Megújult a JFK T4 – Pályára néző tetőterasz és borbár a Delta új otthonában

A repülőtéri szolgáltatások minősége és a terminál kényelme legalább olyan fontos, mint a fedélzeti szolgáltatás – a gyakran utazók körében mindenképp. Ezt felismerve fejlesztett a Delta a New York JFK hubban, azáltal, hogy a T3 nemzetközi forgalmát átköltöztette a T4 egy új szárnyába, s ezzel majdnem teljes egészében a négyes terminálról szolgálják ki az utasaikat. Hogy miért invesztált a légitársaság 1,4 milliárd dollárt csak és kizárólag egy már eddig is használt reptéri terminál felújításába? S mi lett a végeredmény? Hatalmas tetőterasz futópálya-kilátással, szenzációs borokkal, könnyebb átszállás, remek új várók…

Aki rendszeresen utazik, tudja: egy idő után a fedélzeti ellátásnál sokkal inkább számít, hogy milyen körülmények várják a reptéren. Mennyit kell gyalogolni egy átszálláskor, mennyi idő, míg a check-in-től elér a kapuig, mekkora a káosz a biztonsági átvilágításnál, mennyit kell várni a csomagfelvételre érkezéskor, van-e elég szék, konnektor, ingyen wifi a váróscsarnokban, milyenek a büfék a bárok, s még sorolhatnám a szempontokat, törzs- illetve business utasoknál pedig nyilván még bejön a képbe, hogy hol és milyen várók állnak rendelkezésre, s ott milyen a kínálat.
Nyűhetném ezt a témát napestig, de tény: aki ritkán utazik, nyilván nem tud a repterek minősége szerint dönteni, mert normál esetben ezek tapasztalatokon alapulnak, de az adott légitársaságról kialakított képét akkor is meghatározza, milyen körülmények várják a reptéren – főleg, ha mondjuk két-három órát, netán többet kénytelen eltölteni valahol, átszállásra várva. Aki viszont sokat utazik, annak a fentebb említett szempontok bizonyosan sokat számítanak, s ha az illető javarészt turista osztályon repül (legtöbbünk azért így tesz), talán a földi kiszolgálás többet nyom a latban, mint a fedélzeti. Például, az USA felé, ma már nincs új a nap alatt: ha adnak eleget inni, van egy-két ingyen alkohol is a kínálatban, nekem például teljesen mindegy, mit adnak enni egy hosszú járaton.
Na ez a trend, meg az utasok által egyre inkább hangoztatott áldatlan állapotok ösztökélték a Deltát a T4 beruházásra, amelyre nem kevesebb, mint 1,4 milliárd dollár költöttek el eddig.Ez a kép még az első kapavágáskor készült.

Az első fázisnak most van vége, megnyíltak a B-kapuk (concourse-B), a T3-ról minden járat átköltözött a négyesre, s 2015-re, mire a következő  fázis is kész lesz, a kis jetek (Boston, Washington, etc.) is átköltöznek a kettes terminál regional jets részlegéről. (Ami, mai állapotában egyfelől maga a borzalom, másfelől, szervezési és kreativitási szempontból akár zseniálisnak is mondható…Ja, és innen indulnak majd a Virgin Atlantic járatai is (mivel azok a Delta partnerségben repülnek.)

A Delta terminál-felújítási programjának szakértői egyébként Amszterdamból érkeztek, a Schiphol-csoport tudása legjavát adta a munkához. Ami nem is véletlen: a Deltát sajátos joint venture partnerség fűzi az Air France KLM csoporthoz, melynek egyik bázisa ugyebár Amszterdam, nemkülönben, a Schiphol bizony egy módfelett barátságos és otthonos reptér.

Kilenc új, nemzetközi járatokat is kiszolgálni képes kapu áll az utasok rendelkezésére a T4B-n, ehhez jön még hét felújított kapu, tehát a nemzetközi forgalmat 16 kapunál szolgálják ki egyidőben. 16 biztonsági átvilágító sor működik lényegében 0-24-ben, ami nagyon fontos.

A ami a lényeg, mert az utas első élménye a reptéren, valamint operációs szempontból is kulcsfontosságú, az utasfelvétel. A terminál tele van check-in automatákkal, kényelmesen, célszerűen vannak elhelyezve, úgy, hogy látható legyen, melyek a kijelölt, csak a prémium törzsutasok számára használható Sky Priority check-in pultok és automaták. Mivel JFK a Delta hubja, nagy figyelmet fordítottak arra is, hogy továbbfejlesszék az átszálló-szolgáltatásokat: ezeknek két fontos eleme van: az immigration és a vám, valamint a poggyászfeladás. (Ha amerikába érkezik valaki és átszáll, akkor az első amerikai reptéren belép az országba, mintha abba a városba érkezne, leveszi a csomagot a szalagról, átmegy vele a vámon majd újra feladja – ez a rendszer.) Az immigration – azaz a bevándorlási hivatal pultjai – a sorban állás miatt érdekesek, nem kellemes dolog ugyanis mondjuk két órát sorban állni egy tíz órás repülés után. New Yorkban pedig ez eddig mindennapos volt, különösen, mert ugye Európából nagyjából egy idősávban  indulnak és érkeznek a gépek, tehát nem ritka, hogy New Yorkban egyszerre nyolc-tíz óriásgép utastömege ömlik rá – az egyébként nem kevés – bevándorlási ügyintézőre. (Ez minden más reptéren is így van.) Azonban ha sok a pult, s különböző technikákkal ésszerűsítik a sorokat, sokat lehet az ügyön segíteni.

A vám nem lényeg, de a csomag újrafeladás igen: egyrészt ez is sorban állás, ezért a modern, adott esetben félautomata pultok sokat segítenek, hiszen a csomag ilyenkor már fel van címkézve, regisztrálva van az utashoz, stb. Tehát, csak rá kell dobni a szalagra, s biztosítani, hogy az eljusson a megfelelő belföldi járathoz. Tapasztalatom szerint ez amerikában komoly banánhéj (mindig vigyél magaddal fogkefét és váltáspólót, fehérneműt a kézipoggyászban), de most továbbfejlesztették ezt a rendszert, s úgy helyezték el, hogy közel legyen a belföldi gépek csomagosztályozójához, hogy minél kevesebb homokszem kerülhessen a gépezetbe.
S akkor a nagyon fontos lényeg: a Delta legnagyobb várója, több mint 2200 négyzetméter a business- a first és a SkyTeam Elite Gold utasoknak. Itt igazi séfek által kreált ételkülönlegességeket fogyaszthat az utas – ami ritka amerikai várókban, ahol alma chips és csoki az átlag kínálat. Van sushi, sajt, finom hentesáruk, édességek, valamint kínálnak az indulás előttre tervezett menüt is, ami finom, tápláló, de könnyű és nem von el sok vizet a szervezetből.
Andrea Robinson sommelier személyében a borkínálatot is profi állította össze, s ami igazán különleges, hogy pohárral kínálnak olyan nedűkből, melyekből a legjobb éttermekben is igen ritka esetben nyitnak üveget anélkül, hogy a kuncsaft megvásárolná az egész palackot. Rendszerint top minőségű, ritka tételek az ilyenek, s azokból is legjobb évjáratok kerülnek majd a Delta várójába. Ilyen lehet például a Dom Perignon vagy a Muga Prado Enea Gran Reserva – ez utóbbit kihagyni saját életünk elleni bűncselekmény.

A várón belül a Ciroc Lounge csendet kínál, de akár irodai környezetet is, valamint egy másik helyiségben szórakoztató-lehetőségeket, mint tévé és videójáték. Az igazi szenzáció azonban a kétezer négyzetlábas Sky Deck, egy tetőterasz, amelyet az Architectural Digest-tel partnerségben fejlesztettek, Thom Filicia, a neves dizájner vezetésével. Innen remekül látni a futópályák forgalmát, egyszersmind a kényelem is maximális: kényelmes fotelek, kiszolgálás és minden van, ami a Lounge-ban. Most látni akarom, nem vitás! (Néhány képet kigyűjtöttem a post alján…)

Hogy az egész létesítmény mennyire fontos New York-nak és Amerikának, arról remekül tanúskodik, hogy miként működött együtt a privát és az önkormányzati szféra. A reptéren itt egy terminál alapvetően a légitársaság és az önkormányzati közlekedési pontokat üzemeltető cég a Port Authority of New York and New Jersey tulajdona, így van ez a JFK-n is, ami egyébként még ezen a cégen belül is egy különálló entitás. A renoválást alapvetően a Delta fizette, a hatóság pedig minden más támogatást megadott hozzá, valamint állta a saját feladatinak ellátásához szükséges költségeket. A megnyitón pedig még Bloomberg polgármester is lenygözve beszélt arról, hogy milyen fontos a városnak, hogy az egyik legnagyobb légi kapujuk, amely óhatatlanul is a város emblematikus részévé válik, jó minőségben szolghálja az utazóközönséget és kellemes élményekkel írja be magát az utasok emlékezetébe.
Öveket becsatolni, mivel a postnak vége, hamarosan landolunk a magyar valóságban! Addig is, néhány érdekes adat a kivitelezésről…


1.9 millió emberi munkaóra
1 millió gépi üzemóra
45 ezer négyzetméter építesi terület
22 ezer négyzetméter hasznos terület a végeredmény
160 ezer négyzetméter új beton
1,4 millió folyóméter vezeték
6800 méter földalatti üzemanyag cső
8785 méter poggyásztovábbító szalag t
Több mint 2300 méter mozgólépcső és mozgójárda

Delta: kell egy olajfinomító, de 180 millió dollárért?

Kreatívan reagált a Delta az olajár újbóli robbanására: vett egy olajfinomítót. Első hallásra két dolgot mondhatnánk erre, egyrészt, hogy ezeknek elment a maradék józan eszük is, vagy épp ellenkezőleg, hogy mennyire zseniális húzás. Nos, a dolog nem ilyen egyszerű, de a légitársaság vezetése azt várja a lépéstől, hogy már az első évben hozza vissza a befektetést, amely 180 millió dollár. Pont annyi, mint egy szélestörzsű gép listaára. Vagy kettő reális vételára! 300 millió dollárt spórolna a légitársaság az évi 12 milliárdos kerozinszámlából!

A történet alighanem ott kezdődik, hogy a Deltánál nagyon is tudják, mit jelentenek a pénzügyi nehézségek, hiszen a kétezres években már túl vannak egy csődvédelmen, aztán egyesültek a Northwesttel, szintén pénzügyi okokból, hogy növeljék a méretgazdaságosságot, így létrejött Amerika akkori legnagyobb légitársasága, s innen már nem nagyon van hová nőni, legalábbis méretben – ugyanis az amerikai versenyhatóságok aligha hagynák jóvá, hogy ez a légitársaság jelentősen növekedjen. A méretgazdaságosságot tehát más eszközökkel kell fejleszteni, s tovább kell csökkenteni a költségeket, mert a jegyár-bevételek fajlagosan csökkennek.

A brent olajár az elmúlt hetekben már megjárta a 125 dolláros szintet is, ez nagyon magas, hiszen a válság 2008-as kitörésekor éppen csak 140 dollár fölött tetőzött… ezen a ponton érdemes megnézni a Delta flotta-összetételét is. A Delta 95 darabot használ a 767-es típusból, a 300, 300ER és a nálunk ritka 400-as változatokból, ami bár remek típus, de finoman szólva sem az az üzemanyag-takarékos fajta. Mi több. Rengeteg kerozint éget. Sok légitársaság mostanság épp a 767-esek lecserélése mellett dönt, de a Delta elég sok pénzt fektetett a gépekbe, amelyeket mostanában retrofittelnek (azaz a belsejüket felújítva új modern utaskabint alakítanak ki), tehát nemigen érettek meg a fiatal gépek a cserére.

Annál is inkább nem, mert 81 madár saját tulajdonában is van a társaságnak, ennyi használt gépre lehetetlen vevőt szerezni, vagyis, hatalmas pénzkidobás lenne a gépek cseréje, nem szólva arról, hogy új gépekkel pótolni ezt a longhaul kapacitást évekbe és dollármilliárdokba kerül. Van még 15 Boeing 747-esük, azok sem fogyasztanak keveset, a jelenlegi olajárak mellett egy úton a költségek 54 százalékát teszi ki az elégetett kerozin a 747 esetében. Ott van még a 18 triple seven a flottában és a Northwest házasságból 32 Airbus A330-as is, ez utóbbiak azonban elég hatékonyan égetik a kerozint.

Nos, a Delta 180 millió dollárért vett egy finomítót a Conoco Philips olajcégtől, s egy év alatt 300 millió dolláros költségmegtakarítást remél. Ettől persze az olaj nem lesz olcsóbb, de nem kell kifizetnie az olajcégek feldolgozási marginját, tehát ha az üzemet ráállítják a maximális kapacitásra és kihegyezik a kerozinra, akkor atlantai bázisukon sokkal olcsóbban tudnak tankolni a 767-esekbe. Már ez is nagy eredmény. Az említett ár nagyjából egy 777 listaára, ha pedig a Delta méretű légitársaság beszerzésbe fog, majd a felére le is tudja alkudni a gépeket, a vásárlás volumenétől függően, tehát jelentős túlzással, de jelentsük ki, hogy két gép áráért vették az “olajkutat”.

Ez a lépés jelentősen javítja a cash-flow helyzetet is, mivel kevesebb hedge pénzügyi tranzakcióra szorulnak, de csak hogy nagyságrendben tudjunk gondolkodni: Richard Anderson, a Delta vezére már az első évben a beruházás megtérülését várja, ők 300 millió dolláros megtakarítással számolnak. A Delta egyébként 2011-ben 12 milliárd dollárt költött el kerozinra! Egyébként a termelésből némi bevétele is lehet a cégnek, ha eladja a benzint és a gázolajat, amit nem használnak fel. A legtöbbet persze beletankolják a földön üzemelő járműveikbe, azokból is van bőven! Persze a finomítóból a sugárhajtóművekbe való naftán túl más típusú repülőgép-üzemanyag is kikerül, méghozzá a Delta teljes igényének a nyolcvan százaléka.

Az amerikai monstrum így tovább fejlesztheti a longhaul járatkínálatát, méghozzá a meglévő gépparkra alapozva. Legutóbbi újdonságuk az Atlanta – Lagos napi járat.

 

Delta: felújított, csúcsmodern kabinok, Budapest felé is!

Valami nagyon izgalmas történik ezekben a napokban a Delta háza táján, ugyanis a minap tért vissza a flottába az első felújított belső terű Boeing 767-300-as repülőgép, amit több követ majd, ráadásul, az új gép repülési tervében BUDAPEST IS SZEREPEL!  Minden osztály megújult, tehát a modern utastér nem csak a business utasok kiváltsága.

Amerikába tartók, vagy talán az USA-t megjárt utazók tudják: a Delta az elmúlt évben a legkényelmesebb lehetőséget jelentette New York JFK felé, hiszen dél körül indul, s átszállni sem kell, ráadásul a gép elér egy sor belső csatlakozást is a nagy alma nagy repterén, akár a nyugati part felé is. (Április óta a konkurend American is itt van ezen az útvonalon.) Azonban, egészen idáig, sokan mégis egy korai indulást és európai átszállást választottak, mert tudták: a Delta gépek kissé oldschool-ak, s sanyarú dolog eltölteni kilenc órát egy olyan gépen, amin csak központi vetítőváaszon van.

Na, ez változik meg az új gépekkel, a szolgáltatások több skálát lépnek felfelé, például, még a turistaosztályon is lesz USB port és USB töltő, hogy New York-ban ne egy totál lemerült okostelefonnal szállj ki a repülőből, feltéve, hogy a repülés alatt végig hallgattál zenét és még játszottál is.

Amit tudni kell a Delta programjáról, amely az „új belső tér” nevet viseli cégen belül, hogy egészen idáig inkább negatívan érintette a magyar utasokat. Már amennyiben az történt ugyanis, hogy a cég elkezdte felújítani a 767 flottát, beleértve minden változatot, ezért aztán tavaly októberben egy kényszerű döntéssel bizonyos 767-300ER gépeket át kellett csoportosítani a legfontosabb útvonalakra, aminek aztán jó néhány európai, így a BUD járat ideiglenes leállítása lett a következménye. Sajnáltuk, már csak azért is, mert akkor ez azt jelentette, hogy megszűnt a közvetlen kapcsolat BUD-JFK között, s ez az állapot egészen áprilisig tartott, amikor is Budapest az American azonos tipusú repülőgépét köszöntötte. Ma már, hála istennek itt a DL és az AA is, elig egy óra kölünbséggel érkeznek és szállnak fel, s az adatok szerint remek utasforgalmi mutatókkal repülnek. Visszatérve a Deltára, a business szék ilyen volt, aztán ilyen lett. (Nagyításért klikkelj a képekre!)

Ilyen voltilyen lett

A retrofit program eredményeképp, most a végső szakaszban már azzal büszkéélkedhet a légitársaság, hogy az összes 767-esén egységes, huszonegyedik századi szolgáltatás várja az utasaiakat, nem pedig az 1980-as évek elején megszokott. Fontos, hogy minden osztály megújult, tehát a modern utastér nem csak a business utasok kiváltsága.

Az első új 767-300ER a napokban állt szolgálatba az Atlanta-Manchaster járatot teljesítve, de aztán repül a New York JFK hubról is, a következő városokba: Accra,, Berlin, Brüsszel, BUDAPEST, Dublin, Moszkva, Pisa, Velence és Zürich. Valamint a későbbiekben Pekingbé és Oszakába is repül, Seattle leszállással. Az ám az izgalmas útvonal!  A második gép aztán 15-én áll szolgálatba, mígnem pár hét, s a teljes flotta megújul! Ilyen lesz a business elite osztály:

Teljesen vízszintessé alakítható székekben utazhat, akit erre az osztályra sodor a jó sorsa, egy gépen 36 helyet alakítottak ki, 1 – 2 – 1 elosztásban, úgy hogy minden széknek közvetlen folyosó-kapcsolata van. (Ez ebben az elosztásban nem is menne másképp, de sokat mond a korábbi biznisz osztályokról, hogy ezt még 2011-ben is kiemelendő tényként kell elkönyvelni. J ) Az ülések húsz százalékkal szélesebbek, elektronikusan vezérelhetők, beleértve a deréktámaszt is, a tálca is speckó, az ülés mellett pedig egy jó nagy teret adó polcra is rakodhat az utas. Töltő és USB port természetes, az olvasólámpa LED alapú, hogy a szem se fáradjon annyira.

 

Immár a turistaosztályon is van saját fedélzeti szórakoztató-rendszer: a business 10,6 a turistán 7collos méretben. 28 film, 40 óra HBO, 4100 zeneszám, 15 játék és 25 órányi TV-műsor, valamint inflight map.

Economy Comfort, ez egy új termék a Deltánál, az Y cabin elejében, 29 ülést jelent 2 – 3 – 2 elrendezésben, 88 centis sorközzel, ami kb tíz centivel több, mint a turistán. Az ülés ezért nagyobb mértékben dönthető. (Ezt a koncepciót egy KLM járaton volt alkalmam kipróbálni Taipei-Bangkok-amsterdam útvonalon, tapasztalatból mondhatom, bearanyozza az utazást.) Természetesen a fejtámla állítható oldaltámasszal segít a pihenésben, s ami leginkább tuti, hogy van 110 voltos és USB csatlakozó is! Ott figyel a képen is az USB! Nagyításért klikk a képre!

A turistán a lábtér 4-5 inch mínuszban van, tehát a sortáv 78-80 centiméter, az ülés ugyanaz, csak a 110 voltos töltőt kell nélkülözni, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a comfort osztályon a laptop is tölthető, de a turistán csak az okostelefon. Az is valami, tekintve, hogy egy New York flight alatt végig zenét hallgatva simán le lehet meríteni egy HTC-t vagy egy iPhone-t.

S hogy ki ne felejtsem: a kabin világítása teljesen LED alapú, megújultak a mosdók, az önkiszolgáló büférész, a személyzetet is praktikusabb konyha várja, valamint, nagyobb és több súlyt képes befogadni az ülés feletti csomagtároló.

Várjuk az első gépet Budapesten!

Ha tetszett ez a post, gyere és tarts velem a facebookon is! Ha úgy érzed, megérdemli, nyomj egy like-ot az oldalra!

Az Egek Ura Blog versenyben van a Goldenblog2011 versenyben is! Köszönöm, ha a szakértői blog kategóriában támogatod a szavazatoddal!