvő bevételek ellenére nő a veszteség, csak épp azt nem látják be, hogy rugalmatlanságuk tétje végül is a munkahelyük. Nem az egyes állások léte itt a kérdés, hanem a cégé. Mindaddig, amíg ilyen mentalitás uralkodik egy szervezetben, s ehhez hatalom (szakszervezetek kezében) is társul, addig az a cég  versenyképtelen lesz. A konkurensei mindig is jobbak lesznek, az utasok is jobban fogják szeretni azt a fuvarozót, amelyik célba juttatja őket, időben.
Nem a szakszervezetekkel és az érdekvédelemmel van a baj, hanem a hozzáállással és a vaksággal: ezek az utaskísérő hölgyek és urak nem a saját teljesítményüket helyezik az első helyre, hanem a privilégiumaikat. Lehet, hogy nem is olvassák azokat a híreket és jelentéseket, amelyek a munkahelyük igen-igen gyenge pénzügyi eredményeiről szólnak. 1,1 milliárd euró veszteség azért akkor is durva, ha közben 400 millióra javult a cég cash-flow pozija. De van itt egy másik érdekes adat, megdöbbentő: az AF-KL csoport lényegében csak a harmadik negyedévben tud nyereséget termelni!

Nem mondom, hogy ennek csak a magas bér- és egyéb humán költségek az oka, de bizony, ilyen motivált dolgozókkal, mint akik ezt a döntést meghozták, nehéz lesz javítani a pozíciókon. A tradícionális nagy légimogulok pedig ennek következtében előbb vagy utóbb tönkre fognak menni, át fognak alakulni.
Ennek a folyamatnak az első felvonása már megkezdődött. Érdekes módon, pont az Air France-nál, valamint a Lufthansánál. Azt ugyanis, hogy a LH a Germanwingsbe szervezi ki az európai járatait, az Air France pedig a HOP!-ba, azt többek között azzal indokolják, hogy az új cégekben sokkal alacsonyabbak a költségeik. Igen, ezekben a cégekben ugyanis nem olyan mindenhatóak a szakszervezetek.

FRISS: Az Air France hivatalos reakciója

Az Air France ebben az esetben is maximálisan szolidáris volt a munkavállalóival, és s szabályok maximális betartását tartotta szem előtt. Legalábbis erre utal az a hivatalos nyilatkozat, amelyet eljuttatott hozzám a légitársaság hazai képviselete.

E szerint az Air France megérti az utasok csalódottságát, amelyet a 377-es járat késése okozott, de hangsúlyozzák, hogy a járat útvonalmódosítása annak érdekében történt, hogy megmentsék egy fedélzeten rosszul lett utasuk életét.

Mivel így a szamélyzet valóban nem dolgozhatott tovább a fedélzeten, a szabályokat követve nem volt más lehetőségük, mint Brest-ben leszállni, de az Air France koordonációs központjával egyetértésben olyan reptérre szállt le a gép, amelyet a légitársaság egyébként is kiszolgál. Ez tette lehetővé, hogy a lehető legrövidebb idő után váltószemélyzet érkezhessen a gépért, s a lehetőségekhez képest minimálisra csökkentsék az utasok késedelmét és a kényelmetlenségét.

Vannak igazán elszánt versenyzők!

Fedélzetre csábító vonzó idomok?!

Méghogy a légitársaságok nem apellálnak a hormonokra?! Ha így lenne, akkor a hirdetésekben nem kizárólag olyan utaskísérők szerepelnek, akik mellett még a szupermodellek is elbújhatnak! Vagy mit mondanak a divatdiktátorok az uniformisokról? Hol elismerőt, hol lesújtót, de azt minden egyes esetben, hogy az utaskísérő-hölgyek lábait mindig a legelőnyösebb módon láttatja. Vajon apellálnak a légitársaságok a férfi-női kémiai folyamatokra, vagy csak stimulálják az utasok agyát? Mi a véleményetek? Mielőtt megfogalmazzátok, nézzétek meg azt a videót!

 

 

Reptéri tapizás: felmentést kaphatnak a pilóták

Felmentést kaphatnak a pilóták a szigorított “tapizós” átvizsgálás alól, mondván, őket nemzetbiztonságilag már amúgy is szigorúan leellenőrizték, s egyébként is rajtuk tartja a szemét az összes biztonsági hivatal. Ez az intézkedés nem Magyarország hivatalos szerveinél jött szóba, hanem az Egyesült Államokban. Mégis sokatmondó, hiszen jó két hete nálunk is ebben a témában ment a paláver, s az amerikai nyilatkozatok jól mutatják: korántsem volt alaptalan a Malév pilóták felvetése.

Az amerikai pilóták felmentést kaphatnak az Amerikában (és európában is) életbe léptetett szigorú biztonsági átvizsgálás alól – fogalmazott a helyi repülésbiztonsági hatóság, a TSA egyik illetékese, nem sokkal azután, hogy két pilóta pert indított ellenük. A hivatalos álláspont szerint az amerikai légitársaságok pilótáinál jogosan merülhet föl a könnyítés, hiszen komoly nemzetbiztonsági átvilágítást követően ülhetnek a cockpit-ba, vagyis, nem feltétlenül kell rájuk potenciális rizikófaktorra tekinteni, ahogy az utasok esetében.

Hivatalosan nem mondták ki, de az indoklásokban a sorok között benne van az is: a hálaadás ünnepekor elkezdődött az USA év legforgalmasabb szezonja, s a légitársaságok egyre kevésbé finoman jelzik: esélyük sincs tartani a menetrendet, ha a személyzet nem tud időben beülni a repülőgépek cockpitjába. Azt pedig csak fórumokban lehet olvasni, hogy a rigorózus ellenőrzés maga a biztonsági kockázat is, hiszen egy felidegesített pilóta semmiképp sem járul hozzá a repülésbiztonság növeléséhez…

A TSA tehát foglalkozik a gondolattal, hogy a pilóták átvizsgálása könnyített legyen, mindezt persze azt követően, hogy két hajózó beperelte a hatóságokat, miután az egyik ellenőrzés során még az alsónadrágjukba is benyúltak az utasbiztonságiak.

Első hallásra ez a konfliktus dekára ugyanaz, mint a két hete nálunk kipattant botrány. Emlékeztek még erre az Index cikkre? (Vagy erre a NOLTV riportra, itt.) Ugyebár, nálunk is a pilóták nehezményezik, hogy a C-tipusú nemzetbiztonsági átvilágítás birtokában talán nem indokolt esetükben a “mogyorózás”, hiszen nekik semmit nem kell felvinniük a repülőre, ha merényletet kívánnak megkísérelni, hiszen a 30-40 tonna kerozinnal feltankolt gépeket ugyebár maguk vezetik.

Tekintsünk el most attól a nem mellékes, de az ügy szempontjából nem is fontos ténytől, hogy a magyar konfliktusban a hajózók és egyes utasbiztonságiak viselkedése is szerepet játszik, akárcsak az ellenőrök összetétele és megbecsülése. Ráadásul néhány pilóta elég irreális elvárása, hogy neki elég felvennie az egyenruhát, s már sétálhasson is be az airside-ra minden kontroll nélkül. Általánosítani nem szeretnék, de tény, hogy azért a hazai konfliktusban azért sok az egyedi szál. Az index cikke pedig téved abban, hogy a testüregmotozás általános, s hamisan sugallja, hogy nőket megmotozhatnak férfiak, vagy fordítva.

Viszont, ami felmerült a magyarokban, az úgy látszik, másutt is vitatéma. S azért jó, hogy amerikában is, mert ha ott bevezetik az intézkedést, akkor vélhetően beépülhet a globális szabályozásba, azaz előbb utóbb alkalmazható lesz itthon is. Jelenleg ugyanis, hiába tűnik jogosnak a hajózok érvelése, a magyar hatóságok nem hozhatnak ilyen döntéseket.

Persze szó  sincs a hajózók ellenőrzésének megszüntetéséről: könnyített átvizsgáláson mehetnek keresztül az USA tervei szerint, amennyiben amerikai légitársaság alkalmazottai, aznap szolgálatban vannak, egyenruhában érkeznek a reptérre, bemutatják a szolgálati és még egy igazolványukat, s a TSA-tisztek ellenőrzik személyazonosságukat és beosztásukat egy speciális, erre a célra létrehozott adatbázis anyagával. Vagyis, az enyhítésnek komoly feltételei vannak, hiszen az elektronikus ellenőrzéshez azért ki kell dolgozni egy védett informatikai rendszert.

Az enyhe intézkedések továbbra sem vonatkoznának az utaskísérőkre és a külföldi légitársaságok személyzetére.