Wifi az Air France és a KLM fedélzetén is

Az Air France és a KLM is bevezette a fedélzeti wifi elérést, úgy kellene inkább mondani, hogy az Air France KLM csoport, amely a világ harmadik legnagyobb légitársasága, már ami a megtett utaskilométereket illeti. 223 milliárd 787 millió megtett utaskilométerével az AF-KL  a harmadik legnagyobb teljesítményű légitársaság a világon, a United és a Delta mögött. Vagyis, épp ideje volt rátérniük erre a Wifi kérdésre, még ha csak kísérleti alapon nyomják is. Két 777-300-ason kínálnak Wifi szolgáltatást, Európa és Amerikai közötti járatokon, 10.95 eurós egyórás (drága) és 19.95 eurós 24 órás (meglehetősen jutányos) áron, ami lényegében európában elfogadott árszintté kezd válni. De szükség van-e wifire a fedélzeten? Megéri? Mihaszna?

Első blikkre a kérdésekre adhatunk hitéleti tipusú választ, miszerint: “naná, hát a fedélzetről facebookozni milyen menő”, illetve “a hagyjatok már békén, örülök, ha a levegőben ki tudok kapcsolódni az emailek és az sms-ek özönéből…” Ha üzleti oldalról közelítjük mega  kérdést, akkor csípőből tüzelnénk a választ, hogy manapság már alapelvárás az onboard wifi, az a légitársaság, amelyik nem nyújtja, az lemarad. A reális kép persze e megközelítések kombinációjával rajzolódik ki. Menjünk kicsit vissza ehhez a múltba!

2006-ot írunk, amikor a Lufthansa a Panasoniccal közösen megmutatja, hogy igenis, lehet wifizni a fedélzeten, mindezt egy Frankfurt és Washington között közlekedő gépen. Olyan drága volt, hogy csak a business classon merték bevezetni, noha a rádióhullám nyilvánvalóan átér az economyra, mindegy. Végül a szolgáltatás érdeklődés hiányában megszűnt, de a cég folyamatosan figyelte a lehetőségeket. Ahogy mindenki más is.

Aztán jött olcsóbb technológia, meg jobb is, eleinte az amerikai belföldi járatokon jelent meg a kis wifi jelecske, az American, a Delta, a JetBlue és a Virgin america járatain. Jó, a kontinens fölött könnyebb megoldani a széles sávú átvitelt, mint az óceán fölött, de ismertetném a máig használt árakat. 2 dollár egy fél óráért, öt dollár az egész járatra – sajnos ezt a tarifát a közelmúltban kivzették – 15 dollár egy napra, 40 dollár egy hónapra, és 469 dollár egy egész évre. Sokkal kedvezőbb árak, igaz, nagyobb a piac, az egész USA egy ország, így nincsenek jogi problémák a se szeri se száma különböző telekom szolgáltatóval, mint az európai légtér fölött, s még sorolhatnánk.

Aztán, jött a Norwegian, az innovatív európai low-cost, s ők is bevezették a szolgáltatást, elég jó áron, s a fullfare jegyet vásárlóknak pedig INGYEN. Aztán jött a Lufthansa és a FylNet, elkezdték felszerelni a flottát a wifi kommunikációval, a Turkish Airlines 2011 óta kísérletezik a 777-eseken – amelyekre a Boeing kínál gyári megoldást – a kísérlet alatt ingyen adták az online kapcsolatot, a Singapore is lépett, az Emirates is netesíti az A380-as flottáját, a Qatar Airways új gépein is van net, s még bizonyára sokan jönnek majd a sorban. Személyes véleményem, hogy a wifi internet nem hiányozhat a fedélzetről. Kérdés csak az, mennyiért, s milyen gyorsan terjed el, nem utolsó sorban, milyen gyorsan térül meg.

Mert egy gép wifi képessé tétele több tízezer euró, típustól függően, tehát az sem mindegy, milyen piacon repül az adott légitársaság. Én például azt gondolom, hogy pont a low cost piac, a fiatalok miatt hatalmas bevételgenerátor lenne a diszkontoknak, ma nincs olyan fiatal turista, aki ne adna három-négy eurót azért, hogy netezhessen BUD és Luton között. Ehhez képest nemzeti fapadosunk, a Wizz Air még a flight mode használatát sem támogatja (ami egyébként a vérciki kategória, szvsz.) tehát aligha várható az inflight internet. Például azért sem, mert a gépek upgrade-je esetén a gépet hosszú napokra kell kivenni a rotációból, amit a fapadok nem engedhetnek meg maguknak. Marad a hosszabb karbantartások időszaka, de azokat is meghosszabbítja pár nappal ez a művelet, s az üzem nem úgy van tervezve. Száz szónak is egy a vége, az inflight wifi beépítése drága dolog.

Ki használja s mennyiért? Mint említettem, a diszkont utazók bizonyosan használnák, kivéve azokat, akiknek nagyon ki van számolva a pénzük. Egyre többen vannak. Nézzük az interkontinentális járatokat! Bár a szolgáltatás alapvetően az üzletemberekre lő, nem biztos, hogy ők a legkomolyabb célcsoport. Az üzletember a business classon pihenni, relaxálni, aludni szeretne, csak akkor dolgozik, ha nagyon muszály. Persze, hallottam már olyan cégről is, amelyik engedi az alkalmazottját business-en utazni, s ki is fizeti a jegyet, ha az munkával tölti a repülési időt. (Ezt inkább nem is minősítem…) Ha mégis netezne az utas, mondjuk munka vagy szórakozás miatt, jogosan várja el, hogy a háromezer eurós jegyébe tartozzon bele a fedélzeti wifi, ne gomdoljanak le róla még húsz eurót. Ezt is megértem.

Ott van viszont a turista osztály. Én magam szeretek dolgozni a repülőn: írni, cikkeket és anyagokat olvasni, vagy éppen csak a meg nem válaszolt mailjeimet rendezni. Én imádom a fedélzeti wifit. Különösen az éjszakai járatokon, mert egész egyszerűen képtelen vagyok aludni az economy székekben, a fedélzeti szórakoztatórendszerek nem foglalnak le két ótánál tovább, ha lehet, filmet is a saját gépemen nézek. Kivéve egy-két légitársaság, ahol tényleg kiváló inflight entertainment van, ilyen a Qatar, az Emirates vagy épp a Singapore. Ha lenne netem, akkor vidáman telne a New York – Párizs út, s nem utolsó sorban, csak úgy szaladna az idő!

Na persze, kérdés, hány ilyen van egy járaton, mint én? aki boldogan fizet húsz eurót, csak hogy ne szenvedjen végig az úton, mint a vadászkutya?! A legtöbben ugyanis a felszállás és a kaja után mély álomba szenderülnek. Ha egy 300 fős gépen 10-20 ember használja a netet, az nem túl nagy üzlet, ha mondjuk száz, arra már lehet építeni, úgy értem, üzleti tervet…

Aztán ott vannak még olyan apróságok, mint például, hogy sok ország légtere fölött nem lehet használni, a netet. Olyan kis területeket jelent ez, mint például Kína, ahol még az átrepülő forgalom is jelentős. S nem kell mondani, milyen bosszantó egy AMSzterdam – Hong Kong járaton megvenni a hozzáférést, ami aztán Kína légterénél leáll. Ok, erre nagyon is korrekten figyelmeztetnek a légitársaságok, de akkor is…

Mindent összevetve, nagyon jó az inflight wifi, de még komoly okostelefon és tablet penetráció robbanásnak kell megtörténnie ahhoz, hogy igazán komoly üzleti lehetőséget jelentsen egy légitársaságnak, s ne csak olyan komoly beruházást, amely csak megtérül valamikor…

Windows 8-cal tökéletesíti a fedélzeti szolgáltatásokat az Emirates

Mi volt a közös az Emirates tegnapi Dubai London, Dubai-Hong-Kong és Dubai – New York járatában? Nos, nem csak az, hogy valószínűleg mindegyik Airbus A380-assal üzemelt. Az Emirates vezeti be először a Windows 8- at, s bár némiképp offtopicnak tűnhet a hír, valójában ennek legalább annyi köze van a repüléshez és a fedélzeti szolgáltatásokhoz, mint az informatikához. Minden túlzás nélkül állítható, hogy a Dubai légitársaság e döntése iparágokon átívelő jelentőségű. Az Emirates, a HP és a Microsoft közös fejlesztésének – mármint annak az utaskezelő szoftvernek, amely tegnaptól a járatokon élesben is működik – köszönhetően ugyanis pont azon utasok komfortérzete ugrik egy hatalmasat, akikre az ötcsillagos prémium-légitársaság a leginkább figyel. No meg, a turistaosztályé. Hogy miért?

A Windows8 klassz dolog, néhány hét tapasztalatából mondom, de pusztán azért, mert a legtöbben még nem használjátok, sokan iOS-t használtok (én is közéjük tartozom bizonyos eszközökkel), tehát a Win8 még csak az early adaptor réteg sajátja. Épp Dubaiból írok, ahová egy napja érkeztem, s 12 óra múlva már itt sem leszek, azért, hogy néhány tecvhnológiai- és üzleti jellegű előadást, valamint kiscsoportos bemutatót hallgassak meg az új Windows8 rendszerről. Magam lepődtem meg aztán a leginkább, amikor az egyik teremben két makuláltan eleganciájú hölgyet pillantottam meg, az Emirates egyenruhájában, az asztalokon Emirates A380 modellek voltak, s az egyik úriember, aki kezet fogott és bemutatkozott, a légitársaság egyik alelnöke volt. (Ha minden nap efféle meglepetések érnének, egész boldogan kihúznám valahogy a nyári vitorlásszezon-kezdetéig…) Kevin Griffith a hatalmas légitársaságnál minden olyanért felel alelnöki szinten, ami az utaskísérők munkájával kapcsolatos.

A post elején említett három járaton debutált ugyanis élesben az az utaskiszolgálás-támogató szoftver, amely a vezető utaskísérők, a purserek munkáját támogatja. A windows nyolc alapú rendszert a képen látható utaskísérő három óra alatt tanulta meg olyan tökéletesen használni, hogy több, mint fél ótárn át képes volt demonstrálni a működését, s még a kérdésekre is hiteles, meggyőző választ tudott adni. Amikor a purser az eligazító-szobában készül a járatra, a HP Windows8-as táblagépen már látja, milyen az állás a check-innél: hányan utaznak aznap a járaton, melyik gépet jelölték ki, vannak-e rajta valamilyen apró kényelmi hibák, amit az előző járat óta a technikusok nem tudtak orvosolni, hányan csekkoltak már be, van-e köztük allergiás, mozgáskorlátozott, milyen nemzetiségek (és vallások) képviselői nutaznak aznap a gépen, kinek mennyi időbe kerül a csatlakozás az érkezési repülőtéren, s így tovább.

Ezeket az információükat nemcsak tematikusan csoportosítva adja a kezébe a szoftver, pontosabban az app, hanem teljesen uptodate állapotban, vagyis, a készülék folyamatosan frissíti az adatokat a földön. Csak néhány koppintás, és az infók előkerülnek. De: a csoportorsításon kívül, még azt is tudja, hogy kikeresi a lehetséges problémaforrásokat. Tehát, ha a járat késésben van, és egy utas a csatlakozás elmulsztásával kell, hogy számoljon, felhívják rá a figyelmét, vagy segítenek neki például azzal, hogy előre ültetik, s engedik a leghamarabb kiszállni a gépből. Vagy más: minthogy az emirátusok-béli légitársaság járatain a világ minden nációja utazik, a szoftver jelzi, hogy hol lehet kulturális probléma például az ültetésből: a business osztályon például elkerülik, hogy egy magasrangú arab férfi utasuk mellé közvetlenül ne ültessenek mondjuk egyedülálló fiatal európai nőt. (Talán, ez egy kicsit banális példa volt.)

Az előkészítés másik fázisa, amikor a purser a csapat tagjai között leosztja a feladatokat. Ez a legtöbb légitársaságnál néhány szakmai kritérium mellett arcra szokott volt történni. Ez egy elég neuralgikus kérdés, mert a crew az Emirates szélestörzsű gépein húsz fő feletti, s a matematikai valószínűsége annak, hogy ugyanolyan összetételű csapat kétszer egy gépre kerül, az egyenlő a nullával. Vagyis, a purser ebben a rendszerben vizuálisan és gyorsan kérdezheti le, melyik kollégája mit tud, milyen géepeken szolgált, milyen gyakorlata van, satöbbi. Vizuálisan, tehát ez azt is jelenti, hogy a crew tagjairól azonnal fotót is lát, mielőtt találkozott volna velük…

Ha például azt látja, hogy a gépen utazik egy nagyobb japán csoport, neki pedig van egy japánul beszélő embere, arra a szektorra fogja majd beosztani, hogy az utasokkal kommunikálhasson a saját nyelvén, akik ettől talán jobban érzik magukat.

Amikor valamely osztály túl van könyvelve, akkor döntenie kell az upgrade-ról: megnézi az tasokat törzsutas-státuszuk alapján és dönt. Sajnos, néha downgradelni kell, ez esetben azt nézi meg, van-e olyan utas, akit a közelmúltban le kellett tolni a business vagy az első osztályról, nehogy előforduljon, hogy kétszer is megesik vele ez a nem túl kellemes élmény. A törzsutasoknak a rendszer megmutatja az étel-preferenciáját, vagy azt, melyik tipusú bor a kedvence: mindezt a korábbi útjai során vezették fel róluk a stewik, s minden további alkalommal igazán hasznos információ. De a szoftver mutatja meg a speciális étel-igényeket, vagy például segít kiválasztani a turista osztályon utazó törzsutasokat.

A hat hónap fejlesztő munkával elkészített app a légitársaság összes háttér-informatikai infrastruktúrájára képes csatlakozni, így az utasnak a legjobb élményt tudják biztosítani, ami csak telik. Nem szólva arról, hogy a háttér-rendszerekbe bekerül egy csomó olyan adat, amelyet a szolgáltatás-fejlesztésben, vagy épp az ügyfélkezelésben tudnak hasznosítani. Mindezt a Windows8 alapú tableten hihetetlen gyorsan tudják betáplálni, vagy lehívni a cég központi rendszeribe/ből. Az Emirates A380-asain már van wifi szolgáltatás, a többi géptípus esetében pedig a kis gépeket a célállomáson csatlakoztatják a netre, ahol azonnal elkezd kommunikálni a légitársaság szerverével. – Minden állomáson, ahová repülünk, van csatlakozásunk a központ szervereihez – mondta Hopkins.

Az Emirates egyébként a kétezres évek elején a világon először vezette be, hogy minden ülésnek volt saját egysége az inflight entertainment systemhez, nemcsak kijelző, hanem doboz is, ráadásul a rendszer tartalmát osztályonként és célállomásonként tudták variálni. A Skytrax szerint az Emirates nemcsak ötcsillagos, de a fedélzeti szórakoztató rendszere a világon a legjobb.



Napi két szuperjumbót indít JFK-re az Emirates

Napi ezer székkel növeli meg székkapacitását Dubai és New York között az Emirates januártól, egy második – Airbus A380-assal üzemeltetett – járat beindításával, s ez csak egy kisebb eleme annak az offenzívának, amelyet az USA piacán kifejtenek.

Január elsejétől napi két szuperjumbó jár majd az Emirates színeiben a JFK-re, amely ezzel elis búcsúzik a Dubaiból érkező B777-300ER gépektől. Az utasok ezen a vonalon a világ talán legjobb szolgáltatását vehetik majd igénybe, modern gépekkel kényelmes ülésekkel, nagy lábtérrel, a prémium osztályokon pedig olyan extra szolgáltatásokkal, mint a kanapékkal és a 42 collos tévével felszerelt Lounge. (Aki esetleg megunta a szuper-kényelmes, vízszintes ággyá alakítható ülésben üldögélést, ne adj’isten olyan súlyos jetlegje van, hogy aludni sem tud. Az első osztályon fedélzeti zuhanyzó is van.

Az Emirates volt az első, amelyik a 490 székesre épített szuperjumbóval repült az államokba, 2008-ban. 175 gépükkel jelenleg a világ rengeteg pontjára repülnek, az A380-assal pedig olyan célállomásokat is felvesznek a kínálatba idén, mint Tokyo, Amszterdam és Moszkva. Jelen pillanatban 22 380-ast üzemeltetnek (21 teljesít menetrend szerinti járatokat, idén még hetet vesznek át, ezek készülnek is Toulouse-ban, mindig van a soron legalább egy. Összesen kilencven gépet rendeltek az Airbustól.Az USA-ban idén Seattle, Dallas és Washington Dulles kerül fel a járattérképre, ám ezeket egyelőre kisebb gépekkel repülik.

Internet és élő TV-adások a Turkish fedélzetén – még ingyen

A Turkish remek légitársaság, kiváló szolgáltatásokkal, s Star Alliance tagként a miles and more törzsutasok remek szolgáltatásait vehetik igénybe. Nemrégiben arról írtam, hogy az isztambuli Atatürk repülőtéren milyen pöpec várót alakítottak ki a business, first utasoknak és a gold státusszal rendelkezőknek.

Most pedig arról kell beszámolnom, hogy még az európai légitársaságok között is majdnem élen járva (a Lufthansa és bizonyos tekintetben a TAP előzött) bevezették a fedélzeti internet-szolgáltatást méghozzá a transzatlanti járatokon. Mi több, a Panasonic Avionics megoldását használva új funkciót építettek a fedélzeti szórakoztató rendszerbe, s bizonyos tévécsatornák adását élőben is lehet nézni, mintha csak otthon ülnél a nappaliban.

A szolgáltatás ráadásul ingyenes, persze csak a bevezető időszakban, később fizetni kell érte, egyelőre nem tudni, mennyit. (A Lufthansa a Skynet szolgáltatását 25 euróért kínálja 24 órára, amely érvényes a földön, az átszállások közben és a gépek fedélzetén is – noha még ők sem installálták minden repülőgépre, s mint korábban megtustuk, az A380-ra ők jó ideig nem is fogják. Hacsak a versenytársak ki nem kényszerítik.) Egyelőre a Boeing 777-300-asokon lesz elérhető a Panasonic Avionic megoldásával létrehozott fedélzeti internet, szépen fokozatosan installálva a teljes flottába. A szakértők szerint mintegy két évet vesz igénybe a törökök teljes flottájának felszerelése a Wifi eszközökkel, de az új gépek már így érkeznek. A kiváló ellátás mellett tehát még egy ok a Turkish választása mellett, ha kelet felé repülsz. Pontosabban, az USA felé is választhatod őket, adnak jó árakat is, csak hát, előbb el kell repülnöd ISTanbulba, majd onnan bevállalni némi extra durationt…

A Panasonic másik megoldása a LiveTv, ami azt jelenti, ami a nevébe foglaltatik, szóva a THY ezt is integrálta a fedélzeti szórakoztató rendszerébe, azt azonban sehol sem kiderült kiderítenem, pontosan mely csatornák esetében kínálják  az online TV-nézést.

Nyilván nem véletlen, hogy kelet felől jön az onboard Wifi. Noha drága dolog az installáció, azt hiszem az európai légitársaságok hamar fogják követni ezt a példát, mert, még ha fizetős is, a mai világban óriási versenyelőnyt jelent. Az Emirates is nemrég vezette be, így aztán bizonyosra veszem, hogy rövidesen a Qatar is jelentkezik újítással, bár ők igen sok gépükön élő mobilkapcsolatot biztosítanak, amivel még Blackberry-t is lehet használni (EDGE). A teljes értékű wifi innen csak egy lépés. El tudod képzelni, milyen az, amikor az Atlanti-, vagy épp a Csendes-óceán felől hazaskype-olsz?

Őszinte lenne a mosolyotok? Oldalszeles landolások Düsseldorfban…

Van az úgy, hogy az időjárás megnehezíti a járat személyzetének életét. De hogyan mutat egy általunk, utasként neccesnek érzett, vagy épp csak a személyzet által realizált nehéz körülmények között végrehajtott leszállás a reptéri spotterek szemüvegén át? Erre kerestem példát, amikor az ország egyik legzseniálisabb repülőfotósa, Veres Viktor kiposztolt a facebook-ra egy YouTube videót, amelyen egy viharos nap leszállásait gyűjtötték össze Düsseldorfban. Van itt mindenféle approach, átstartolás, s néhány igen funny felszállás is. Most, hogy Pesten is fúj a szél, s elkezdett esni a hó is, nem tudok mást mondani, mint hogy Enjoy! Esetleg, mutassátok meg repüléstől tartózkodó ismerőseiteknek is!