Miami: az Austrian után a Turkish Airlines is repüli

A képen a Miami International két új vendége látható: október 16-án szállt fel először Bécsből Miami felé az Austrian Airlines, amelyik hetente ötször repül majd, tegnap, október 25-én pedig a Turkish Airlines Boeing 777-ese érkezett meg Isztambulból, ez utóbbi naponta repül majd a floridai légikikötőbe, amely a dél-amerikai utasok fő átszállóhelye az Egyesült Államokban. Komolyan bővült tehát a Star Alliance légiszövetség kínálata MIA-ból. Ami a törököket illeti, Buenos Aires, Sao Paulo, Toronto, Chicago, Houston, Los Angeles, New York, Washington, Boston, Montreal, és San Francisco után ez a nyolcadik célállomás az amerikai kontinensen és meglehetősen jó menetrenddel. Odafelé nem kell hajnalban kelni egy hogy Pestről elinduljon az ember egy reggel hatos géppel, elég a délelőtt negyed tizes repülőhöz kiérni, ami a gyakorlatban négyes helyett egy fél hetes kelés. Isztambulban egy óra átszállás, majd 13 óra (!!!) repülés Miamiba, egy kényelmes triplahetes fedélzetén. Hazafelé az embernek nem kell már délután kimennie a reptérre, egy jó tartalmas nap után elég hétre megjelenni a check-in előtt, hogy aztán negyed tízkor felszállhasson az ember. Oda és vissza is 16 óra a menetidő, ami nem a legkevesebb, de nem is rossz. Ja, mindezt akár ÖTSZÁZ euróért, tehát 155 ezer forintért, ami meglehetősen versenyképes! A Turkish, amely a legtöbb célállomára repülő légitársaság a világon, jelenleg 110 ország 278 repterére jár menetrendszerinti járatokkal. Isztambulból induló gépein nagyon finom a kaja. Éééés a világ egyik legjobb business váróját üzemelteti, amiről itt olvashatsz.

 

Brutál növekedés a Turkish Airlines-nál

Csaknem hatmillió utassal növelte forgalmát egy év alatt a Turkish Airlines. Különösen érdekes, hogy a kapacitásukat olyan arányban növelték, hogy a gépek átlagos töltöttsége mindeközben nem változott, ami azt jelenti: elég jól terveznek Isztambulban. Január és október között 13.7 százalékkal nőtt a Turkish Airlines utasainak száma. A világ legtöbb célállomására repülő légitársasága 46.2 millióra növelte forgalmát az előző év azonos időszakában szállított 40.6 millióról. A belföldi növekedés 13.9 százalék volt, míg a nemzetközi 13.6. Ezen belül is 15 százalékkal nőtt a prémium, azaz a comfort és a business utasok száma, s az isztambulban átszállók száma ötödével emelkedett. A járatok töltöttsége nem változott, továbbra is 79.5 százaléka.
A török légitársaság célállomásainak száma 261-ra emelkedett az előző évi 239-ről, ami egy új járatot jelent belföldön és 21-et a nemzetközi hálózatban, így 197-ről 218-ra emelkedett a repült útvonalak száma. A cégnek 260 gépe van, egy év alatt 29 repülővel növekedett a flotta. Csak a széleströzsű flotta mérete negyvennel bővült.

Csaknem hatmillió utassal növelte forgalmát egy év alatt a Turkish Airlines. Különösen érdekes, hogy a kapacitásukat olyan arányban növelték, hogy a gépek átlagos töltöttsége mindeközben nem változott, ami azt jelenti: elég jól terveznek Isztambulban.

Január és október között 13.7 százalékkal nőtt a Turkish Airlines utasainak száma. A világ legtöbb célállomására repülő légitársasága 46.2 millióra növelte forgalmát az előző év azonos időszakában szállított 40.6 millióról. A belföldi növekedés 13.9 százalék volt, míg a nemzetközi 13.6. Ezen belül is 15 százalékkal nőtt a prémium, azaz a comfort és a business utasok száma, s az isztambulban átszállók száma ötödével emelkedett. A járatok töltöttsége nem változott, továbbra is 79.5 százaléka.

A török légitársaság célállomásainak száma 261-ra emelkedett az előző évi 239-ről, ami egy új járatot jelent belföldön és 21-et a nemzetközi hálózatban, így 197-ről 218-ra emelkedett a repült útvonalak száma. A cégnek 260 gépe van, egy év alatt 29 repülővel növekedett a flotta. Csak a széleströzsű flotta mérete negyvennel bővült.

 

A világszinvonalról is feljebb lehet lépni, avagy a Turkish Lounge IST

Új szintre lépett Isztambulban a Turkish Airlines várója, s ez alkalommal ez szó szerint értendő: a légitársaság 2011 nyarán nyitotta meg jelenlegi váróját az Atatürk repülőtéren, amire most ráépített egy szintet – egyrészt azért, mert nem telhet el három év megújulás nélkül, másrészt pedig, ami sokkal fontosabb, hogy be kellett lássák: kinőtték a várót, amit három éve és ma is joggal nevezhetünk Európa egyik legjobb business várójának. Ha nem a legjobbnak. Nézd meg, mit írtam róla annak idején!

Megmondom őszintén, nagyon szeretem ezt a létesítményt, több alkalommal volt alkalmam kipróbálni, bár sajnos nem azért, mert rendszeresen utaznék a Turkish Airlines igencsak Pazar business osztályán. A várót ugyebár használhatják a Star Alliance légiszövetség GOLD utasai is, s az ebben a hónapban lejáró Miles and More Senator kártyámnak köszönhetően minden alkalommal meglátogattam a várót, amit ők CIP Lounge-nak neveznek. S amit kinőttek. Egy alkalommal Pekingből landoltam hajnali fél öt körül a még szinte teljesen néptelen Atatürk repülőtéren, amikor becsekkoltam a váróba, még alig lézengtek ott rajtam kívül páran.

Bár van a váróban néhány fülke, kényelmes ággyal, azoknak akik pihenni szeretnének egy interkontinentális út után, nem vettem igénybe, mert akkor egy csodás upgrade-nek köszönhetően business-en repültem, s mint tudott, a Turkish 777-esein teljesen vízszintbe fektethető ággyá alakíthatók az ülések, így kiválóan aludtam út közben, s frissen majdnem érkeztem Isztambulba. Lezuhanyoztam a váróban, s néztem, ahogy másfél óra alatt teljesen benépesül a létesítmény. Hatkor már leülni is alig lehetett, s nyilván ez sarkallta a légitársaságot a bővítésre.

A Turkish business class ugyanis nagyon népszerű, de egy utast könnyen el tud tántorítani egy zsúfolt váró. Hiába sütik reggel a rántottát és a kolbászt a séfek, déltől a grill ételeket, hiába sül vaslapon a török pizza, hiába a fantasztikus saláta- és sajtbár, a remek török szószok, a bécsi Demel receptjei alapján készült sütemények, a világszínvonalú bor- és italkínálat, hiába a hibátlan minőségű wifi, mindez mit sem ér, ha nem tud leülni a kedves utas. Elvégre nem azért fizet ezer eurókat a business jegyért (ő vagy a cége), hogy állva egyen és támassza a bőröndjének a húzókáját. (Ja a váróban van gyereksarok, automata bárzongora, könyvtár és billiárdasztal is….)

A jelenlegi 3500 négyzetméter fölé tehát ráhúztak még 2400 négyzetmétert, remek kilátással, a két szint között pedig egy extra-látványos spirál lépcsőn közlekedhetnek az utasok, amely egyébként mintegy a Turkish Airlines globális hálózatát is jelképezi, s mindez nem idegen a tradicionális török építészeti stílustól sem. Ezzel több, mint ezer főre bővül a váró befogadóképessége, igen kényelmes fotelekkel, asztalokkal, székekkel.

A várót a Turkish airlines partnere, a DO&CO törökország üzemelteti, amely méltán híres és díjnyertes a repülős cateringről, ők gondoskodnak a THY ételeiről is a levegőben.

Észak-Amerikába a Turkish-sel, hála a jobb slotoknak

Jobb slotokat kapott Isztambulban a Turkish Ailrines reggeli Budapesti járata, így immár a Los Angeles (LAX) -be induló járat kivételével az összes észak-amerikai járatot elérhetik a Budapestről induló utasok.  Igy néz ki a dolog. A reggeli járat 9.10-kor indul (TK1036) és 12.05-kor ér Isztambulba, ami azt jelenti, hogy eléri a New York, Washington, Chicago, Boston, Montreal és Torontó felé felszálló gépeket, amelyek mindegyik 13.00 és 14.00 között indul Isztambulból, legelőbb a New York 13.15-kor, végül pedig Montreal és Torontó (két külön gép) délután kettőkor, helyi idő szerint. Észak-amerikából hazafelé is jó csatlakozások vannak, a 18.15-ös géppel jöhetnek haza az utasok. Reggel egyébként Isztambulból 7.25-kor indul a gép az Atatürkről és 8.25-kor már itthon is van. Hogy miért jó hír ez? Például azért, mert a Turkish nagyon korrekt kis légitársaság, immár napi három BUD-IST járattal. Az isztambuli reptér, bár kissé kaotikus állapotokat tud hozni csúcsforgalomban, kultrurálisan roppant izgalmas, nincs olyan térség, amelynek az utasai ne fordulnának elő ott, arab, indiai, távol- és közel keleti, orosz, nyugati, minden. Egy óra amúgy elég az átszállásra, és szuper a business váró is. Star Alliance pontok és szolgáltatások, miegymás. Én szeretem, eddig mindig csak keletre mentem velük, hamarosan ki fogom próbálni nyugat felé is!

Napi három Turkish Isztambulba!

Napi három járat indul Isztambulba március harmincadikától! A Turkish Airlines harmadik járatának hatósági engedélyein már minden aláírás és pecsét megvan, ami bevallom, szívet melengető hírt jelent nekem, több okból is. Egyrészt, mert jelentősen javul a csatlakozás Isztambulban, rövidül az átszállás sok olyan ország felé,  ahová jelenleg nincs közvetlen járat Budapeströl. A harmadik gép 14.15-kor indul Budapestről és ottani idő szerint 17.15-kor száll le. hazafelé negyed egykor indul és negyed kettőkor ér Budapestre. (Törökországban egy órával több van…)

Gyorsabban érhető el India két, Pakisztán három nagyvárosa, Közép Ázsia és az Öböl régió sok repülőtere, hiszen ezzel a géppel elérhető minden olyan járat, amely Isztambulból hat órától indul. Korábban, ha a 6-9 közötti járatokat akarta elérni az ember, akkor már a reggeli géppel el kellett menni, vagyis, az előbb említett térségekbe 4-5 órával csökken a menetidő!

De javul a csatlakozás Kelet-Afrika számos üdülő- és kirándulóhelye felé is. Mint megtudtam, a menetrend további optimalizálása is a budapesti képvislet célja, ennek elsősorban isztambuli slotkoordinációs feltételei vannak. Ha előrébb tudnák hozni a reggeli járatpárt, akkor megnyílna a lehetőség, hogy a Turkish északatlanti járataira csatlakozni: ezek ma csak ingyenes éjszakázással elérhetők.

A Turkish Airlines Star Alliance tag, s nagyon jó vele utazni hosszú távon. Minőségi, finom és sok a kaja, frissen facsart narancslé van a turista osztályon is, széles az italválaszték, s minden turista széken van lábtartó is, ami azt jelenti, hogy kényelmes az utazás.

Nem utolsó sorban pedig Isztambulban van Európa legmenőbb business várója, amit szintén ők üzemeltetnek. Ebben remek, frissen készült ételeket fogyaszthat az ember, van billiárdsarok, zongorajáték, az egész tényleg nagyon színvonalas!

Profitbomba robbant Isztambulban!

Az első félévben akkorát robbant a Turkish Airlines profitja, hogy nacsak: 164 millió török líra, azaz mintegy 21 milliárd forint lett a nyereség, 18 milliós utasszám mellett, azaz, a törökök minden egyes elszállított utason több, mint egy ezrest kerestek. Ez nagyon is, hogy jó eredmény, kivált a légiközlekedés ilyen vérzivataros időszakában, mint amilyet élünk!

Földvári András, a THY (Turk Hava Yollari – korábban így törökül használták a nevét a nemzetközi piacokon is) marketing menedzsere elmondta: kiemelkedően erős volt az első két negyedév, noha a szezonális hatások miatt az első negyedév pénzügyileg mínuszos volt, április és június között üzemi szinten termeltek 271 millió líra üzemi nyereséget, így csak kijött a fentebb említett mérleg szerinti profit. Európában manapság kevés a nyereséges légitársaság, az összes nagy konszern költségcsökkentési programokkal kínlódik, szenvednek a magas költségek és a drága kerozin miatt. Eljutottunk oda, hogy egy Frankfurt New York útvonalon, ha Boeing 747-400-assal üzemeltetik, a teljes költségszint több, mint ötven százalékát teszi ki az üzemanyag.

A törököknél is drága az üzemanyag, az szent, s az is igaz, hogy földrajzilag európai légitársaságként kell rájuk tekinteni, de nem uniósak. Náluk viszont a munkaerő ára alacsonyabb szinten van, s bár vannak szakszervezetek, lényegesen könnyebb érvényesíteni a cégvezetés akaratát. Nem utolsó sorban azonban, rendkívül jó szolgáltatást kínálnak, remek áron, s oly mértékben tele van a business osztály az interkontinentális útvonalaikon, hogy nem csoda, ha jó a nyereség. Egyébként a légitársaság jó fej, a tapasztalataim szerint. ezt bizonyítja ez a safety videó is:

Hamarosan olvashattok itt például egy beszámolót, milyen Peking és Isztambul között utazni egy Turkish Boeing 777-esen, s előre el kell árulnom, bizony nem rossz. Sőt! Visszatérve az eredményeikre, harminchat százalékkal, több mint harmadával tudták növelni az árbevételt,  6,7 milliárd török lírára (ez 837 milliárd forint), miközben az utasszám 18 millióra emelkedett. Az ASK (rendelkezésre álló üléskilométer – vagyis a kapacitás egyik komplex mérőszáma) 19 százalékkal emelkedett, míg az utaskilométerből származó bevétel 24 százalékkal, ami azt jelenti, hogy az átlagos árszintet is növelni tudták, igaz, átlagos jegyárbevételt (Yield) egyelőre nem közöltek. A load factor viszont 75,2 százalékra emelkedett, ami iparági összehasonlításban átlagosnak mondható, a fapadoknál alacsonyabb, a nagy szereplők mind ennyivel dolgoznak. Tekintve azonban, hogy a Turkish economy árai elég moderáltak itthon (kivéve ha BUD -IST között point to point repülsz), azt jelenti, hogy a prémium szolgáltatásokon keresnek nagyot.

Mindeközben zajlanak az új Atatürk terminál kivitelezési munkái, amely a csillagok mai állása szerint 2016-tól áll az utasok rendelkezésére. Addig az átszálló-repterükön az állapotok a legzsúfoltabb időszakokban kaotikusak lesznek kissé, ez tagadhatatlan. Cserébe az átlagnál nagyobb lábhely és elég jó fedélzeti service vár, ráadásul igen széles útvonalkínálat, s sok gépen ingyenes wifi ez év végéig.

Idén eddig nyolc új nemzetközi útvonalat nyitottak, legutóbb a szerdán indult új Dzsibuti járat indult, a  fedélzeti magazin járattérképén a code-share nélkül 201 pöttyöt számolhatunk meg. tavaly 19 új gépet helyeztek üzembe. A teljes flotta így 151 Aibus A319, 320, 321 és B737-400,700, 800 és 900ER, 37 szélestörzsű (A330, A340 és B777) és négy A310F gépből áll, valamint kettő A330 cargo is repül a flottában.

Járatteszt: Turkish Airlines Comfort Class, IST – PEK, triple7

A prémium economy afféle hibrid, vagy öszvér-megoldás, kicsit jobb, mint a turista, cserébe jelentősen drágább annál, nagyon sokféle változata van és közel sem biztos, hogy jól sikerül egy termék bevezetése. Most a török légitársaságét próbáltam ki, s nem árulok el titkot, ha rögtön az elején közlöm: a Turkish Airlines bizony nagyon jó lóra tett ezzel a termékkel. Egyértelműen pozitív a benyomás, nem véletlenül kapta meg a legjobb premium economy székért járó díjat. Ezért itt, ami tévedés ne essék, Economy. Annak idején hasonlóak voltak a Malév Boeing 767-eseinek business, azaz Sky Club osztályán is…

Csak egy picit időznék azon, mi is hívta életre a premium economy osztályt… Voltak légitársaságok, akik nagyon drágán adták a business jegyeiket, s amikor le kellett cserélni a régimódi business székeket, felmerült bennük az is, hogy csak kéne ezeket valamire használni… Arra hamar rájöttek, hogy az oldschool business ülésekkel nemigen tudnak mit kezdeni, de arra is, hogy lehet igény egy újfajta szolgáltatásra, amely szignifikánsan nagyobb helyet biztosít az utasnak, de mégsem akkorát, miint a business, tehát azért viszonylag sűrűn be lehet székezni a kabin egy részét. Ami az árat illeti, két- két és félszeresét el lehet kérni a legolcsóbb economy jegyekhez viszonyítva, s így máris jól jár a légitársaság. Nos, van akinek bejött, van akinek nem. A British Airways 747-esein például nem annyira extra, ellenben a vadiúj 777-eseken nagyon trendi ez a szék, jobbak is rá a foglalások. Jó az Air France-nál is, a KLM-en viszont például mást jelent az Economy Comfort, ugyanazt a széket, csak épp nagyobb lábtérrel, és duplaakkora dőlésszöggel. Az is valami. Ezt követi a Delta és a United is. Elég trendi az Air New Zealand osztálya, sőt, most vezette be a Cathay Pacific is. A Lufthansa nem is akarja bevezetni, mint mondják, nem rombolják a business class forgalmát, noha legutóbb, a 747-8i bemutatója után a cég vezérigazgatója azért elárulta: gondolkodnak rajta, nézik a számokat, döntés még nincs. A műfaj legnagyobb királya ugyanakkor vitathatatlanul a Turkish Airlines.

A 2000-es évek pár gazdasági válsága, pontosabban a multicégek költségszabályozása hívta életre ezt a termékkört. A lényege: mindazon multikatonák, akik az új költség-policyk okán leszorultak a business-ről (középvezetői szintig és 10 óra alatti tripeknél szinte mindenki) utazhatnak ezen az osztályon. A munkáltatójuk ugyanis nem feltétlenül azt nézi, mennyibe került a jegy. Csak azt, hogy az expense reporton mi szerepel foglalási osztály, vagy kabin alatt. Business, vagy economy? Ez a két kategória van. A premium pedig economy. Az itt utazó közönség jelentős része céges alkalmazott, aki zokszó nélkül húz rá még ezer dollárt a turistajegyre, úgysem fogja tőle megkérdezni senki, miért ennyi az annyi. Cserébe visszakap valamit a kényelemből, ha már az utazás napján, vagy másnap jetlegtől szenvedve kénytelen végigülni meetingeket és konferenciákat. Nagyjából ez a képlet. Persze, igaz, ami igaz, hogy a 3-400 ezer forint körüli ár, még pont az, amit az  ember, ha van pénze, akár még ki is fizet, cserébe, hogy a szabadsága első két napja ne legyen totál eltolva a kontinensek közötti átrepülés gyötrelmei miatt. Igaz, ezzel is lehet vitatkozni: 200 ezer forintot rádobok a jegyre, vagy maradok még egy éjszakát, ugyebár a szálloda ára mindenhol ennek a töredéke… Ez is egy érv, feltéve, hogy van elég időnk és szabadságunk. Szóval, a prémium economy megéri például egy thai túra előtt és után is, feltéve, hogy elég jó.

A Turkish elég jó. Nem nyújt semmi extrát a kabinon kívül, tehát: nem használhatod a business check-int (checkolj be a weben), nem mehetsz be a váróba (ha prémium törzsutas vagy, akkor persze igen), nem szállhatsz be előbb (elvileg persze igen, de ismerve az isztambuli beszállítást, lényegében nem, és mindegy is, mert elég gyorsan letudják a dolgot), de cserébe amit a fedélzeten kapsz, az több, mint remek. Egyelőre csak a legújabb Boeing 777-esek tudják ezt a szolgáltatást Peking, Shanghai, Los Angeles, Sao Paolo, Toronto, New York, Guangzhou, Tokyo és Hong Kong felé. Azért nem kevés.

Az ülés: nagy, kényelmes, hatalmas, méteres távolság van a sorok között, bármilyen termetű ember ki tudja nyújtani a lábát, az ülés rendesen dönthető, a fejtámla állítható és támasztja a fejet rendesen, van állítható gerinctámasz és lábtartó is. Szóval, teljes kényelmet garantál, ami mellett a nagyobb termetű emberek is tudnak aludni, feltéve hogy nem paráznak a repüléstől. Az ülés egyik kartámaszából a tálca, a másikból a monitor hajtható ki, ennek a megoldásnak előnye, hogy az előtted lévő székre oda tudod akasztani a zakót, pulóvert, vagy amit nem szeretnél felrakni a csomagtartóba. Apropó, csomagtartó: tekintve, hogy nem zsúfolt a kabin, bizton el tudsz helyezni a fejed felett minden cuccot, az előtted lévő ülés zsebében pedig huszonnégy órára is elegendő irodalmat elhelyezhetsz újság formájában. A két ülés között még van egy kihúzható pohártartó is, ha már csak a koktéljaidat szeretnéd iszogatni.

A felszerelés: párna, takaró, nagy fülhallgató és neszeszeres csomag, mint a régi, szép időkben. Fogkefével, fésűvel, zoknival, ráadásul a zippzáros tok is esztétikus, sötétbarna, tehát utazó neszeszernek el lehet tenni. Felszállás után nem sokat teketóriáznak elkezdődik az etetés, itatás, mielőtt azonban erre rátérnénk, el kell mondanom, hogy óriási szerencsében volt részem, mert az egyik legújabb Boeing 777-300 ER gépükön utaztam, velem szemben, a kabin falán ez a kis embléma díszelgett:

Na gondoltam, ezt kipróbálom, kerül amibe kerül, s csakhamar rajta voltama  hálón, facebookoztam, toltam pár instagram postot, de furcsa volt, hogy sehol nem eszközöltem a fizetést. Valami rémlett, hogy a Turkish-nél esetleg ez a szolgáltatás próbaidősen ingyen van, aztán meg is találtam: igen, év végégig, a bevezető szakaszban, amíg legalább a 777-esek nagy részét fel nem szerelik a Panasonic rendszerével, ingyen lehet netezni 11000 méter magasban!!! Igaz, főleg Amerika felé királyság ez, arrafelé ugyanis a műholda lefedettség csaknem egész úton biztosítja a netet, Kína felé sajnos csak Isztambultól mintegy másfél órán keresztül. Viszont, korrektül kiírja a rendszer, hogy még hány percig van vétel! Amúgy ezzel az opcióval a Turkish New York és Los Angeles valamint Washington D. C. és Chocago felé is jó alternatíva lehet, igaz, kicsit ellenkező irányba kell elindulni, meg Isztambulból kicsit hosszabb a flight time, mint Frankfurtból vagy Londonból, de hát ez akkor sem zavar nagyon bennünket, ha mondjuk Londonon keresztül megyünk Hong Kongba. Ellenben, hogy egész úton van wifi a turistán is (!!!) azért az rendkívüli módon megkönnyíti a hosszú repülőutak gyötrelmeinek viselését. Ráadásul, a Comfort osztályon konnektor és USB is van, tehát egyszerre töltheted a laptopot és az iPhone-t / iPad-et is. Szóval, az étkeztetés: ezzel kezdődik:

KKis mogyoró, sajtkrémes finomság, meg a dolmádeszre hasonlító egység (szőlőlevélbe tekert fűszeres rizs, finom) s természetesen az italos kocsi. Whisky, Vodka, Gin és Riki a választék, utóbbi kicsit hasonlít az ouzo-ra vagy épp a francia pasztiszra, érdemes volt megkóstolni, mert tudom, hogy nem lesz a kedvencem, viszont jó étvágyat csinál. Bármiből bármennyit töltenek, az utaskísérők előzékenyek voltak, de nem rajongták túl a dolgot, nem is volt mit. Valójában figyeltek, mert a járat ugye éjfél előtt öt perccel szállt fel, tehát ott voltak, ha kellettek, de egyébként hagyták pihenni az utasokat. Harminc utasra körülbelül hárman voltak, de látszott, hogy ha nincs rájuk szükség, hátra vagy előre mentek segíteni a többieknek. Elkortyolgattam még egy gintonicot, mielőtt jött a főétel:

Hát ez a tál. Van benne több féle előétel, padlizsánkrém, lazac, csirkeszelet, oliva, sajtkrém – ezzel a késői órán már egész útra megelégedtem volna. Finom volt, érezhetően friss és nem gyári, kenyeret nem is ettem hozzá. Mindez procelán tányérról, fém evőeszközzel. Főétel hez saláta és olivaolajos öntet, maga a fő fogás pedig grillzöldségek, marhahús-pogácsával, kellemesen fűszerezve rendben volt nagyon. Gyümölcs, desszert és némi sajtválogatás volt még a tálon, szóval mire mindet megettem, tele is lettem rendesen. Még egy pohár bor (nem flancolnak nagyon a borral, de iható, kellemes) és már fordultam is az oldalamra. Hamar álom jött a szememre, három órával a repülés vége előtt ébredtem, tehát olyan három órát aludtam kisebb ébredésekkel. Egy óra olvasgatás következett, amit jelentősen megkönnyített, hogy saját, fejnél elhelyezkedő csöves olvasólámpa van minden ülésben, tehát nem kell hatalmas lelkiismeretfurdalás közepette bekapcsolni a plafonlámpát, amely lehet bármennyire is irányított, tutira felkelti a szomszédodat és a mögötted ülőt.

Szétnézve észrevettem, hogy a napellenzőket a stewi észrevétlenül lehúzta, s a mellettem lévő üres ülésre odacsempészett egy kis ásványvizet is. Ez utóbbi a legjobb dolog volt, amit tehetett, mert az étel azért pont elég fűszeres volt ahhoz, hogy szomjas legyek ébredés után, s így csak oda kellett nyúlnom a vízért. Különben is: a sok hosszú úton megtanultam, hogy sokkal kevésbé visel meg a dolog, ha előtte és közben is eleget iszok – vizet. Azért mert egy-két alkohol csak lecsúszik, ami ugye eleve vízhajtó hatású, meg a gép csontszáraz levegője is kivesz egy-két liter folyadékot a magamfajta nagydarab ember szervezetéből egy tízórás út alatt. Ezért aztán a magam részéről ennek a figyelmességnek külön örültem, talán annak még jobban, örültem volna, ha eleve másfél literes palackot tesznek oda…

Két órával leszállás előtt kaptunk reggelit: tojás, gyümölcs, és a szokásos, finom volt, bár ha nem ettem volna meg, akkor sem történik semmi, de hiába minden utazási rutinom, azt a reflexet még nem tudtam leküzdeni, hogy amit elém tesznek és közepesen gusztusos, azt meg is eszem. Már az is nagy eredmény, hogy a bucit (zsömle) visszautasítom, ahelyett, hogy vastagon megkenném vajjal és betömném a fejembe…

Mindent összevetve, ilyen eseménytelen és kellemes hosszú utam, amin még az étel is ízléses volt, nagyon rég volt, leszámítva az egy-két business class repülést, amihez hozzásegített a jószerencsém. Nagyon komolyan gondolkodóba vagyok esve, hogy ezért végül is megéri egy kicsivel több pénzt kifizetni. Persze, a 160 ezres bangkoki jeggyel azért nem konkurál…