Comfort Class a Turkishen – a legjobb prémium economy valaha


Akik gyakran ülnek fel hosszú távú járatokra, tudják, hogy miféle kiváltság prémium kabinban utazni. Sőt, nem csupán kiváltság, mondhatni, Isten áldása, különösen, ha az ember dolgozni megy. Egy pár centivel nagyobb hely, egy kényelmesebb és egy még inkább dönthető ülés, valamint egy olyan kabin, amelyben kevesebbet mozognak az emberek ezért csend van, nagyon sokat ér, különösen, ha az ember éjszaka repül, és másnap dolgoznia kell. Nem is olyan rég Pekingbe repültem, s bekockáztattam a premium economy osztályt, amit a Turkish Airlines comfort class-ként reklámoz. Pár száz eurót rá kell tenni a jegyre az economyhoz képest, ennek ellenére megéri, mert igazán színvonalas szolgáltatás. S akkor, amikor elindultam, még nem tudtam, hogy hazafelé még előrébb ülhetek egy szerencsés upgrade-nek köszönhetően.
Ha az ember Ázsiába repül, mindkét irányban éjszaka ül a repülőn, a legtöbb légitársaság járatai az éj kezdetén, vagy kellős közepén indulnak ezért bizony jól jön a kényelem, amivel együtt jár az alvás kiváltsága is. Tartozom egy vallomással: imádok a törökökkel repülni Ázsiába. Este nyolckor indul a gép Isztambulba, ahol a reptér első látásra kaotikusnak tűnik, de a legnagyobb hátránya, hogy nincs ingyen wifi. (Ez viszont tényleg komoly hátrány.) Másfél-két óránál többet nem kell várni az ázsiai járatok indulására, így 15 óra alatt fixen bárhová oda lehet érni keleten úgy, hogy az ember aznap még dolgozott. Pont ezért választottama  Comfort Class-t, hiszen Pekingig legalább kipihenhettem magam. Legalábbis ez volt a várakozásom, s lelövöm a poént, maximálisan teljesült is, némi gasztró-élménnyel fűszerezve.
Sajnos ez az osztály csak a Boeing 777-300-as gépeiken elérhető, a legtöbb délkelet-ázsiai városba pedig A330-asokkal és A340-esekkel járnak, amin nincs. Épp ezért, ha jól tudom, meg is fogják szüntetni, hogy egységes termékskálát kínálhassanak. Pedig ez a legszínvonalasabb premium economy, amin életemben ültem. Hatalmas fotel, kényelmes, jól dönthető, 2-3-2 az elrendezés, tehát nem zsúfolt. Körülbelül ilyen. Jó nagy lábtérrel, terpeszkedési lehetőséggel. Alkalmas arra, hogy a kellemes vacsora után az ember aludjon 4-5 órát. Én nagyon rossz alvó vagyok a gépen, de ha van privát terem, s kicsit jobban dönthető az ülés, azért pár óra megy. Ezen a járaton a cirka tíz óra azzal telt, hogy vacsi után neteztem egy kicsit (sajnos Peking felé a hatóságok korlátozásai miatt elég hamar lekapcsolják), majd aludtam.
Ehhez hozzá járult a 19,5 inch széles (majd 50 cm) szék, amely 46 centiméterre van a másiktól, ami 116 centimétert jelent, s komoly dönthetőséget is nyújt. Irtó kényelmes. Minden széknél van saját LED-es olvasólámpa 10,6 inches képernyő és hatalmas táálca. Adnak remek előételt, alkoholmentes üdvözlőitalt és többféle étel közül lehet választani, amelyek igen finomak. Előételnek volt szőlőlevélbe tekert rizs, pár mogyoró, pezsgő, borok, majd jött a főétel. Isteni csevap-szerű bárányhusi padlizsánnal, csirke tipikus török köretekkel, elképesztően finom sajtok, s jó italok. Miután megettem, ittam pár francia bort, és ránéztem a flight mapre és alukáltam. Pihenten érkeztem Pekingbe. A hazaútról egy következő posztban számolok be.

Akik gyakran ülnek fel hosszú távú járatokra, tudják, hogy miféle kiváltság prémium kabinban utazni. Sőt, nem csupán kiváltság, mondhatni, Isten áldása, különösen, ha az ember dolgozni megy. Egy pár centivel nagyobb hely, egy kényelmesebb és egy még inkább dönthető ülés, valamint egy olyan kabin, amelyben kevesebbet mozognak az emberek ezért csend van, nagyon sokat ér, különösen, ha az ember éjszaka repül, és másnap dolgoznia kell. Most egy korábbi repülési élményemet elevenítem fel, Pekingbe utaztam méghozzá nem túl nagy felárért meg tudtam venni  a premium economy osztályt, amit a Turkish Airlines comfort class-ként reklámoz. Pár száz eurót rá kell tenni a jegyre az economyhoz képest, de megéri, mert igazán színvonalas szolgáltatás. S akkor, amikor elindultam, még nem tudtam, hogy hazafelé még előrébb ülhetek egy szerencsés upgrade-nek köszönhetően.

Ha az ember Ázsiába repül, mindkét irányban éjszaka ül a repülőn, a legtöbb légitársaság járatai az éj kezdetén, vagy kellős közepén indulnak ezért bizony jól jön a kényelem, amivel együtt jár az alvás kiváltsága is. Tartozom egy vallomással: imádok a törökökkel repülni Ázsiába. Este nyolckor indul a gép Isztambulba, ahol a reptér első látásra kaotikusnak tűnik, de a legnagyobb hátránya, hogy nincs ingyen wifi. (Ez viszont tényleg komoly hátrány.) Másfél-két óránál többet nem kell várni az ázsiai járatok indulására, így 15 óra alatt fixen bárhová oda lehet érni keleten úgy, hogy az ember aznap még dolgozott. Pont ezért választottama  Comfort Class-t, hiszen Pekingig legalább kipihenhettem magam. Legalábbis ez volt a várakozásom, s lelövöm a poént, maximálisan teljesült is, némi gasztró-élménnyel fűszerezve.  Sajnos ez az osztály csak a Boeing 777-300-as gépeiken elérhető, a legtöbb délkelet-ázsiai városba pedig A330-asokkal és A340-esekkel járnak, amin nincs. Épp ezért, ha jól tudom, meg is fogják szüntetni, hogy egységes termékskálát kínálhassanak. Pedig ez a legszínvonalasabb premium economy, amin életemben ültem. Hatalmas fotel, kényelmes, jól dönthető, 2-3-2 az elrendezés, tehát nem zsúfolt. Körülbelül ilyen. Jó nagy lábtérrel, terpeszkedési lehetőséggel. Alkalmas arra, hogy a kellemes vacsora után az ember aludjon 4-5 órát. Én nagyon rossz alvó vagyok a gépen, de ha van privát terem, s kicsit jobban dönthető az ülés, azért pár óra megy. Ezen a járaton a cirka tíz óra azzal telt, hogy vacsi után neteztem egy kicsit (sajnos Peking felé a hatóságok korlátozásai miatt elég hamar lekapcsolják), majd aludtam.

Ehhez hozzá járult a 19,5 inch széles (majd 50 cm) szék, amely 46 centiméterre van a másiktól, ami 116 centimétert jelent, s komoly dönthetőséget is nyújt. Irtó kényelmes. Minden széknél van saját LED-es olvasólámpa 10,6 inches képernyő és hatalmas táálca. Adnak remek előételt, alkoholmentes üdvözlőitalt és többféle étel közül lehet választani, amelyek igen finomak. Előételnek volt szőlőlevélbe tekert rizs, pár mogyoró, pezsgő, borok, majd jött a főétel. Isteni csevap-szerű bárányhusi padlizsánnal, csirke tipikus török köretekkel, elképesztően finom sajtok, s jó italok. Miután megettem, ittam pár francia bort, és ránéztem a flight mapre és alukáltam. Ehhez jól jött az alap amenity kit, amiben volt fogkrém, fogkefe, füldugó, szemfedő és testápoló.  Pihenten érkeztem Pekingbe. A hazaútról egy következő posztban számolok be. 
Aki nem aludna, annak van konnektor, hogy a laptopján dolgozhasson, van USB port, és úticéltól függően internet-csatlakozás.

 

Premium Economy a Singapore-on is!

A világ legjobb légitársaságainak egyike, a Singapore Airlines is bevezeti novembertől a Premium Economy osztályt. Augusztus kilencedikén száll fel az az Airbus A380-as a Singapore-Sidney vonalon, melyen már lesz PE kabin, üzemszerűen azonban novembertől indul a szolgáltatás. 28.ától HKG és London érhető majd el. Kemény lesz a menet aztán is, mert két év alatt az összes A380-as (36 hely), B777-es (26 hely) és a flottában csak később debütáló Airbus A350 XWB (24 hely) óriásgépekre is instalállják az új kabint, amelyre óriási az igény, s igazán komoly lehetőséget jelent nekünk magyar utasoknak is. Az új komfort-osztályt, amely a business és a turista között van, nemrég Budapesten is bemutatták, s mondhatom, igen ígéretes. 2015 során és 2016 első felében Peking, Delhi, Hong Kong, Frankfurt, London, Mumbai, New York, Shanghai, Tokyo és Zürich valamint Szingapúr között repülhetünk már ezen az osztályon. Frankfurton és Münchenen, bizonyos napokon Zürichen keresztül ráadásul Budapestről is van csatlakozás. 

De nézzük a részleteket: a kódja után a fanatikusok között csak SQ-nak emlegetett Singapore Airlines még economyn is prémium-légitársaságnak számít, s ez az árazásában is megmutatkozik, még soha nem láttam 200 ezer forintos, vagy ennél is olcsóbb jegyeket Singapore-ba velük. Inkább a 300-hoz van közelebb a legolcsóbb tarifa, ennek ellenére sokan ragaszkodnak hozzá. Van miért, erről itt olvashatsz.

A Premium Economy kb. másfélszerese az economynak, ha a foglalási rendszerből leszedett adatokat nézem. Egy nem reprezentatív árminta, de találomra megnéztem egy BUD-FRA-SIN útvonalat oda-vissza február 10-17 közöttre. Economyn 272 ezer, Premium Economyn 570, business-en pedig 1360 ezer volt a tarifa. Ebből látható, hogy az ár jóval közelebb van az economyhoz, de azt is meg kell jegyezni, hogy hatszázezerért bizony már a Turkish elvisz business-en oda-vissza. Nyilván az 570-nél olcsóbban is megvan a PE jegy, tessék kutakodni!

Sokszor megírtam már, de ennek az osztálynak az a lényege, hogy meglehetősen komoly extra komfortot nyújt, miközben a céges utazók  költségigazolásán turistaosztályként jelenik meg. Vagyis, jól illeszkedik a céges policy-khoz, ezért óriási igény van rá. Egy üléssel kevesebb van egy sorban (2-4-2), lényegesen nagyobb a lábtér, és szélesebb (38,5 és 39,5 inch) jobb minőségű a kaja, az SQ esetében ezt úgy kell érteni, hogy adnak francia pezsgőt, háromféle főétel közül lehet választani, s minden sokkal jobban néz ki, mint a turistán. A szék a nagyobb távolság miatt jobban dönthető, van rajta lábtartó, tehát éjszaka már a nagy termetűeknek is van esélyük aludni valamicskét. S már az induláskor ott figyel egy fél literes víz a tartóban, tehát nem kell a stewikat riadóztatni félóránként egy kis pohár vízért. Jegyezzük meg, a Singapore légikísérői olyan esztétikai élményt nyújtanak, hogy ezt felfoghatjuk veszteségként is…. Érdekes, hogy az üléseket két cég is gyártja, a német ZIM Flugsitz GmbH és az amerikai Zodiac Seats US – utóbbi az A350-esekre.

A fedélzeti szórakoztató rendszer 13,3 collos, HD-felbontású és érintőképernyős, zajszűrős fejhallgató jár hozzá. Az USB és a fedélzeti konnektor természetesen alap, s ami ennél is fontosabb: 35 kg a poggyászkeret! Elsőbbségi utasfelvétel, elsőbbségi beszállás, s tíz százalék extra mérföld a törzsutasoknak, természetesen. Az alábbi gyűjtésben megtalálod, mikortól melyik útvonalon lesz elérhető az új osztály, a légitársaság tervei szerint. (Köszi a gyűjtést az Airportal-nak.)

2015-ben:

Augusztus 9-től A380-800 – Sydney

Augusztus 12-től B777-300ER – Sydney

Augusztus 28-tól A380-800 – London és Hong Kong

Augusztus 31-től B777-300ER – Hong Kong

Szeptember 2-tól B777-300ER – London

Szeptember 18-tól A380-800 – Peking és Sanghaj

Szeptember 24-től B777-300ER – Frankfurt

Szeptember 28-tól A380-800 – Párizs

Október 13-tól A380-800 – Delhi

Október 20-tól B777-300ER – München/Manchester

Október 21-től A380-800 – Mumbai

Október 25-től A380-800 – Auckland

December 1-jétől A380-800 – Tokió és Los Angeles

December 14-től A380-800 – Frankfurt/New York

December 27-től A380-800 – Zürich

2016-ban:

Január 5-től B777-300ER – Dubaj

Január 6-tól B777-300ER – Szöul/San Francisco

Licitálj egy Premium Economy upgrade-ért

Kivételes lehetőséged nyílik a következő napokban arra, hogy fillérekért kipróbáld, a Lufthansa új szolgáltatását, a Premium Economy-t. Ha Frankfurtból Bangalore, Buenos Aires, Chicago, Hongkong, Los Angeles, Mexikóváros, Peking, São Paolo, Szöul, Tokió-Haneda és Washington, D.C. felé repülsz, licitálhatsz az upgrade-re a Lufthansa weblapján! Magáról a Premium Economy osztályról itt olvashatsz bővebben, mindenesetre, felidézem: a PE osztályon eggyel kettővel kevesebb szék van egy sorban, 2-4-2 az elosztás a 747-8i gépeken, így szélesebbek az ülések, jobban dönthetők, jobb a lábtér, azaz több privát szférád van.

Kattints és olvasd tovább a posztot, hogy megtudd, hogyan utazhatsz ezen az osztályon akár pár euró felárért! Like-old az Egek Ura Blog Facebook-oldalát itt.

Már az út elején van alkoholmentes welcome drink, előre odakészítenek Neked az útra egy üveg szénsavmentes vizet, fém evőeszközökkel ehetsz egy kicsit jobb ételt, mint a sima turistán, porcelán tányérokról. Mindezért szakaszonként 80-100 ezer forinttal kell többet fizetni, ami nem kevés, de ha azt nézzük, hogy egy éjszakai járatot még az érzékenyek is végig tudnak itt aludni, egyáltalán nem is rossz. Különösen, hogy a prémium turistaosztályon minden utas két, egyenként 23 kg súlyú csomaggal utazhat, ami épp a duplája a normál turistaosztályon engedélyezettnek. 25 euró felár ellenében az utasok a Lufthansa üzleti váróinak kényelmét is élvezhetik indulás előtt.


 

November 22-től, szombattól a Frankfurtból Bangalore, Buenos Aires, Chicago, Hongkong, Los Angeles, Mexikóváros, Peking, São Paolo, Szöul, Tokió-Haneda és Washington, D.C. felé közlekedő összes Boeing 747-8 fedélzetén elérhető az új Lufthansa prémium turistaosztály. A prémium turistaosztály bevezetéséhez időzítve az utasok lehetőséget kapnak arra, hogy turistaosztályra vásárolt jegyüket prémium turistaosztályra szóló jegyre cseréljék. A myOffer segítségével a Lufthansa turistaosztályára érvényes jeggyel rendelkező utasok egyénileg licitálhatnak a jegyekre a „Your upgrade at your price” mottó jegyében. Egy kis szerencsével ezután az új fedélzeti osztály előnyeit élvezhetik a nagy távolságú repülés során. Az ajánlat természetesen akkor érvényes, ha az érintett célállomás felé induló repülőn van prémium turistaosztály.
Íme a folyamat lépései: azok az utasok, akik már jegyet foglaltak a turistaosztályra, az LH.com gyorshivatkozásán keresztül továbblépnek a „Foglalásaim” (My Bookings) menüpontra, bejelentkeznek és lehívják foglalásukat. Ha jogosultak a myOffer szolgáltatás igénybevételére, értesítés jelenik meg a képernyőjükön. Erre kattintva eljuthatnak a myOffer oldalára, ahol megtehetik ajánlatukat a jegycserére. Az ajánlatok legfeljebb 72 órával a járat tervezett indulása előtt szerkeszthetők és visszavonhatók. Ezután az ajánlat kötelező érvényűvé válik.
Az indulás előtti 72-36 óra között kerül sor a kiválasztásra, amely figyelembe veszi az ajánlatok számát és olyan egyéb szempontokat, mint például a prémium turistaosztályon rendelkezésre álló helyek mennyisége és a beérkezett ajánlatok száma és értéke.
A tervezett indulás előtt 48-24 órával az összes licitáló utas e-mailt kap arról, hogy elfogadták-e az ajánlatát vagy sem. Elfogadás esetén lehívják a rendszerben rögzített bankkártyájukról a megfelelő összeget. Az érintett utasok frissített e-jegyet kapnak. Azok az utasok, akiknek az ajánlatát nem fogadták el, az eredeti terv szerint, felár nélkül a turistaosztályon repülnek.
A prémium turistaosztályon minden utas két, egyenként 23 kg súlyú csomaggal utazhat, ami épp a duplája a normál turistaosztályon engedélyezettnek. 25 euró felár ellenében az utasok a Lufthansa üzleti váróinak kényelmét is élvezhetik indulás előtt. A személyzet üdvözlő itallal várja őket a fedélzeten, továbbá saját vizes palackot, elektromos csatlakozót és praktikus utazási kellékeket tartalmazó, exkluzív kényelmi csomagot is találnak ülésükön. Az ételeket menükártyával, porcelán étkészletben szolgálják fel nekik. Az utasok az előttük lévő ülés háttámlájába szerelt képernyőn választhatnak a gazdag fedélzeti szórakoztató kínálatból.
A myOffer a prémium turistaosztály valamennyi célállomásához igénybe vehető. Az ajánlat jogi illetve műszaki okok miatt jelenleg nem érvényes az Indiában és Japánban, valamint a csoportos foglalás keretében vásárolt jegyekre.

 

Bár a Premium Economy osztály december elején indult volna, már pár hete ki is próbálhatták azok, akik Frankfurtból Bangalore, Buenos Aires, Chicago, Hongkong, Los Angeles, Mexikóváros, Peking, São Paolo, Szöul, Tokió-Haneda és Washington, D.C. felé repültek a Lufthansa Boeing 747-8i gépeinek fedélzetén. Mivel a gépek átépítése jól haladt, eddig azokon a járatokon, amely PE-vel felszerelt gépekkel üzemelt, a Miles and More tagokat pakolták fel a magasabb osztályra ingyen, a szabad helyek függvényében.

Minthogy szombattól már menetrendben van a szolgáltatás,az utasok lehetőséget kapnak arra, hogy turistaosztályra vásárolt jegyüket prémium turistaosztályra szóló jegyre cseréljék. A myOffer segítségével a Lufthansa turistaosztályára érvényes jeggyel rendelkező utasok egyénileg licitálhatnak a jegyekre a „Your upgrade at your price” koncepció szerint. Egy kis szerencsével az upgrade néhány euróból is megúszható. 

Íme a folyamat lépései: azok az utasok, akik már jegyet foglaltak a turistaosztályra, az LH.com gyorshivatkozásán keresztül továbblépnek a „Foglalásaim” (My Bookings) menüpontra, bejelentkeznek és lehívják foglalásukat. Ha jogosultak a myOffer szolgáltatás igénybevételére, értesítés jelenik meg a képernyőjükön. Erre kattintva eljuthatnak a myOffer oldalára, ahol megtehetik ajánlatukat a jegycserére. Az ajánlatok legfeljebb 72 órával a járat tervezett indulása előtt módosíthatók, vagy visszavonhatók.

Az indulás előtti 72-36 óra között kerül sor a kiválasztásra, amely figyelembe veszi az ajánlatok számát és olyan egyéb szempontokat, mint például a prémium turistaosztályon rendelkezésre álló helyek mennyisége és a beérkezett ajánlatok száma és értéke.

A tervezett indulás előtt 48-24 órával az összes licitáló utas e-mailt kap arról, hogy elfogadták-e az ajánlatát vagy sem. Elfogadás esetén lehívják a rendszerben rögzített bankkártyájukról a megfelelő összeget. Az érintett utasok frissített e-jegyet kapnak.

Az ajánlat jogi illetve műszaki okok miatt jelenleg nem érvényes az Indiában és Japánban, valamint a csoportos foglalás keretében vásárolt jegyekre.

Fast Track BUD módra: kiugrottunk Európából…

 

A Budapest Airport újabb minőségi szolgáltatást vezet be utasai számára július 1-től: a gyorsító sávot – írta néhány hete a Budapest Airport. Most, hogy immár üzemel ez a „szolgáltatás”, kimondhatjuk: hatalmasat lépett vissza a repülőtér, egész pontosan, néhány ezer kilométerre keletre sikerült tolnia az erről döntő vezetőknek a saját repülőteret. Valójában, minden létező rosszindulatomat összegyűjtve – joggal – azt kell mondjam, hogy a Fast Track oda süllyeszti a repteret, ahová a Malév-csőd óta egyébként már tényleg tartozik: a nem létező repterek közé. Nem történt ugyanis más, mint hogy megszüntettek egy világszerte bevett, már-már standardnak számító szolgáltatást, azért, hogy bevezethessék ugyanazt, más néven és immár fizetősen.
Mindez persze fel sem tűnt volna, ha július elején nem siettem volna egy géphez, s nem fordultam volna automatikusan (utazás előtt nem tájékozódtam alaposan, rutinból, megszokás alapján közlekedtem a Lisztferihegyen) az immár Fast Track-nek nevezett Priority Lane felé, abban a biztos tudatban, hogy a British Airways aranykártyám feljogosít annak a használatára. Ám a szemfüles ellenőr-hölgy hamar betessékelt a normál sorba, s amikor hangot adtam csodálkozásomnak, akkor kellően rátarti, már-már megalázó hangnemben közölte, hogy immár csak azon légitársaságok prémium utasai használhatják a Fast Track-et, melyek külön fizetnek ezért, s bizony, az én légitársaságom nem volt ilyen nagyvonalú, úgyhogy mars a normál sorba! Hála istennek ott sem volt nagy a tömeg, a gépet csont nélkül elértem, így felszállás közben lejegyzeteltem, mely légitársaságok fizették meg eddig a Fast Track használatának lehetőségét: A Turkish Airlines, a Qatar Airways, az Alitalia, az Air Baltic és az Aegean. A Turkish és a Qatar esetében a magyarázat: presztízs-okok miatt sem engedhetik meg maguknak, hogy a prémium utasaikat kellemetlenség érje, tehát náluk ilyen ügyre könnyen nyílik a pénztárca. Az Air Baltic esetében a jogosult utasok száma marginális, az Alitalia és az Aegean esetében nem tudom az okot.
Mert félreértés ne essék: itt nem (csupán) sa légitársaságok spúrságáról van szó, sőt inkább nem arról. Hanem arról, hogy a reptér pofátlan módon két eurót kér minden Fast Track utasért, nem érdekelve, hogy a cehet az utas vagy a légitársaság fizeti. Ami azért bicskanyitogató, mert egy olyan szolgáltatásról van szó, amiért a világnak csak a banánköztársaságnak hívott országaiban szokás fizetni, lévén, nincs ott semmilyen hozzáadott érték. Miért is kéne fizetni azért, hogy a business, vagy a prémium kártyás utasokat soron kívül engedjék át az utasbiztonságon? Gyorsabban kopna a kő? Több ember kell a berendezések használatához? Nem. Sőt, a pesti Fast Track még annyi pluszt sem ad, mint néhány jobb reptéren, például, hogy szőnyegen lépkedhetnek az utasok. (Nem mintha ez nélkülözhetetlen feature lenne, csak a miheztartás végett szögezzük le.)
Ma az a helyzet, hogy a legnagyobb légitársaságok prémium utasai azzal szembesülnek a budapesti reptéren, hogy itt semmi nem az, mint ami a világ többi részén. A jegyért adott esetben több ezer eurót fizetett business utas állhat a sor végére, egyenesen a 99 forintos Ryanair jeggyel utazó mögé! Ebben nem is pusztán az a baj, hogy sorba kell állni. Hanem ezen utazóközönség tagjainak – amelynek tagjai befektetésekről döntenek, gazdasági- és politikai értelemben is nagy részük befolyásos ember – ez a kellemetlen, vagy nevetséges élmény lesz az utolsó emlékük Magyarországról. S mint ilyen, maradandó.
Mondhatjuk, hogy a Lufthansa, az AF, a KLM, a BA és a többi fizetheti is a prémium utasai után a két eurókat, elvégre a prémium utasoktól beszed éppen elég pénzt. Persze. De miért is? Miért sarcolja az Airport extra ezeket a légitársaságokat, melyek ma a legfontosabb és egyébként is legjobban fizető ügyfelei? Ez már középtávon is kontraproduktív, mert az ilyen jellegű költségeket vagy a helyi iroda büdzséjéből kell fedezni, vagy a légitársaság allokál rá központi költséget, de bárhogyan is legyen, néhány hét múlva egy-egy középvezető majd avval a kéréssel fog szembesülni, hogy a budapesti reptéri költségei megnőttek havi pár ezer euróval, mert ez egy olyan reptér / ország, ahol fizetni kell a priority lane-ért, amit most éppen Fast Track-nak hívnak. Hamarosan pedig ugyanennek a vezetőnek kell(ene ) javaslatot tennie arra, hogy az adott légitársaság indítson-e extra járatot BUD-ra, vagy repüljenek-e nagyobb géppel. Borítékolható a döntése… Pedig a reptérnek és a hazai utazóközönségnek is szüksége van az extra járatokra.
Persze az utas megveheti maga is a FAST TRACK jogosultságot. Két euró nem is nagy pénz. De hol lehet kapni a matricát? Utánajártam: egy pultnál, s állítólag az újságosnál is. Kiírva persze nincs. Tehát a reptér ebbe a bevételi forrásba annyit nem volt hajlandó invesztálni, hogy felszereljen terminálonként egy, esetleges bankkártya- és/vagy paypass leolvasóval felszerelt automatát. Ez önmagában is beszédes. Persze, ha tömegesen váltják a Fast Track belépőt az emberek, akkor mi értelme van az egésznek? Ennek ugyanis pont az a lényege, hogy a légitársaság és a reptér együttműködik azért, hogy láttassa: magas színvonalú szolgáltatást tud nyújtani a legtöbbet fizető utasainak, ennek érdekében limitálja a jogosultak számát. A Lufthansa sem enged be pénzért bárkit a Senator Lounge-okba, mert tudják: harminc euróért mindenki ott tobzódna az ingyen koktélokért cserébe.
Vagyis, ha pénzért bárkit beengedünk a gyorsítósávba, akkor a szolgáltatás akkor lenne igazi, ha több sáv lenne gyors. De nem. E mögött nem szabad logikát keresni. Kíváncsi vagyok persze, hogy a légitársaságok meddig állnak ellen, mert végül is az ő presztízsüket rontja ez a dolog a saját, méghozzá a legtöbbet fizető utasaik szemében. Csak remélem, hogy ha be is adják a derekukat, legalább képesek lesznek a tizedére lealkudni az árat. A Fast Track ötlet gazdájának és főnökeiknek pedig akkor tolmácsolhatjuk a kollektív gratulációt. Éljen közép-európa egykor vezető pozícióba tartó reptere! De legyünk igazságosak: mindennek megvan a maga oka. Erről később, mert más topic.

A Budapest Airport újabb minőségi szolgáltatást vezet be utasai számára július 1-től: a gyorsító sávot – írta néhány hete a Budapest Airport. Most, hogy immár üzemel ez a „szolgáltatás”, kimondhatjuk: hatalmasat lépett vissza a repülőtér, egész pontosan, néhány ezer kilométerre keletre sikerült tolnia az erről döntő vezetőknek a saját repülőteret. Valójában, minden létező rosszindulatomat összegyűjtve – joggal – azt kell mondjam, hogy a Fast Track oda süllyeszti a repteret, ahová a Malév-csőd óta egyébként már tényleg tartozik: a nem létező repterek közé. Nem történt ugyanis más, mint hogy megszüntettek egy világszerte bevett, már-már standardnak számító szolgáltatást, azért, hogy bevezethessék ugyanazt, más néven és immár fizetősen.

Mindez persze fel sem tűnt volna, ha július elején nem siettem volna egy géphez, s nem fordultam volna automatikusan (utazás előtt nem tájékozódtam alaposan, rutinból, megszokás alapján közlekedtem a Lisztferihegyen) az immár Fast Track-nek nevezett Priority Lane felé, abban a biztos tudatban, hogy a British Airways aranykártyám feljogosít annak a használatára. Ám a szemfüles ellenőr-hölgy hamar betessékelt a normál sorba, s amikor hangot adtam csodálkozásomnak, akkor kellően rátarti, már-már megalázó hangnemben közölte, hogy immár csak azon légitársaságok prémium utasai használhatják a Fast Track-et, melyek külön fizetnek ezért, s bizony, az én légitársaságom nem volt ilyen nagyvonalú, úgyhogy mars a normál sorba! Hála istennek ott sem volt nagy a tömeg, a gépet csont nélkül elértem, így felszállás közben lejegyzeteltem, mely légitársaságok fizették meg eddig a Fast Track használatának lehetőségét: A Turkish Airlines, a Qatar Airways, az Alitalia, az Air Baltic és az Aegean. A Turkish és a Qatar esetében a magyarázat: presztízs-okok miatt sem engedhetik meg maguknak, hogy a prémium utasaikat kellemetlenség érje, tehát náluk ilyen ügyre könnyen nyílik a pénztárca. Az Air Baltic esetében a jogosult utasok száma marginális, az Alitalia és az Aegean esetében nem tudom az okot.

Mert félreértés ne essék: itt nem (csupán) a légitársaságok spúrságáról van szó, sőt inkább nem arról. Hanem arról, hogy a reptér pofátlan módon két eurót kér minden Fast Track utasért, nem érdekelve, hogy a cehet az utas vagy a légitársaság fizeti. Ami azért bicskanyitogató, mert egy olyan szolgáltatásról van szó, amiért a világnak csak a banánköztársaságnak hívott országaiban szokás fizetni, lévén, nincs ott semmilyen hozzáadott érték. Miért is kéne fizetni azért, hogy a business, vagy a prémium kártyás utasokat soron kívül engedjék át az utasbiztonságon? Gyorsabban kopna a kő? Több ember kell a berendezések használatához?

Nem. Sőt, a pesti Fast Track még annyi pluszt sem ad, mint néhány jobb reptéren, például, hogy szőnyegen lépkedhetnek az utasok. (Nem mintha ez nélkülözhetetlen feature lenne, csak a miheztartás végett szögezzük le.)Ma az a helyzet, hogy a legnagyobb légitársaságok prémium utasai azzal szembesülnek a budapesti reptéren, hogy itt semmi nem az, mint ami a világ többi részén. A jegyért adott esetben több ezer eurót fizetett business utas állhat a sor végére, egyenesen a 99 forintos Ryanair jeggyel utazó mögé! Ebben nem is pusztán az a baj, hogy sorba kell állni. Hanem ezen utazóközönség tagjainak – amelynek tagjai befektetésekről döntenek, gazdasági- és politikai értelemben is nagy részük befolyásos ember – ez a kellemetlen, vagy nevetséges élmény lesz az utolsó emlékük Magyarországról. S mint ilyen, maradandó.  Ide kívánkozik, hogy a reptérnek talán azon kellene oly keményen dolgoznia, mint a Fast Track-en, hogy az útlevél-ellenőrzésnél is legyen priority sor, hogy igazán minőségi szolgáltatásokról beszélhessünk! Pl. így:

Mondhatjuk, hogy a Lufthansa, az AF, a KLM, a BA és a többi fizethetné is éppen a prémium utasai után a két eurókat, elvégre a prémium utasoktól beszed éppen elég pénzt. Persze. De miért is? Miért sarcolja az Airport extra ezeket a légitársaságokat, melyek ma a legfontosabb és egyébként is legjobban fizető ügyfelei? Ez már középtávon is kontraproduktív, mert az ilyen jellegű költségeket vagy a helyi iroda büdzséjéből kell fedezni, vagy a légitársaság allokál rá központi költséget, de bárhogyan is legyen, néhány hét múlva egy-egy középvezető majd avval a kéréssel fog szembesülni, hogy a budapesti reptéri költségei megnőttek havi pár ezer euróval, mert ez egy olyan reptér / ország, ahol fizetni kell a priority lane-ért, amit most éppen Fast Track-nak hívnak. Hamarosan pedig ugyanennek a vezetőnek kell(ene ) javaslatot tennie arra, hogy az adott légitársaság indítson-e extra járatot BUD-ra, vagy repüljenek-e nagyobb géppel. Borítékolható a döntése… Pedig a reptérnek és a hazai utazóközönségnek is szüksége van az extra járatokra. Persze az utas megveheti maga is a FAST TRACK jogosultságot. Két euró nem is nagy pénz. De hol lehet kapni a matricát?

Utánajártam: egy pultnál, s állítólag az újságosnál is. Kiírva persze nincs. Tehát a reptér ebbe a bevételi forrásba annyit nem volt hajlandó invesztálni, hogy felszereljen terminálonként egy, esetleges bankkártya- és/vagy paypass leolvasóval felszerelt automatát. Ez önmagában is beszédes. Persze, ha tömegesen váltják a Fast Track belépőt az emberek, akkor mi értelme van az egésznek? Ennek ugyanis pont az a lényege, hogy a légitársaság és a reptér együttműködik azért, hogy láttassa: magas színvonalú szolgáltatást tud nyújtani a legtöbbet fizető utasainak, ennek érdekében limitálja a jogosultak számát. A Lufthansa sem enged be pénzért bárkit a Senator Lounge-okba, mert tudják: harminc euróért mindenki ott tobzódna az ingyen koktélokért cserébe.

Vagyis, ha pénzért bárkit beengedünk a gyorsítósávba, akkor a szolgáltatás akkor lenne igazi, ha több sáv lenne gyors. De nem. E mögött nem szabad logikát keresni. Kíváncsi vagyok persze, hogy a légitársaságok meddig állnak ellen, mert végül is az ő presztízsüket rontja ez a dolog a saját, méghozzá a legtöbbet fizető utasaik szemében. Csak remélem, hogy ha be is adják a derekukat, legalább képesek lesznek a tizedére lealkudni az árat. A Fast Track ötlet gazdájának és főnökeiknek pedig akkor tolmácsolhatjuk a kollektív gratulációt. Éljen közép-európa egykor vezető pozícióba tartó reptere! De legyünk igazságosak: mindennek megvan a maga oka. Erről később, mert más topic.

Fizetünk a kényelemért? – Bejött a prémium economy az Air France-nak!

Bejött az Air France-nak a premium economy osztály kialakítása a hosszú távú járatokon, a cég közlése szerint egy év alatt négyszázezer ügyfél választotta az új szolgáltatást. Ez a szám persze nem sok a légitársaság tavalyi évi 71.4 milliós utasforgalmához képest, ahhoz képest azonban szép eredmény, hogy a Premium Voyageur osztályra jegyet venni azért egy komolyabb ártétel, mint az akciós turista jegyek.

Ráadásul, a cég egy év alatt az összes tipusra installálta az új kabint, kivéve az A380-at és a Boeing 747-et. De mi is a szolgáltatás előnye? Sokkal olcsóbb, mint a biznisz, a fedélzeti szolgáltatások lényegesen kevésbé puccosak, de használhatók a business várók, a business sorok, több csomagot lehet feladni, a szék pedig lényegesen nagyobb és kényelmesebb, mint a turista osztályon. Kattints, és megmutatom belülről!

Egy év alatt 76 hosszú távon üzemeltetett gépen alakították ki a Premium Voyageur osztályt, az A380-asokon pedig áprilistól fogják. A kérdés az, hogy melyik osztály rovására, amiről nem emlékezik meg a cég közleménye. Ez a kabin ugyanis nagyobb helyet foglal, azaz vagy a business-ből, vagy az economy-ból le kell csípni egy ppicit, hogy elhelyezzék a gépen.

Ha már az elvás nem megy, dolgozni legalább lehet

A first-ből nem valószínű, mert az nincs minden járaton, s egyébként is alig van néhány első osztályú szék azokon a járatokon, ahol van. A kérdés, hogy a válság miatt a business vagy a turista osztályokon van-e nagyobb kihasználtság-csökkenés, amelyet hosszú távon is fennállónak minősítenek. Magyarul, mit gondol az AF, hosszú távon a biznisz, vagy az economy szék-kínálatának csökkentésével járnak jobban?

Akárhogy is legyen, az utasok, akik eddig kipróbálták, elégedettek, hetven százalékuk ajánlaná ismerősének. Mostanában pedig a cég is erősen ajánlja, ugyanis nagyon olcsó promójuk van erre a tarifára, New Yorkba például 275.000 forint egy jegy, ami kb. duplája a legolcsóbb turistajegynek. Sok esetben azonban, egy turistajegyért is elkérnek ennyit, ha nem időben foglalunk. Például, a british hasonló osztálya majdnem a duplájába kerül.

A helykínálat ezen az osztályon negyven százalékkal nagyobb, mint a turistán. Üzleti utazóknak azért jöhet be a dolog, mert immár alig van cég, amelyik az alkalmazottaknak engedélyezi a business jegy vásárlását az interkontinentális járatokra (esetleg a 12 óra fölöttiekre, de sok cég azokra sem), márpedig egy ilyen repülés turistán erősen kiveszi az embert, főleg azon a szakaszon, amikor éjszaka kell repülni. A székek ugyanis 123 fokban dönthetők és fix vázasak, valamint 48 centi szélesek.

Ez a szék volt az első eleme az AF új fejlesztéseinek, de itt meg kell jegyezni: a rövid járatokat is új székkel szerelik fel, ahol a kialakításnak köszönhetően 7,5 centivel több a helykínálat, ráadásul az üzemanyag-fogyasztás és a széndioxid-kibocsátás is csökken azáltal, hogy darabonként öt kilóval (40%) könnyebb maga a szék. Ez egy A321-es esetében egy tonnát jelent.

2010 szeptemberében a hosszú járatok Business osztályán is új ülést mutattak be: az új kialakításnak köszönhetően az ágyrész több mint két méteres, fix lábtartóval van felszerelve, új tároló rekeszekkel rendelkezik és egy 38 cm-es 16:9 képarányú tévé gondoskodik az unaloműzésről.

Business Cabin