BUD app iPhone-ra és Androidra – szép indítás, kihagyott lehetőségek


BUD app iPhone-ra és Androidra – szép indítás, kihagyott lehetőségek
Egy romkocsma-térképet kerestem, hogy külföldi ismerősömnek segítsek, de amikor beírtam az AppStore-ba, hogy „Budap”, kijött a bud alkalmazás, a Budapest Airport első ilyen próbálkozása. Nosza, körülnéztem benne. A gyors összegzés, hogy nem rossz, mondhatni ígéretes kezdés, de azért fejlődési lehetőség is van benne bőven. Megnyitást követően a járatinformáció jön elő, ami ugye egy repülőtérnél magától érthetődő, a legtöbb ember emiatt keresi fel a repterek honlapját. Ez jó, bár a betűi kissé aprók, kristálytisztán létszik benne a járat státusza. Lehet beállítani járatokat kedvencnek, ha azokat szeretnénk figyelni, ám sajnálatos módon nem találtam nyomát annak, hogy ezeket a telefon értesítés funkciójára rá lehessen kapcsolni. Például, ha én figyelem az esti párizsi járatot, mert azzal jön egy rokonom, akkor meglehetősen barátságos funkció, ha a járat késésekor pittyeg a telefonom, hogy „Hahó, 14 perccel később jön a gép”, elvégre akkor pont 14 percet nyerek, amit nem az autóban üldögéléssel töltök el. Pedig, ha bejelölöm kedvencként az adott járatot, az app felad egy üzenetet, ha változik a járat státusza, tehát innen már csak egy lépés lenne ez a praktikus képesség.
Induló járatoknál egy csomó részletet megmutat az app, úgyis, mint a földi kiszolgáló céget, annak telefonszámát, sőt, kis gombokkal elvezet minket akár a check-in oldalára is. Ez utóbbinak kevesebb értelmét látom – elvégre, ha repülök, akkor tudom, hogy csekkolni kell, s kevés élethelyzetet tudok elképzelni, amikor ezt a reptér oldaláról kezdeményezem -, cserébe viszont nem sikerült előhívnom az adatok közül a kapuszámot. Pedig, ha példának okáért állok a biztonsági ellenőrzésnél, vagy épp sietésben vagyok, ez a legfontosabb infó.
Az app egyébként tud egy csomó hasznos dolgot: térképet mutat, listázza a boltokat és az éttermeket, van ezekben leírás is, ami jó, s gondolom még jobb lesz, ha majd a boltok különböző kedvezménykuponokkal csalogatják magukhoz a vásárlókat.
Újabb hasznos funkció a parkolás, amit mobilról lehet foglalni. Ebben annyi szépséghiba azért van, hogy a menü alatt nem történik semmi, mint, hogy átvisz a böngészőbe és ott megnyitja a foglaló oldalt, ami viszont mobil nézetben használható, de azért szuperegyszerűnek nem nevezném. Jó, nem is kell hozzá agysebész szakvizsga, csak épp sokkal kényelmesebb lenne az applikációban maradni, ott nagy betűméretek és gombok mellett foglalni, majd a passbookban eltárolni a parkolójegyet. Hiszen a weboldalon a kártyás fizetés az nem valami mobil műfaj.
A javítandó apróságok mellett nagyon hiányoltam, hogy nem lehet a mobilról fast track belépőt és lounge belépőt venni – pedig ezek komoly bevételt hoznának a reptérnek. A fast track öt euróját kifizetném kártyával, majd kapnék egy 3D barcode-ot, amit szintén eltárolnák a passbookban, s már kerülőm is a sort balról. Nemkülönben a lounge-ok esetében, igaz, ott húsz eurós a nagyságrend, no meg – ismerjük el – ez némiképp bonyolultabb, mert meg kell állapodni a lounge üzemeltetőjével. De akkor is jó lenne, mert ugye nincs mindenkinek belépője a Mastercard váró csodálatos világába….
Mindenesetre, innen üdvözlöm a Budapest Airport fejlesztőit, mert az app azért alapvetően jó irány, s remélem, jönnek

Egy romkocsma-térképet kerestem, hogy külföldi ismerősömnek segítsek, de amikor beírtam az AppStore-ba, hogy „Budap”, kijött a bud alkalmazás, a Budapest Airport első ilyen próbálkozása. Nosza, körülnéztem benne. A gyors összegzés, hogy nem rossz, mondhatni ígéretes kezdés, de azért fejlődési lehetőség is van benne bőven. Aki kíváncsi a részletekre, az kattintson!

Megnyitást követően a járatinformáció jön elő, ami ugye egy repülőtérnél magától érthetődő, a legtöbb ember emiatt keresi fel a repterek honlapját. Ez jó, bár a betűi kissé aprók, kristálytisztán létszik benne a járat státusza. Lehet beállítani járatokat kedvencnek, ha azokat szeretnénk figyelni, ám sajnálatos módon nem találtam nyomát annak, hogy ezeket a telefon értesítés funkciójára rá lehessen kapcsolni. Például, ha én figyelem az esti párizsi járatot, mert azzal jön egy rokonom, akkor meglehetősen barátságos funkció, ha a járat késésekor pittyeg a telefonom, hogy „Hahó, 14 perccel később jön a gép”, elvégre akkor pont 14 percet nyerek, amit nem az autóban üldögéléssel töltök el. Pedig, ha bejelölöm kedvencként az adott járatot, az app felad egy üzenetet, ha változik a járat státusza, tehát innen már csak egy lépés lenne ez a praktikus képesség. 
Induló járatoknál egy csomó részletet megmutat az app, úgyis, mint a földi kiszolgáló céget, annak telefonszámát, sőt, kis gombokkal elvezet minket akár a check-in oldalára is. Ez utóbbinak kevesebb értelmét látom – elvégre, ha repülök, akkor tudom, hogy csekkolni kell, s kevés élethelyzetet tudok elképzelni, amikor ezt a reptér oldaláról kezdeményezem -, cserébe viszont nem sikerült előhívnom az adatok közül a kapuszámot. Pedig, ha példának okáért állok a biztonsági ellenőrzésnél, vagy épp sietésben vagyok, ez a legfontosabb infó.

Az app egyébként tud egy csomó hasznos dolgot: térképet mutat, listázza a boltokat és az éttermeket, van ezekben leírás is, ami jó, s gondolom még jobb lesz, ha majd a boltok különböző kedvezménykuponokkal csalogatják magukhoz a vásárlókat. 
Újabb hasznos funkció a parkolás, amit mobilról lehet foglalni. Ebben annyi szépséghiba azért van, hogy a menü alatt nem történik semmi, mint, hogy átvisz a böngészőbe és ott megnyitja a foglaló oldalt, ami viszont mobil nézetben használható, de azért szuperegyszerűnek nem nevezném. Jó, nem is kell hozzá agysebész szakvizsga, csak épp sokkal kényelmesebb lenne az applikációban maradni, ott nagy betűméretek és gombok mellett foglalni, majd a passbookban eltárolni a parkolójegyet. Hiszen a weboldalon a kártyás fizetés az nem valami mobil műfaj.


A javítandó apróságok mellett nagyon hiányoltam, hogy nem lehet a mobilról fast track belépőt és lounge belépőt venni – pedig ezek komoly bevételt hoznának a reptérnek. A fast track öt euróját kifizetném kártyával, majd kapnék egy 3D barcode-ot, amit szintén eltárolnák a passbookban, s már kerülőm is a sort balról. Nemkülönben a lounge-ok esetében, igaz, ott húsz eurós a nagyságrend, no meg – ismerjük el – ez némiképp bonyolultabb, mert meg kell állapodni a lounge üzemeltetőjével. De akkor is jó lenne, mert ugye nincs mindenkinek belépője a Mastercard váró csodálatos világába…. Vannak az appban Facebook kapcsolatok is, melyek a légitársaságoknál és a járatoknál találhatók, s javarészt az adott légitársaság FB-oldalára visznek. Itt-ott lehet megosztani is, ennek igazán komoly értelmét nem látom.


Mindenesetre, innen üdvözlöm a Budapest Airport fejlesztőit, mert az app azért alapvetően jó irány, s remélem, jönnek még frissítések előremutató újdonságokkal!

Alapáron lehetsz VIP a Vodafone RED-del!

Hogy jön ide egy mobilos cég? Jogosan merül fel a kérdés, de a válasz igen logikus rá: egy rendkívül kreatív árukapcsolásról van szó ugyanis, amelyet a Vodafone kínál a RED korlátlan csomagot igénybe vevő ügyfeleinek. Ők azok, akik a magasabb havidíjért tényleg korlátlan hívás- és SMS csomagot kapnak, s még számtalan szolgáltatást is, mint például készülékbiztosítás, vagy éppen – s ezért van a téma most az Egek Ura Blogon – reptéri VIP ellátást. Tudniillik, akik havi 11, vagy éppen 16 ezer forintot fixen elköltenek mobilra, feltehetően azt is megengedhetik maguknak, hogy utazzanak, s akkor egyedi elbánásban van részük, ha az utazás előtt öt nappal regisztrálnak a  vodafone.hu/repulj.

A Vodafone Red Pass szolgáltatást igénybe vevők sorban állás nélkül juthatnak el a géphez, kezdve a csomagfeladástól, s a várótermek zsúfoltsága miatt sem kell, hogy fájjon a fejük. Az ember kiér a reptérre, megkeresi a vörös ruhás hoszteszt a 2A vagy 2B terminálon, s megy minden, mint a karikacsapás. Tulajdonképpen keresni sem kell őket, mivel már előre számítanak a VIP utas érkezésére. A Red kísérők minden esetben előreviszik az ügyfeleket a sorban, hogy csomagjukat soron kívül feladhassák, ha pedig csomag nélkül utaznak, úgy a kinyomtatott beszállókártyával várják őket. A becsekkolást követően a biztonsági zónában is folytatódik a kitüntetett bánásmód: a Red előfizetők ingyenesen használhatják a vörös szőnyeggel borított utasbiztonsági gyorsító sávot. A Security után pedig a Vodafone Red Lounge-ban tölthetik el a kedves utasok, ahol a táblagépek mellett, kellemes zenét hallgatnak, de van ital és rágcsálnivaló is. A szolgáltatás minden nap hajnal négytől él, tehát a legkorábbi fapados járatokhoz is igénybe veheted, s egészen este nyolcig elérhetők a hoszteszek. Egy rossz hír is van: az ismert tervek szerint csak szeptember 15.-ig él ez a szolgááltatás. (A Red kísérők ruháját Szegedi Kata divattervező tervezte.)-

— A Vodafone Red előfizetők a kényelmes repülőtéri kiszolgálás mellett természetesen az utazás alatt is élvezhetik előfizetésük előnyeit, így a Red SUPER felhasználói évente hét napig külföldről is korlátlanul telefonálhatnak hazai ismerőseikkel, míg a Red STANDARD előfizetői az Európai Napijeggyel 990Ft-ért élvezhetik a korlátlan beszélgetések kényelmét. Az Európa Napijegy az EU területén biztosít telefonálási lehetőséget a hazai tarifák mellett: napi 990 forintos fix díjért minden hívsra és sms-re az itthoni díjakat számlázzák, tehát például a hívásfogadás is ingyenes. Július elsejétől a napijegyben foglalt adatforgalmi keret a korábbi duplájára, 100MB-ra nőtt.—

Fast Track BUD módra: kiugrottunk Európából…

 

A Budapest Airport újabb minőségi szolgáltatást vezet be utasai számára július 1-től: a gyorsító sávot – írta néhány hete a Budapest Airport. Most, hogy immár üzemel ez a „szolgáltatás”, kimondhatjuk: hatalmasat lépett vissza a repülőtér, egész pontosan, néhány ezer kilométerre keletre sikerült tolnia az erről döntő vezetőknek a saját repülőteret. Valójában, minden létező rosszindulatomat összegyűjtve – joggal – azt kell mondjam, hogy a Fast Track oda süllyeszti a repteret, ahová a Malév-csőd óta egyébként már tényleg tartozik: a nem létező repterek közé. Nem történt ugyanis más, mint hogy megszüntettek egy világszerte bevett, már-már standardnak számító szolgáltatást, azért, hogy bevezethessék ugyanazt, más néven és immár fizetősen.
Mindez persze fel sem tűnt volna, ha július elején nem siettem volna egy géphez, s nem fordultam volna automatikusan (utazás előtt nem tájékozódtam alaposan, rutinból, megszokás alapján közlekedtem a Lisztferihegyen) az immár Fast Track-nek nevezett Priority Lane felé, abban a biztos tudatban, hogy a British Airways aranykártyám feljogosít annak a használatára. Ám a szemfüles ellenőr-hölgy hamar betessékelt a normál sorba, s amikor hangot adtam csodálkozásomnak, akkor kellően rátarti, már-már megalázó hangnemben közölte, hogy immár csak azon légitársaságok prémium utasai használhatják a Fast Track-et, melyek külön fizetnek ezért, s bizony, az én légitársaságom nem volt ilyen nagyvonalú, úgyhogy mars a normál sorba! Hála istennek ott sem volt nagy a tömeg, a gépet csont nélkül elértem, így felszállás közben lejegyzeteltem, mely légitársaságok fizették meg eddig a Fast Track használatának lehetőségét: A Turkish Airlines, a Qatar Airways, az Alitalia, az Air Baltic és az Aegean. A Turkish és a Qatar esetében a magyarázat: presztízs-okok miatt sem engedhetik meg maguknak, hogy a prémium utasaikat kellemetlenség érje, tehát náluk ilyen ügyre könnyen nyílik a pénztárca. Az Air Baltic esetében a jogosult utasok száma marginális, az Alitalia és az Aegean esetében nem tudom az okot.
Mert félreértés ne essék: itt nem (csupán) sa légitársaságok spúrságáról van szó, sőt inkább nem arról. Hanem arról, hogy a reptér pofátlan módon két eurót kér minden Fast Track utasért, nem érdekelve, hogy a cehet az utas vagy a légitársaság fizeti. Ami azért bicskanyitogató, mert egy olyan szolgáltatásról van szó, amiért a világnak csak a banánköztársaságnak hívott országaiban szokás fizetni, lévén, nincs ott semmilyen hozzáadott érték. Miért is kéne fizetni azért, hogy a business, vagy a prémium kártyás utasokat soron kívül engedjék át az utasbiztonságon? Gyorsabban kopna a kő? Több ember kell a berendezések használatához? Nem. Sőt, a pesti Fast Track még annyi pluszt sem ad, mint néhány jobb reptéren, például, hogy szőnyegen lépkedhetnek az utasok. (Nem mintha ez nélkülözhetetlen feature lenne, csak a miheztartás végett szögezzük le.)
Ma az a helyzet, hogy a legnagyobb légitársaságok prémium utasai azzal szembesülnek a budapesti reptéren, hogy itt semmi nem az, mint ami a világ többi részén. A jegyért adott esetben több ezer eurót fizetett business utas állhat a sor végére, egyenesen a 99 forintos Ryanair jeggyel utazó mögé! Ebben nem is pusztán az a baj, hogy sorba kell állni. Hanem ezen utazóközönség tagjainak – amelynek tagjai befektetésekről döntenek, gazdasági- és politikai értelemben is nagy részük befolyásos ember – ez a kellemetlen, vagy nevetséges élmény lesz az utolsó emlékük Magyarországról. S mint ilyen, maradandó.
Mondhatjuk, hogy a Lufthansa, az AF, a KLM, a BA és a többi fizetheti is a prémium utasai után a két eurókat, elvégre a prémium utasoktól beszed éppen elég pénzt. Persze. De miért is? Miért sarcolja az Airport extra ezeket a légitársaságokat, melyek ma a legfontosabb és egyébként is legjobban fizető ügyfelei? Ez már középtávon is kontraproduktív, mert az ilyen jellegű költségeket vagy a helyi iroda büdzséjéből kell fedezni, vagy a légitársaság allokál rá központi költséget, de bárhogyan is legyen, néhány hét múlva egy-egy középvezető majd avval a kéréssel fog szembesülni, hogy a budapesti reptéri költségei megnőttek havi pár ezer euróval, mert ez egy olyan reptér / ország, ahol fizetni kell a priority lane-ért, amit most éppen Fast Track-nak hívnak. Hamarosan pedig ugyanennek a vezetőnek kell(ene ) javaslatot tennie arra, hogy az adott légitársaság indítson-e extra járatot BUD-ra, vagy repüljenek-e nagyobb géppel. Borítékolható a döntése… Pedig a reptérnek és a hazai utazóközönségnek is szüksége van az extra járatokra.
Persze az utas megveheti maga is a FAST TRACK jogosultságot. Két euró nem is nagy pénz. De hol lehet kapni a matricát? Utánajártam: egy pultnál, s állítólag az újságosnál is. Kiírva persze nincs. Tehát a reptér ebbe a bevételi forrásba annyit nem volt hajlandó invesztálni, hogy felszereljen terminálonként egy, esetleges bankkártya- és/vagy paypass leolvasóval felszerelt automatát. Ez önmagában is beszédes. Persze, ha tömegesen váltják a Fast Track belépőt az emberek, akkor mi értelme van az egésznek? Ennek ugyanis pont az a lényege, hogy a légitársaság és a reptér együttműködik azért, hogy láttassa: magas színvonalú szolgáltatást tud nyújtani a legtöbbet fizető utasainak, ennek érdekében limitálja a jogosultak számát. A Lufthansa sem enged be pénzért bárkit a Senator Lounge-okba, mert tudják: harminc euróért mindenki ott tobzódna az ingyen koktélokért cserébe.
Vagyis, ha pénzért bárkit beengedünk a gyorsítósávba, akkor a szolgáltatás akkor lenne igazi, ha több sáv lenne gyors. De nem. E mögött nem szabad logikát keresni. Kíváncsi vagyok persze, hogy a légitársaságok meddig állnak ellen, mert végül is az ő presztízsüket rontja ez a dolog a saját, méghozzá a legtöbbet fizető utasaik szemében. Csak remélem, hogy ha be is adják a derekukat, legalább képesek lesznek a tizedére lealkudni az árat. A Fast Track ötlet gazdájának és főnökeiknek pedig akkor tolmácsolhatjuk a kollektív gratulációt. Éljen közép-európa egykor vezető pozícióba tartó reptere! De legyünk igazságosak: mindennek megvan a maga oka. Erről később, mert más topic.

A Budapest Airport újabb minőségi szolgáltatást vezet be utasai számára július 1-től: a gyorsító sávot – írta néhány hete a Budapest Airport. Most, hogy immár üzemel ez a „szolgáltatás”, kimondhatjuk: hatalmasat lépett vissza a repülőtér, egész pontosan, néhány ezer kilométerre keletre sikerült tolnia az erről döntő vezetőknek a saját repülőteret. Valójában, minden létező rosszindulatomat összegyűjtve – joggal – azt kell mondjam, hogy a Fast Track oda süllyeszti a repteret, ahová a Malév-csőd óta egyébként már tényleg tartozik: a nem létező repterek közé. Nem történt ugyanis más, mint hogy megszüntettek egy világszerte bevett, már-már standardnak számító szolgáltatást, azért, hogy bevezethessék ugyanazt, más néven és immár fizetősen.

Mindez persze fel sem tűnt volna, ha július elején nem siettem volna egy géphez, s nem fordultam volna automatikusan (utazás előtt nem tájékozódtam alaposan, rutinból, megszokás alapján közlekedtem a Lisztferihegyen) az immár Fast Track-nek nevezett Priority Lane felé, abban a biztos tudatban, hogy a British Airways aranykártyám feljogosít annak a használatára. Ám a szemfüles ellenőr-hölgy hamar betessékelt a normál sorba, s amikor hangot adtam csodálkozásomnak, akkor kellően rátarti, már-már megalázó hangnemben közölte, hogy immár csak azon légitársaságok prémium utasai használhatják a Fast Track-et, melyek külön fizetnek ezért, s bizony, az én légitársaságom nem volt ilyen nagyvonalú, úgyhogy mars a normál sorba! Hála istennek ott sem volt nagy a tömeg, a gépet csont nélkül elértem, így felszállás közben lejegyzeteltem, mely légitársaságok fizették meg eddig a Fast Track használatának lehetőségét: A Turkish Airlines, a Qatar Airways, az Alitalia, az Air Baltic és az Aegean. A Turkish és a Qatar esetében a magyarázat: presztízs-okok miatt sem engedhetik meg maguknak, hogy a prémium utasaikat kellemetlenség érje, tehát náluk ilyen ügyre könnyen nyílik a pénztárca. Az Air Baltic esetében a jogosult utasok száma marginális, az Alitalia és az Aegean esetében nem tudom az okot.

Mert félreértés ne essék: itt nem (csupán) a légitársaságok spúrságáról van szó, sőt inkább nem arról. Hanem arról, hogy a reptér pofátlan módon két eurót kér minden Fast Track utasért, nem érdekelve, hogy a cehet az utas vagy a légitársaság fizeti. Ami azért bicskanyitogató, mert egy olyan szolgáltatásról van szó, amiért a világnak csak a banánköztársaságnak hívott országaiban szokás fizetni, lévén, nincs ott semmilyen hozzáadott érték. Miért is kéne fizetni azért, hogy a business, vagy a prémium kártyás utasokat soron kívül engedjék át az utasbiztonságon? Gyorsabban kopna a kő? Több ember kell a berendezések használatához?

Nem. Sőt, a pesti Fast Track még annyi pluszt sem ad, mint néhány jobb reptéren, például, hogy szőnyegen lépkedhetnek az utasok. (Nem mintha ez nélkülözhetetlen feature lenne, csak a miheztartás végett szögezzük le.)Ma az a helyzet, hogy a legnagyobb légitársaságok prémium utasai azzal szembesülnek a budapesti reptéren, hogy itt semmi nem az, mint ami a világ többi részén. A jegyért adott esetben több ezer eurót fizetett business utas állhat a sor végére, egyenesen a 99 forintos Ryanair jeggyel utazó mögé! Ebben nem is pusztán az a baj, hogy sorba kell állni. Hanem ezen utazóközönség tagjainak – amelynek tagjai befektetésekről döntenek, gazdasági- és politikai értelemben is nagy részük befolyásos ember – ez a kellemetlen, vagy nevetséges élmény lesz az utolsó emlékük Magyarországról. S mint ilyen, maradandó.  Ide kívánkozik, hogy a reptérnek talán azon kellene oly keményen dolgoznia, mint a Fast Track-en, hogy az útlevél-ellenőrzésnél is legyen priority sor, hogy igazán minőségi szolgáltatásokról beszélhessünk! Pl. így:

Mondhatjuk, hogy a Lufthansa, az AF, a KLM, a BA és a többi fizethetné is éppen a prémium utasai után a két eurókat, elvégre a prémium utasoktól beszed éppen elég pénzt. Persze. De miért is? Miért sarcolja az Airport extra ezeket a légitársaságokat, melyek ma a legfontosabb és egyébként is legjobban fizető ügyfelei? Ez már középtávon is kontraproduktív, mert az ilyen jellegű költségeket vagy a helyi iroda büdzséjéből kell fedezni, vagy a légitársaság allokál rá központi költséget, de bárhogyan is legyen, néhány hét múlva egy-egy középvezető majd avval a kéréssel fog szembesülni, hogy a budapesti reptéri költségei megnőttek havi pár ezer euróval, mert ez egy olyan reptér / ország, ahol fizetni kell a priority lane-ért, amit most éppen Fast Track-nak hívnak. Hamarosan pedig ugyanennek a vezetőnek kell(ene ) javaslatot tennie arra, hogy az adott légitársaság indítson-e extra járatot BUD-ra, vagy repüljenek-e nagyobb géppel. Borítékolható a döntése… Pedig a reptérnek és a hazai utazóközönségnek is szüksége van az extra járatokra. Persze az utas megveheti maga is a FAST TRACK jogosultságot. Két euró nem is nagy pénz. De hol lehet kapni a matricát?

Utánajártam: egy pultnál, s állítólag az újságosnál is. Kiírva persze nincs. Tehát a reptér ebbe a bevételi forrásba annyit nem volt hajlandó invesztálni, hogy felszereljen terminálonként egy, esetleges bankkártya- és/vagy paypass leolvasóval felszerelt automatát. Ez önmagában is beszédes. Persze, ha tömegesen váltják a Fast Track belépőt az emberek, akkor mi értelme van az egésznek? Ennek ugyanis pont az a lényege, hogy a légitársaság és a reptér együttműködik azért, hogy láttassa: magas színvonalú szolgáltatást tud nyújtani a legtöbbet fizető utasainak, ennek érdekében limitálja a jogosultak számát. A Lufthansa sem enged be pénzért bárkit a Senator Lounge-okba, mert tudják: harminc euróért mindenki ott tobzódna az ingyen koktélokért cserébe.

Vagyis, ha pénzért bárkit beengedünk a gyorsítósávba, akkor a szolgáltatás akkor lenne igazi, ha több sáv lenne gyors. De nem. E mögött nem szabad logikát keresni. Kíváncsi vagyok persze, hogy a légitársaságok meddig állnak ellen, mert végül is az ő presztízsüket rontja ez a dolog a saját, méghozzá a legtöbbet fizető utasaik szemében. Csak remélem, hogy ha be is adják a derekukat, legalább képesek lesznek a tizedére lealkudni az árat. A Fast Track ötlet gazdájának és főnökeiknek pedig akkor tolmácsolhatjuk a kollektív gratulációt. Éljen közép-európa egykor vezető pozícióba tartó reptere! De legyünk igazságosak: mindennek megvan a maga oka. Erről később, mert más topic.