Légtérzár esetén is jár a szállás és az étkezés – a fapadosok utasainak is

Rendkívül fontos döntést hozott az Európai Bíróság: kimondta, hogy szállást és étkezést, valamint kommunikációs lehetőséget akkor is biztosítani kell a légijáratok külföldön rekedt utasainak, ha a járattörlést olyan rendkívüli körülmények okozták, mint a vulkáni hamufelhő miatti légtérzár. Erre az ellátásra a fapadosok is kötelezettek, s utólag is be lehet vasalni rajtuk a költségeket – igaz, csak az ésszerűség mértékéig, erről pedig a nemzeti bíróságok dönthetnek. Vagyis, a jövőben az utas nem köteles a képen látható körülmények között tölteni az éjszakákat, akkor sem, ha áll a légi forgalom. Mondjuk más kérdés, hogy naponta 18000 törölt járat utasait fizikailag hogy lehetséges elhelyezni…

Az ítélet alapján rendkívül sok peres eljárás indulhat a diszkont cégek ellen, amelyek a hóviharok, vagy más kaotikus viszonyok közepette a legtöbb esetben minimális ellátást biztosítanak a reptéren ragadt utasaiknak. Arról a legritkább esetben hallani, hogy a diszkontok szállodát vagy étkezést biztosítanak ilyenkor – pedig a mostani döntés megerősíti, hogy ez kötelességük. Most tehát mindazok leverhetik a költségeiket a társaságokon, akik ilyen esetekben nem vállalták a tábori körülményeket a reptereken és szállodába vonultak – a sikeres perek feltétele persze, hogy meglegyen a megfelelő dokumentáció, valamint az is, hogy ésszerű költségekről nyújtson be számlát az utas. Az ugyanis aligha elvárható, hogy a például a Ryanair ötcsillagos szálloda árát térítse meg. Az is fontos ugyanakkor, hogy a jövőben hasonló esetekben a légitársaságnak gondoskodnia kell ilyen ellátásról – ez elemi érdeke, lévén, sokkal kevesebbe kerül, ha ő helyezi el az utast, mintha utólag téríti meg a költségeit. Persze, ha a cégek abban bíznak, hogy 10-ből kilenc ember nem fog jelentkezni a költségeiért, az már ízlés és jóérzés kérdése.

Mint ismert, az izlandi Eyjafjallajökull vulkán kitörése miatt 2010. április 15. és 22. között több tagállam légterét lezárták a légi járműveket fenyegető veszély miatt.D. McDonagh a 2010. április 17-i Faro–Dublin járat egyik utasa volt, amelyet töröltek. A járatok csak április 22 én indultak újra, és D. McDonagh csak a 24.i gépre fért fel. Addig a Ryanair egyáltalán nem biztosított neki ellátást, ezért a költségei megtérítését kérte, az öt napra 1130 euró értékben, amely összeget étkezésre, frissítőkre, szállodára és közlekedésre költött. Mivel a Ryanair nem fizetett, az utas pert indított az ír bíróságnál.

Az uniós jog szerint a légi fuvarozó köteles ellátást, valamint kártalanítást nyújtani az utasoknak a légi járatuk törlése esetén. Az ellátásról a szabályok úgy rendelkeznek, hogy azt a fuvarozónak akkor is biztosítania kell, ha a járat törlését rendkívüli körülmények okozták, azaz olyan körülmények amelyeket minden ésszerű intézkedés ellenére sem lehetett volna elkerülni. A kártalanítási kötelezettsége alól ilyen esetben mentesülhet a légi fuvarozó, ha bizonyítani tudja, hogy légi járat törlését ilyen körülmények okozták – de a bizonyítási teher akkor is rajta van.

A jogvitában eljáró dublini bíróság azt kérdezte az EU bíróságától egy előzetes döntéshozatali eljárás keretében, hogy a vulkánkitörés miatti légtérlezárás a „rendkívüli körülmények” fogalma alá tartozik e, amely esetben a légi fuvarozó köteles ellátni az utasokat, netán épp ellenkezőleg, olyan a „rendkívüli körülményeket” meghaladó szituációt jelentenek, amelyek mentesítik a fuvarozót az utasok ellátására vonatkozó kötelezettsége alól.

A Bíróság ítélete egyértelmű: az uniós jog nem ismeri el a „rendkívüli eseményeken” kívül a „különösen rendkívüli” események különálló kategóriáját, amelyek következtében a légi fuvarozó teljesen mentesülne az ellátás kötelezettsége alól. Tehát az olyan esetek, mint az európai légtér egy részének lezárása az Eyjafjallajökull vulkán kitörése miatt, nem mentesítik a légitársaságokat. A Bíróság pontosítja, hogy a rendelet egyáltalán nem tartalmaz időbeli vagy pénzbeli korlátozást az azon utasok ellátására vonatkozó kötelezettség esetében.

Így tehát a cégeknek a teljes időszak alatt el kell látniuk az utast, amíg haza nem tudják őt juttatni. A Bíróság hangsúlyozza, hogy az utasok ellátása különösen fontos az olyan „rendkívüli körülmények” bekövetkezésekor, amelyek hosszú ideig tartanak, és éppen a légi járat törlése miatti várakozási idő rendkívüli hosszúsága esetén van szükség annak biztosítására, hogy azon utas, akinek a légi járatát törölték, a teljes várakozási idő alatt hozzáférhessen az alapvető szolgáltatásokhoz.

A légitársaságok sok esetben azzal védekeztek, hogy az a kötelezettség óriási pluszköltségeket okoz nekik, ám a bíróság kimondja: a fogyasztók védelmével kapcsolatos célkitűzés jelentősége igazolhatja az egyes gazdasági szereplők által elszenvedett – akár jelentős mértékű – hátrányos gazdasági következményeket. Egyébiránt, a légi fuvarozóknak mint körültekintő gazdasági szereplőknek előre kell látniuk az ellátási kötelezettségük teljesítéséhez kapcsolódó költségeket, s így nyilván arra el is kell különíteniük pénzösszegeket.

A Bíróság hangsúlyozza, hogy amennyiben a légi fuvarozó nem tartotta tiszteletben a légi utas ellátására vonatkozó kötelezettségét, az utóbbi számára csak azokat az összegeket lehet kártalanítás címén megtéríteni, amelyek az egyes ügyek sajátos körülményeire tekintettel szükségesnek, megfelelőnek és ésszerűnek bizonyulnak annak érdekében, hogy pótolják az említett utas légi fuvarozó általi ellátásának elmaradását, aminek értékelése a nemzeti bíróság feladata.

Ha tetszett a post, like-olj itt.

 

Ryanair jegyek 129 Forintért!

Figyelem! Bár a Ryanair jelenlegi promói 599 forintos jegyet hirdetnek, a rendszerben fent van egy nagy adag 129 forintos jegy is! Milánóba már elfogytak a helyek (visszafelé még van) de például Frankfurt és Eindhoven felé még vannak helyek. Brüsszel is esélyes. Figyeljetek csak! Mit jelent ez a valóságban? Kattints!

Ha ilyen jegyet csíptek meg, akkor:

– Illeték nincs.

– Ha nincs valami trükkös kártyátok pl. Mastercard Prepaid, akkor irányonként és fejenként 2040 forint a foglalási díj, akkor is, ha az egészet egybe fizetitek.

– Csomagért külön kell fizetni. (20 kg 8500 HUF / irány)

– A biztosítás kiválasztásakor ki kell választani állampolgárság helyett a “nem kérek biztosítást” menüt, majd a felugró képernyőben teljesen logikátlan módon a halványszürke, “köszönöm nem, vállalom a kockázatot” feliratra kell kattintani. Akkor nem sózzák rád a 4000 Forintos biztosítást.

– Ha nem szeretnél egyebekért fizetni, mindenütt a nem kérek opciót keresd, akkor is, ha első látásra nincs olyan…

Kivonul a Ryanair Budapestről? Vagy a légtérből?

Novemberi Bergamo járatot kerestem, de nagyon-nagyon megdöbbentem. Előbb arra gondoltam, hogy a Ryanair feladja a versenyt a Wizz-zel szemben a milánói útvonalon… UPDATE: Két óra múltán visszaállt a normál rend, foglalható minden járat!

Aztán, más célállomásra rápróbálva, arra, hogy a Ryanair annyira elégedetlen, hogy a Budapest Airporton mégsem épült meg a bádogépület a beszállításhoz, s annyira aggódnak az utazóközönség kényelméért és komfortjáért, hogy inkább kivonulnak Budapestről. Csak nem akartam hinni a szememnek, hát rápróbáltam többször is néhány Budapesttől teljesen független útvonalra. Hát kiderült, hogy egész Európában a Ryanairnek egyetlen járata sem lesz október 26-27, azaz a téli menetrendváltás után. Ez azért elég hihetetlen, nem? alighanem most pakolják fel a téli menetrendet a foglalási rendszerbe, vagy újraszervezik a teljes rotációt, vagy valami karbantartás után egy lelkes dolgozó elfelejtette visszatölteni a járatokat. Bárhogy is legyen, jó egy órán keresztül szembesültem azzal (menj fel a honlapjukra, talán Te is eléred a jelenséget) hogy nem volt járata a legnagyobb európai fapadosnak október vége után. Te tapasztaltad? Nem, sebaj, megörökítettem Neked pár screenshotban.

Ha tetszett a post, nyomj egy like!-ot! Köszönöm!

Ryanair app: foglaláshoz fizess! A zsenialitás csúcsa vagy a pofátlanság teteje?

Hitvitát generálok hamarost egy rövid gondolatsorral, amit az generált, hogy soha olyan nagy hévvel nem nyitottam ki az AppStore-t a telefonomon, mint akkor, amikor a minap arra lettem figyelmes a Ryanair honlapján, hogy végre csináltak mobilos appot. Tudniillik, olyan perverznek, mint én, zsigeri örömöt okoz, ha a mobilon keresgetheti az árakat, már csak azért is, mert ha pl. utazás közben evvel tudom elütni az időt, akkor a hasznos, gép előtt időmet, vagy a szabadidőmet nem csökkentem a repjegy-monitoringra szán idővel. Egyúttal nagyon csalódott is voltam a Ryanair app kapcsán.

Nem azért, mert az app buta volna. Vagy kezelhetetlen. Vagy drága árakat adna. Hanem ezért:

Zsugorinak, vagy épp garasosnak semmiképp sem nevezném magam, esetleg az öntudattal tudnám indokolni, miért vágott mellbe a látvány, hogy 3 eurót kóstál a Ryanair app. Az az alkalmazás, amelyen keresztül generálom a bevételt a légitársaságnak, avval konkrétan, hogy jegyet veszek, vagy épp egy barátomnak megnézem gyorsan, mennyiért is tudna repülni.

Szerintetek ez az ír sármőr (MOL = Michale O’Leary, ha valaki nem jött volna rá) üzleti zsenialitásának a csúcsa, vagy pedig a pofátlanság teteje? Első reakcióm idején hajlottam az utóbbira, de ha belegondolok, hogy a FR kódú légitársaság nyolcvanmillió évi utasából hányan tölthetik le potenciálisan az appot, s hányan fizetnek érte valójában, át kell gondolnom a kérdést. Legyenek csak háromszázezren, akinek nem számít az a 2,99! Az már csaknem egymillió euró!

Más kérdés, hogy azért két-három ingyenes app is létezik, amellyel legalább árakat csekkolni lehet. De a Ryanair app előnye pont az lehet, hogy ha mobilról akarsz foglalni, nem kell a mobil böngészőt használni, s azon küzdeni a Ryanair végtelenül idegesítő foglalási rendszerével! Szerintetek zsiványok vagy szemétládák? Tényleg, milyen app-ot használtok repjegy foglalásra, ha fapaddal akartok utazni?

Nálunk cégpapírokkal, Varsóban bikinivel háborúznak

Bikiniláz ütötte fel a fejét Varsóban, lévén mindenki kapott egy ingyen Wizz-jegyet, aki rózsaszín Bikinit viselt, vagy aki férfi létére pinkbe öltözött. Ez volt a Wizz Air marketing-akciója a jóval nagyobb piacnak számító Lengyelország fővárosában, ahol nemrégen költöztek át a Chopin-ról a Modlin repülőtérre. Kár, hogy Magyarországra nem jutnak ilyen vicces utcai akciók, legutóbb, néhány éve rózsaszín lufikat eregettek a fashion street-en, de az emberek nem bírták kivárni a lufik eleresztését, ész nélkül a lufikra és a hostessekre rontottak, mert valami ingyen volt. Na Lengyelországban ez így nézett ki a minap: (TOVÁBB IS VAN)

Mindez azonban még semmi!

Minderre reagálva Lengyelországba érkezett a Ryanair egyszemélyes marketingkampány-eszköze reklámarca és vezérigazgatója, Michael O’Leary (MOL), aki maga is bevallotta, hogy a történtek hatása alá került, ezért mindenképpen szükségesnek tartotta elmondani újra a szokásos corporate bullshit-et, amit már a hazai sajtótájékoztatókon is nagy rutinnal ismétel, miközben mond két hülyeséget, ami nagyot szól és megírják a lapok. Erre a rendezvényre azonban bejelentkezett a WizzAir ottani reklámembere, s kedélyesen elbeszélgettek MOL-val. Sőt, Joe, azaz Váradi József vezérigazgató bejelentette: MOL szabadjegyet kap a Wizz Air bármely, a varsói Modlin repülőtérről induló 20 járatának egyikére. (Nem mindegyikre, hiszen – ezt már én teszem hozzá, mint a Wizz garasoskodásának lehetséges oka  –  MOL az alacsony költségek mellett pazarol is, a Ryanair 737-esével különjáratokkal repülget Európai tájékoztatóira, ahelyett, hogy a húszmillió eurós repülőgépek fizető utasokat szállítanának….) A vócsert MOL persze összetépte, de sokkal jobb móka volt ez a lengyel piacon, mint amikor MOL a WizzAir céges dokumentumait osztogatta a magyar sajtótájékoztatóján.

Ryanair utasok! Aki hétvégén utazik, csekkoljon péntek 16.00-ig!

Aki hallja, adja át! A hétvégén egy napra leáll a Ryanair weblapja, mert a magát a világ kedvenc légitársaságának nevező fapad lecseréli a teljes webes foglalási rendszerét, így pénteken este tíztől nem működik majd. Aki tehát a hétvégén utazik, annak azt tanácsolják, hogy csekkoljon be pénteken délutánig, utána ugyanis az utolsópillanatosok miatt alighanem idegtépő lesz a folyamat.

A légitársaság ugyanis nemigen von be semmilyen extra erőforrást a rendszercsere idejére, tehát azt közölte, hogy aki a hétvégén repül, annak péntek estig kell elvégeznie az online check-in-t. A sajtóközleményben 16.00-t írnak, míg a honlapon 18.00-t, de mindegy is, ha nem csekkolsz be, akkor kellemetlen lesz az út. A Ryanair ugyanis elviekben csak irodában vásárolt jegy esetén engedi a reptéri check-in-t, ez esetben is 20400 forintért, tehát nem szívesen részletezném, milyen tortúrában lesz része annak, aki elmulasztja az utasfelvételt!

Vasárnaptól az utasok megújult foglalási rendszerrel találkozhatnak, amely az ígéretek szerint háromszor olyan gyors lesz, lehet rajta hoteleket keresni, és rendelhető lesz majd SMS-értesítés a két órát meghaladó késésekről avyg menetrendi zavarokról – mondjuk ezt csak alig értem, hiszen köztudott (Michael O’Leary szerint), hogy a Ryanair sosem késik, nála pontosabb légitársaság nincs is a földön…

Nem írták, de nyilván teljesen új lesz a foglalás struktúrája is, így rosszindulatúskodom kicsit, bizonyos, hogy háromszor annyi trükkös hely lesz a rendszerben, ahol az oda nem figyelő tisztelt utastól még gyarapítani lehet az árbevételt 2-10 eurókkal, teljesen fölösleges szolgáltatásokért cserébe.

 

Buktuk: mégsem repül Budapestre a Volotea

Bejelentették, majd elhalasztották a járatindítást, most pedig alighanem Prágára cserélték Budapestet: a spanyol-olasz diszkont légitársaság nem repül Budapest és Velence Marco Polo között. Nagyon meglepődni persze nincs okunk. Mondhatnánk azt is, hogy a Rynair-effect egy olyan légitársasággal kezdődött el, amelyik még be sem jött Budapestre.

Egyelőre persze korai volna ítéletet mondanunk: maga a légitársaság intézi kissé mediterrán stílusban – magyar fogalmak szerint komolytalanul – a dolgait, netán a helyi piaci helyzethez alkalmazkodtak idejekorán… Miért mondom ezt? Visszaemlékszem arra a március közepén tartott sajtótájékoztatóra, ahol ismertették az egyébként attraktív légitársaságot, örvendeztek annak budapesti megjelenése alkalmából, itt volt a kommunikációs igazgatójuk is, aztán ért a meglepetés, amikor ismertette a menetrendet, hogy az teljesen más, mint ami épp azokban a pillanatokban is benne volt a foglalási rendszerükben.

Az eredeti közlések és tervek szerint ugyanis a járatnak április 25-én kellett volna indulni. Amikor a júniusi indulásra még rá is kérdeztem, ott helyben meg is néztem a cég foglalási rendszerét, s abban teljesen más menetrend volt, mint amiről a kommunikációs igazgató úr beszélt, de mivel akkor még egy el sem indult légitársaságról volt szó, beértük annyival, hogy diszkont cég, az utolsó pillanatokban is változik a menetrend, s még nem vitték fel az aktuálisat a rendszerbe. Rendben van.

Arról már nem szóltak: az első halasztás után lesz második is, méghozzá végleges. A múlt héten már foglalni sem lehetett a járatra, a hétvégén elkezdték kiértesíteni az utasokat, mostanra pedig a járattérképről is eltűnt Budapest. S megjelent Prága. Vagyis a Budapest Airport szlogenje, miszerint Bécs és Prága tarol a Malév-csőd miatt, ez esetben bizonyosan igaz.

Csodálkozni persze nem lehet. Itt van nálunk ugyanis öt géppel a Ryanair, akik hetente háromszor repülnek Treviso-ba, s bár erre a hétre 15-25 ezer között adnak egyetlen szakaszt, májusra elég attraktívak az áraik, az alapár oda-vissza bizonyosan kijön egy húszasból. (Azért nem 2499, mint a reklámokban, de ezt a vitát nem most nyitom meg. Hanem hamarosan…) Még júniusra és júliusra is kínálnak szakaszonként 3499 Ft-os áron jegyeket, de azért itt mégis érdemes matekozni egy kicsit: ezt beszorozva kettővel 6998 forintos végső árat kapunk, ehhez képest 12508-at mutat a számláló, amihez, ha semmi mást nem veszünk, a magyar bankkártyák legtöbbjénél még hozzá jön a credit card charge is, amely irányonként 2040 forint (Mastercard Prepaid kártyával ingyen), tehát a 6998 forintos jegy valójában 16588 magyar forint.

De nem is ez a lényeg! A lényeg, hogy Michael O’Leary maga sem csinál titkot abból, hogy amióta megjelentek Budapesten, egyetlen petákot sem kerestek a repüléssel, s hogy utasaik fele az olcsó tarifákkal utazik. Hogy elhisszük vagy sem, az egy kérdés. Mondjuk, hogy a repüléssel nem kerestek, az hihető, utóbbi állítás kevésbé – de induljunk ki abból, hogy az üzletember korrektül tájékoztatja a magyar nyilvánosságot, módfelett szórakoztató tájékoztatóin.

De ha a repüléssel nem is, a Ryanair bőrönddel, a biztosítással, a pririty service-szel és a szakaszonként 8500 (!!!) forintos feladott poggyász díjjal azért csak sikerül néhány magyar forintot keresni. Reméljük.

Visszatérve a Volotea-ra, idő előtti hátraarcuk simán betudható a Ryanair-effectnek: az ír diszkont, ahol bázissal megjelenik, ott egyetlen prioritása van: kitúrni a helyi piacról a többieket. Kerül, amibe kerül. Ha százezerszám kell osztogatni az öt eurós (fenti minta szerint, természetesen) jegyeket, akkor úgy kell. Nincs ezen mit csodálkozni, ők is piacról élő cég, piaci részesedést szeretnének, ez számukra befektetés, s amikor megvan a fix utasbázis, akkor lehet árakat emelni, s pénzt keresni. Ez a diszkont légitársaságok üzleti modellje, s működik. S ahogy a network-légitársaságok között nem maradnak életben az olyan aprócska vállalatok, mint a Malév, addig egy olyan reptéren, ahol jelen van a Ryanair, esélye sincs egy Volotea méretű cégnek. Inkább megy Prágába, ott nincs Ryanair…

O’Leary elégedett: nevezzék el rólam a repteret!

A Ryanair üzemelésének első hat hetében több, mint százezer utast szállított, akiknek a fele a legalacsonyabb árat fizette, valójában egyetlen fillért sem keresett Lisztferihegyen, az egész üzlet inkább jótékonysági akcióra hasonlít, ezért O’Leary vezérigazgató megérdemelne egy köztéri szobrot valahol a városban – mondta maga Michaal O’Leary, aki nem hagyta ki a lehetőséget arra, hogy fikázza a Wizz Air-t. Találkozott viszont a Ryanair rajzpályázat nyertes gyerkőceivel, akiknek húsvéti nyulat osztogatott és közösen fényképezkedett. (Fotó: Reviczky Zsolt – Népszabadság)

Csalódhat az az újságíró, aki releváns légiközlekedési információk reményében látogat el a Ryanair rendszeres tájékoztatóira, különösen azokra igaz ez a megállapítás, melyeket a fapados-repülés ikonja Michael O’Leary celebrál. Reggeli szórakozásnak viszont remek alkalomnak számít a megannyi összejövetel, nem utolsó sorban, igen olcsó reklám a Ryanairnek.

Mintegy százhúszezer utast szállítottunk az első hat hétben, utasaink fele a legalacsonyabb, 3 és 10 euró közötti jegyárat fizette a jegyért – mondta Michael O’Leary vezérigazgató, aki szerint rendkívül sikeres az immár háromról öt gépesre hízott budapesti bázis: februárban “hatvan-akárhány” százalékos volt a load factor, azaz a járatok telítettsége, mondta az ír üzletember, amely márciusban már hetven százalék fölé emelkedett, mígnem, áprilisra elérték a 82-83 százalékos töltöttséget, ami egy picivel már az európai hálózat átlaga fölé is emelkedik. Ráadásul, egyik bázison sem értük el ezt a load factort hat hét alatt – örvendezett a Ryanair-főnök. (A bázis a Malév csődjét követően február 17.-én nyílt.)

Mint mondta, a jegyárai mindenhová olcsóbbak, mint a Wizz Air tikettjei – ez persze csak a reklámokban szereplő legalacsonyabb árakra igaz – s az utasok fele a legolcsóbb jegyekkel utazik.

– Valójában jótékonysági szervezet vagyunk, hiszen egyetlen fillért sem kerestünk még a magyar piacon, szemben a drága WizzAirrel, amelyik elviszi a nyereségét Svájcba, s míg mi szegény írek Dublinban vagyunk kénytelenek tengetni az életünket, addig a WizzAir vezetői a genfi tóba lógatják a lábukat. Mi az olcsó jegyeinkkel megmentettük a magyar turizmust, voltaképpen járna nekem egy köztéri szobor a város egy népszerű pontján, úgyis olyan ostoba szobrai vannak – folytatta a magánszámát O’Leary. Felvetésemre, hogy esetleg a jelenleg Liszt Ferenc nevét viselő ferihegyi repteret is elnevezhetnék róla, kifejezetten előremutatónak nevezte, s mint mondta, fel fogja vetni a Budapest Airport vezetésének.

Mivel a Wizz air esetében az adófizetés helye már többször is előkerült, megkérdeztem O’Leary urat, hat hét után meg tudná-e mondani, mennyi adót fizetett eddig a magyar költségvetésbe a Ryanair. – Fogalmam sincs, de biztos többet, mint szerettünk volna – mondta, ami annyiban bizonyosan igaz, hogy álmaikban a nulla forint jelenik meg, mint kívánatos adófizetési kötelezettség. Kiindulva azonban abból, hogy az előbbi közlés szerint a cég veszteséges, maga a repjegy ÁFA-mentes, a cég székhelye pedig nem Magyarországon van, ezidáig alighanem csak a magyarországi költéseik ÁFA-tartalma írható fel, mint befizetett adó, ami pedig alighanem csekély.

Ellentmondásokban persze bővelkedett a sajtótájékoztató, már amennyiben a vezérigazgató adatközléseit és a sajtóközleményeiket nem a szórakoztatóipari aktivitás részének tekintjük, hanem legalább egy részét komolyan is vesszük.

Eddig azt kommunikálták, hogy idén 2,4 millió utast szállítanak Budapestről, a mai sajtóközleményükben már csak kétmilliót említettek, ám ha a hat hét alatt 120 ezer utast szállítottak és ezzel a cég átlagánál magasabb, 82-83 százalékos loadfactort értek el, akkor számításaim szerint 1,1-1,2 millió utasnál aligha lesz magasabb az idei teljesítményük, de könnyen lehet, hogy még az egymilliót sem éri el.

O’Leary azonban nem szívesen nyeli le, hogy a Wizz immár hat géppel repül a budapesti bázisról, így bejelentette: tárgyalnak a Budapest Airporttal egy hatodik és egy hetedik 737-es idetelepítéséről.

Komolyra váltott, amikor a Budapest Airport telekadójáról viszont komolyan nyilatkozott: szerinte a kormány az adók emelésével komoly kockázatot vállal fel, mert ha a reptér áthárítja azt a légitársaságokra, akkor drasztikusan csökken majd a magyar fővárosba szállított utasok száma, ami komoly kár a turizmusnak. O’Leary állítása szerint ugyanis az ő forgalmukban az utasok több, mint hetven százalékra Budapestre utazó ember, s csak alig harmada a magyar utas, aki innen indul más célállomásokra.

 

Ha tetszett a post:
Légyszi kattints ide és lájkold a blog Facebook oldalát! Így a FB-n is tudsz kommentelni, látod a bejegyzéseket és részt vehetsz a hamarosan szerveződő játékokban, repülős relikviákért, repjegyekért!

Ha tetszett a post:

Légyszi kattints ide és lájkold a blog Facebook oldalát! Így a FB-n is tudsz kommentelni, látod a bejegyzéseket és részt vehetsz a hamarosan szerveződő játékokban, repülős relikviákért, repjegyekért!

 

Pozsony-Stockholm: 1700 forint, oda-vissza, adókkal!!!

A Ryanair újabb kihagyhatatlan ajánlattal jelentkezett, s az akció CSAK MA ÉJFÉLIG érvényes: Stockhol Skavsta oda-tokkal vonóval, értsd minden adóval és illetékkel 6 euróba kerül. Ha szereted a skandináv kirándulásokat és nem vagy elégedett a budapesti hideggel, elérkezett a Te időd!

Január 15-18 közé foglalva biztosan tiéd a hat eurós retúrjegy, ám sajnálatos módon ehhez a legtöbb hitelkártyával még hozzá kell számítanod 10 eurót. (Hacsak nincs Ryanair co-branded hitelkártyád, vagy Mastercard prepaid kártyád, mert ezeket használva ingyenes a fizetés, azaz hat euró marad a repjegyár.) A gép szombat este megy Pozsonyból és kedden kora este érkezik.

Januárban más dátumokra is kiadja ezt az árat, jellemzően inkább a hó vége felé. Csomagot nem számoltam ennyi időre, s ha foglalsz, figyelj, nehogy a kis ravasz rendszer betegye neked a 15 eurós téli sport biztosítást! Ezt akkor teszi meg, amikor rögtön a neved alatt meg kell adnod az állampolgárságodat. Ekkor, két biztosítást is felkínál: az egyiknél elég a NO lyukba klikkelni, a másiknál viszont, ahol az országokat kérdezi, a Magyarország helyett a NO TRAVEL INSURANCE opciót kell kiválasztani.És minden egyébre nemet kell klikkelni, amit felkínál, így pl. az elfogadott kézipogyó méretű Samsonite bőröndre.

Figyelj oda!!!

1.: Nagyon hideg a svéd január! (tűrése vérmérséklet-függő)

2.: Stockholm Skavsta 106 km a belvárostól, ez egy kétórás buszút, 238 SEK-ért, ami kb. 7500 HUF. Ez a felnőtt retúr-ár, fiatalok, dikákok kapnak szerény kedvezményt.  A buszt a neten érdemes foglalnod.

3.: Mivel este érkezik a repülő, úgy szervezd az utat, hogy Pozsonyból haza is kell jutnod. (Vagy menj kocsival.)

Fapad-modell: költségkímélő vagy utaskopasztó?

 

A vasárnap termése egy közepesen informatív hír a légiközlekedésről az MTI-ben, ugyanakkor remek apropó arra, hogy „kinyilatkoztassak” a fapados üzleti modellben alkalmazott egyes módszerekről, ami részben szubjektív, de talán alkalmas arra, hogy vegyünk figyelembe minden költséget, amikor repülőjegyet foglalunk.

A kézipoggyász is extra?

Az MTI híre szerint a válságból épphogy kiemelkedő légitársaságok igyekeznek szaporítani, ugyanakkor fizetőssé tenni eddig ingyenes szolgáltatásaikat. Az amerikai légitársaságok már díjat szednek minden poggyász után, beleértve a kabinba felvihető csomagokért, táskákért is. Ezek elszállítása – bizonyos súlyhatárig – korábban mindig benne volt a jegy árában, de most 20-90 dollár közötti összeget kérnek értük. (Nem csak a fapadok, de a tradícionális légitársaságok is)

Kinek-kinek a maga joga eldönteni, melyik céggel utazik, de azért lehetetlen nem észrevenni, hogy a Spirit legújabb próbálkozása, miszerint pénzt kérnek a kézipoggyász szállításáért, már lassan az arcátlanság határát súrolja. Miközben arra hivatkoznak, hogy az utasok cuccolása miatt nem tudják tartani a menetrendet és a negyven perces fordulóidőket, 20 és 35 dollárt kérnek azokért a kézipoggyászokért, amelyek nem férnek be az ülés alá. Valójában ez nem több, mint a tájékozatlan utasoktól beszedett extra bevétel…Van némi furmányosság ebben: miközben olcsó repülőjegyet árulnak, azt gondolják, az azt megvevő utas olyan vastag, hogy alig visz magával valamit az utazásra.

Európában még nem ilyen súlyos a helyzet, de a Ryanair, az Easy és a Wizz is egyre kisebb méretre csökkentette az elfogadott kézipoggyász méretét, egy bőrönd, amely simán elfér a felső csomagtárolóban, és öt éve még kabinméretként adták el, ma már tutira fizetős.

A feladott poggyászok fizetőssé tételét lassan lenyelte az utazóközönség, s ma már nem szükséges indokolni sem, pedig anno hasonló okokat vonultattak fel a légitársaságok: a csomagok miatt drágább a földi kiszolgálás, s tovább tart megfordítani a gépeket, ami szintén extra költség a társaságnak.

Csakhogy, miközben az EU arra kötelezi a cégeket, hogy minden díjat és adót beleszámítva közöljék az áraikat, nem kötelezik őket az egyik legalapvetőbb szolgáltatás bekalkulálására. Hogy lassabb megfordítani a gépet, ha minden utas felad egy csomagot? Akkor miért tervezik 30-40 perces fordulóidőkkel a menetrendet?

Az a fránya kártyadíj

További szálka a szememben a kártyák után elkért tranzakciós díj. Van olyan légitársaság, amely annak ellenére szakaszonként számítja fel ezt, hogy egyszerre, egy banki terheléssel fizetek ki 2-4 szakaszt. Ez a díj messze nem költség alapú, hiszen a kártya-jutalék 0,5 és 4 százalék között mozog Európában, míg a Credit Card charge jellemzően 10-20 euró. S mindezt azzal legalizálják, hogy egyetlen, jellemzően nem túl elterjedt kártyafajta, például egy co-branded hitelkártya esetében a fizetés díjmentes.

Vagyis, akárhol is foglalsz, vedd számba az összes költséget, amit kifizettetnek veled!

Más tészta, hogy immár sok társaság pénzt kér az étkezésért, az italért, a fülhallgatóért, a takaróért, a filmvetítésért – szerintem ez korrekt. A rövid távú járatokon amúgy is olyan kaját adnak, hogy jobb lenne, ha nem tennék, esetleg, hogy inkább fizetnék egy jobb minőségű szendvicsért. (Noha, a minap a Lufthansán nemcsak ehető, de kifejezetten finom volt a szenya.)

Már nem érkezési sorrendben juthat az utas az első sorban lévő vagy a vészkijárati üléshez, ahol nagyobb a lábtér, ezekért a székekért felárat kell fizetni. Ezzel sincs sok bajom, a rendszer még igazságosabb is, mint a véletlen.

Persze nem az igazságosságról, hanem a fenntartható üzletről van szó ennek a megítélésekor. A jobb fapadosok jelenleg bevételük 20 százalékát szerzik a kiegészítő szolgáltatásokból. A hagyományos légitársaságok közül a nagy amerikaiaknál, a United Airlinesnál vagy a Deltánál ez az arány még csak 7 százalék.

Persze, a már említett extra szolgáltatások, így a fedélzeti étkezés, sokkal nagyobb nyereségtartalmú, mint maga repülőjegy. A minap a Germanwings-szel jöttem haza Kölnből. Maga a járat nagyon korrekt volt. A jegyfoglalásnál beikszeltem, hogy kérek egy menüt, 3,80 euróért. Így jártam, amikor realizáltam, hogy a fedélzeten megvéve ez egy centtel sem volt drágább. De amikor belegondoltam, hogy a muffin és az egy pohár üdítő (ez volt a menü) bekerülési költsége legfeljebb 40 cent lehetett a légitársaságnak, arra jutottam: kár, hogy ez sem nekem jutott eszembe.