Premium Economy a Singapore-on is!

A világ legjobb légitársaságainak egyike, a Singapore Airlines is bevezeti novembertől a Premium Economy osztályt. Augusztus kilencedikén száll fel az az Airbus A380-as a Singapore-Sidney vonalon, melyen már lesz PE kabin, üzemszerűen azonban novembertől indul a szolgáltatás. 28.ától HKG és London érhető majd el. Kemény lesz a menet aztán is, mert két év alatt az összes A380-as (36 hely), B777-es (26 hely) és a flottában csak később debütáló Airbus A350 XWB (24 hely) óriásgépekre is instalállják az új kabint, amelyre óriási az igény, s igazán komoly lehetőséget jelent nekünk magyar utasoknak is. Az új komfort-osztályt, amely a business és a turista között van, nemrég Budapesten is bemutatták, s mondhatom, igen ígéretes. 2015 során és 2016 első felében Peking, Delhi, Hong Kong, Frankfurt, London, Mumbai, New York, Shanghai, Tokyo és Zürich valamint Szingapúr között repülhetünk már ezen az osztályon. Frankfurton és Münchenen, bizonyos napokon Zürichen keresztül ráadásul Budapestről is van csatlakozás. 

De nézzük a részleteket: a kódja után a fanatikusok között csak SQ-nak emlegetett Singapore Airlines még economyn is prémium-légitársaságnak számít, s ez az árazásában is megmutatkozik, még soha nem láttam 200 ezer forintos, vagy ennél is olcsóbb jegyeket Singapore-ba velük. Inkább a 300-hoz van közelebb a legolcsóbb tarifa, ennek ellenére sokan ragaszkodnak hozzá. Van miért, erről itt olvashatsz.

A Premium Economy kb. másfélszerese az economynak, ha a foglalási rendszerből leszedett adatokat nézem. Egy nem reprezentatív árminta, de találomra megnéztem egy BUD-FRA-SIN útvonalat oda-vissza február 10-17 közöttre. Economyn 272 ezer, Premium Economyn 570, business-en pedig 1360 ezer volt a tarifa. Ebből látható, hogy az ár jóval közelebb van az economyhoz, de azt is meg kell jegyezni, hogy hatszázezerért bizony már a Turkish elvisz business-en oda-vissza. Nyilván az 570-nél olcsóbban is megvan a PE jegy, tessék kutakodni!

Sokszor megírtam már, de ennek az osztálynak az a lényege, hogy meglehetősen komoly extra komfortot nyújt, miközben a céges utazók  költségigazolásán turistaosztályként jelenik meg. Vagyis, jól illeszkedik a céges policy-khoz, ezért óriási igény van rá. Egy üléssel kevesebb van egy sorban (2-4-2), lényegesen nagyobb a lábtér, és szélesebb (38,5 és 39,5 inch) jobb minőségű a kaja, az SQ esetében ezt úgy kell érteni, hogy adnak francia pezsgőt, háromféle főétel közül lehet választani, s minden sokkal jobban néz ki, mint a turistán. A szék a nagyobb távolság miatt jobban dönthető, van rajta lábtartó, tehát éjszaka már a nagy termetűeknek is van esélyük aludni valamicskét. S már az induláskor ott figyel egy fél literes víz a tartóban, tehát nem kell a stewikat riadóztatni félóránként egy kis pohár vízért. Jegyezzük meg, a Singapore légikísérői olyan esztétikai élményt nyújtanak, hogy ezt felfoghatjuk veszteségként is…. Érdekes, hogy az üléseket két cég is gyártja, a német ZIM Flugsitz GmbH és az amerikai Zodiac Seats US – utóbbi az A350-esekre.

A fedélzeti szórakoztató rendszer 13,3 collos, HD-felbontású és érintőképernyős, zajszűrős fejhallgató jár hozzá. Az USB és a fedélzeti konnektor természetesen alap, s ami ennél is fontosabb: 35 kg a poggyászkeret! Elsőbbségi utasfelvétel, elsőbbségi beszállás, s tíz százalék extra mérföld a törzsutasoknak, természetesen. Az alábbi gyűjtésben megtalálod, mikortól melyik útvonalon lesz elérhető az új osztály, a légitársaság tervei szerint. (Köszi a gyűjtést az Airportal-nak.)

2015-ben:

Augusztus 9-től A380-800 – Sydney

Augusztus 12-től B777-300ER – Sydney

Augusztus 28-tól A380-800 – London és Hong Kong

Augusztus 31-től B777-300ER – Hong Kong

Szeptember 2-tól B777-300ER – London

Szeptember 18-tól A380-800 – Peking és Sanghaj

Szeptember 24-től B777-300ER – Frankfurt

Szeptember 28-tól A380-800 – Párizs

Október 13-tól A380-800 – Delhi

Október 20-tól B777-300ER – München/Manchester

Október 21-től A380-800 – Mumbai

Október 25-től A380-800 – Auckland

December 1-jétől A380-800 – Tokió és Los Angeles

December 14-től A380-800 – Frankfurt/New York

December 27-től A380-800 – Zürich

2016-ban:

Január 5-től B777-300ER – Dubaj

Január 6-tól B777-300ER – Szöul/San Francisco

Készül a Singapore Airlines első Airbus A350-ese

Az Airbus Toulouse-ban elkezdte a Singapore Airlines első A350-900XWB gépének gyártását. A szingapúri légitársaság az A350 egyik legkomolyabb megrendelője, nem mellesleg pedig a világ egyik legjobb légitársasága. Az Airbus A380 bevezetői voltak, s turista osztályon is olyan szolgáltatást nyújtanak, hogy na. Ami az A350-est illeti, összesen hetven gépre szerződtek le, az első repülőt 2016 elején szállítják le. Remélem, az első célállomás Sydney lesz.

A törzsszekciók összeillesztését követően a szárnyak és a vezérsíkok felhelyezése, majd a kabin kiépítése és a rendszerek installációja következik. Ezután elektronikai tesztek, végső konfigurálás, gurulási tesztek, a hajtóművek felszerelése, majd repülési tesztek. Nagyon nagyvonalakban, a valóságban sokkal bonyolultabb a dolog.

A Singapore Airlines az A350XWB bevezetésével átfogó flottamodernizációs programját indítja el, a hetven gépes fix rendelésével a jelenleg 780 megrendelést tartalmazó gyári listában a SIA a Qatar Airways után a második legnagyobb vevője az A350-es típusnak. Amely pedig az egyik legkomolyabb, s legnagyobb komfortot nyújtó, nagy kapacitású és nagy hatótávolságú szélestörzsű utasszállító. Csendes, erős, környezetkímélő, az extra széles törzs miatt a komfort szintje magas, a kabin zajszintje viszont alacsony, az egy székre jutó költség pedig meglehetősen kedvező. Az A350-900XWB listaáron szerint 304,8 millió dollárba kerül.

Az A350-est a légitársaság a meglévő B777-200/200ER gépei váltótípusának szánja. A szingapúri Changi repülőtér, amely szerény véleményem szerint a világ legjobb reptere, s amely a hetven A350XWB bázisa lesz, május 11-e óta már rendszeres kiszolgálója a típusnak, a Qatar Airways, a típus első üzemeltetője ugyanis Frankfurt után Szingapúrt választotta a típus úticéljául.

Új-Zéland rajongók figyelmébe: Szuperjumbó repül Auckland és Szingapúr között

A Singapore Airlines megkapta a szükséges jóváhagyásokat ahhoz, hogy Airbus A380-as szuperjumbóval repüljön Szingapúr Changi reptere és Auckland között. Ebben az a jó hír, hogy FRA, LON, CDG, ZRH átszállással úgy repülhetünk Aucklandbe, hogy mindkét hosszú szakaszt a szuperjumbóval tesszük meg. Ami nem rossz, hiszen az A380 kényelmesebb és csendesebb, mint bármelyik másik gép, vagyis jobban pihenhetünk, miközben éjszaka repülünk, s az SQ fedélzetén még az ellátás is pazar.

A 471 üléses (van 409 üléses konfiguráció is, amelyen a felső fedélzeten csak business ülések vannak) repülőgépekkel jövő nyárig közlekednek az Új-Zéland legnépszerűbb célállomásának számító légikikötőbe, amikor is a jelenlegi tervek szerint visszaváltanak Boeing 777-300-ra. Az SQ285 SIN-ből 20.50-kor indul AKL idő szerint 11.45-kor száll le, a következő nap természetesen. Visszafelé az SQ286 Auckland-ből 13.30-kor indul, és 19.00-kor érkezik Szingapúrba.

A Star Alliance tag légitársaságnak van még heti öt B777-200-as géppel üzemeltetett járata Aucklandba, sőt szintén B777-200ER jár naponta Christchurch-be. A SIA jelenleg a következő városokba repül szuperjumbóval: Peking, Frankfurt, London, Los Angeles, Melbourne (Oktober 25-ig), Mumbai, Delhi, New York, Párizs, Sanghaj, Sydney, Tokió Narita és Zürich

Tovább növeli a luxust a Singapore Airlines

Előre „menekül” a singapore Airlines. Az egykor magasan a világ legjobbjának tartott légitársaság, amely ma is a legjobbak egyike – mások szerint még mindig a legjobb – az ötcsillagosok között, most úgy döntött, újít: megbízta a BMW csoporthoz tartozó Designworks USA és a brit James Park Associates vállalatokat, hogy segítsenek kialakítani a következő generációs kabinbelsőt, amely méltó a prémium légitársaságokhoz. Evvel a szingapúriaknak nem tagadva az a céljuk, hogy egy ugrással elsasszézzanak az ázsiai és arab riválisaik elől, akik az elmúlt öt évben rendesen felfejlődtek hozzájuk. Azt szeretnék, hogy a Cathay, az Emirates, a Qatar és a többi versenytárs is kösse fel a nadrágszíjat.

A munkára nincs sok ideje a két cégnek, mert 2013 végén már repülni akarnak az új kabinkoncepció szerint kialakított gépekkel, amelyeket az Airbus A380, a Boeing 777-300ER, majd a hamarosan forgalomba álló Boeing 787 Dreamliner és a 2015 körül debütáló Airbus A350XWB típusokon vezetnek be. Vagyis ez azt jelenti, hogy a kiforrott és tesztelt kabinberendezéseknek (InFlight Entertainment, ülések, világítótestek, hangszórók, panelek, stb.)2013 első negyedévének a végére el kell készülniük, hogy aztán gyártásba kerülve nyár elejére készen legyenek az első pár repülőgépre valók. Egy repülő berendezése ugyanis 1-2 hét, ennél több, ha a gyárban szokatlan, eddig még nem használt alapanyagokból dolgoznak. Ráadásul, mint minden új terméket, biztonsági minősítésen kell bevizsgáltatni, ha tehát júniusban nem áll majd a Boeing gyárban egy gépnyi tesztelt, hatósági engedélyes és beszerelésre kész kabinbelső-alkatrész, akkor elfeljthetik a 2013-as premiert.

De ilyen blamázs aligha lesz a Szingapúrnál. Ez a légitársaság ugyanis húsz éve következetesen pozícionálja magát a prémium légitársaságok sorába, sőt, ezt a kategóriát kis túlzással ők teremtették.  (Itt egy teszt a Zurich – Szingapúr járat Economy osztályáról, tavalyról.) A turistaosztályon is remek az ellátás, magasabb a kényelem, de igazán a business és az első osztályon mutatják meg, mi a prémium. No meg a pénztárnál, amikor kifizetjük ezeket a jegyeket….Például azért, hogy így utazhassanak 12 órát:

A magas jegyárak persze kellenek a finanszírozáshoz, mert a SIA 100 szélestörzsű gépnél nagyobb flottát üzemeltet, annak idején ők vezették be az Airbus A380-ast először, 2007 októberében, Szingapúr-Sidney útvonalon, nem is használnak keskenytörzsű gépet (a leányvállalatoknál igen), 60 rendelésük van bent a közeljövőre, amit le is fog gyártani az Airbus és a Boeing, s a következő öt évben 12 milliárd dollárt fektetnek be gépekbe és a prémium termékekbe. Pedig eddig sem voltak semmik, ez például a business class szék az A380-ason:

A”Singapore Airlines mindig innovatív vállalat volt, s felismerve, hogy versenytársaink felzárkóztak hozzánk, új beruházásokkal erősítjük vezető pozíciónkat. Továbbra is mi diktáljuk az irányt – mondta Tan Pee Teck, a SIA termékekért és szolgáltatásokért felelős alelnöke. A prémium érzés nemcsak új ülésekben nyilvánul majd meg, hanem a légiutas-kísérők feladatainak újraszabályozásában is, s ez igaz lesz a turistaosztályra is. Bár a business és a first jegyek adják a légitársaság bevételének jelentős részét, az economy osztályra is gondolnak a vezetők, ezért továbbfejlesztett kartámaszok, hátlapok és fejpihentetők gondoskodnak a kényelemről, s teljesen megújul a fedélzeti szórakoztató-rendszer is. Változik majd az utastér-világítás, s minden úgy lesz kialakítva, hogy az utas azt érezze: nagyobb személyes teret kap repülés közben, mint korábban.

Én pedig csak félve teszem hozzá: remélem, hogy a fedélzeti koktél-kínálatot is továbbfejlesztik, s a Singapore Sling és a Daiqri mellett új koktélokat is hoz majd a személyzet. Mert a Singapore Airlines gépein minden koktélból annyit kap az utas, amennyit csak kér – teljesen ingyen. Végezetül még két kép a first classról, az Airbus A380-ason:

 

 

Ha tetszett a post:

Légyszi kattints ide és lájkold a blog Facebook oldalát! Így a FB-n is tudsz kommentelni, látod a bejegyzéseket és részt vehetsz a hamarosan szerveződő játékokban, repülős relikviákért, repjegyekért!

Végső búcsú: utoljára repül a Singapore Airlines 747-400 jumboja

 

747 SGD (szingapúri dollár), csaknem 150 ezer forint: ennyibe kerül a jegy, amely még ezekben a pillanatokban is kapható a Singapore Airlines történelmi, 747 és 748-as számú retúr járatára, amellyel végleg nyugdíjba küldik az egek királynőjét, a jumbót. A poszt mgejelenését követően hét órával száll fel az SQ utolsó 747-400-assal teljesített járata, a business jegy 2200 szingapúri dollárba kerül, s ezzel véget ér egy dicsőséges korszak a délkelet-ázsiai légitársaság történetében. Párhuzamosan azzal, hogy az Airbus A380 üzembe állításával 2007-ben elkezdődött egy új, a szuperjumbó korszaka: ma már 17 A380-ast üzemeltet a légitársaság, s evvel repül Frankfurtba, Londonba, Zürichbe és Párizsba is, hogy csak az európai célállomásokat említsük. 2012-t még három 747-essel kezdték, ma már csak egyet üzemeltetnek, amely egészen március végéig Melbourne és Szingapúr között járt, majd hamarosan az utolsó kereskedelmi járatára indul, Hong Kongba. Az ötcsillagos légitársaságok között is etalonnak számító Singapore, ahogy a repülésben csak két betűvel emlegetik, az SQ, bár nem köztudott, de a világ legnagyobb Boeing 747-es üzemeltetője. Története során összesen 56 Jumbo teljesített szolgálatot náluk, ebből 42 a legkecsesebb, a 747-400 “Megatop”.
1973-ban vették át az első két jumbót, amelyet mindössze három évvel a típus debütálása után rendeltek meg. Azt a modellt Super B-nek hívták, ma már a Skodát ismerjük meg erről a névről. 1973 és 1994 között 19 repülő rótta a tengeri mérföldeket Szingapúr és a világ nagyvárosai között, a Big Top névre hallgató 747-300-ast tíz évvel később 1983-ban állították be és 2001-ig összesen 15 repült a flottában, míg a 747-400 Megatop 1989-ben állt szolgálatba és repült egészen mostanáig. Ez a gép önmagában is történelem, hát még az SQ-nak, amelynek ez a típus tette lehetővé, hogy leszállás nélkül teljesíthesse a járatokat London és Szingapúr között.  Összesen negyvekettőt üzemeltetett ebből a gépből az SQ, s azért lehet rekorder, meg több olyan év is volt, amikor a jumbo különböző változataiból 53 szállította az utasokat. Most nyugdíjba vonuló 9V-SPQ lajstromjelű madárka 2001-ben érkezett a légitársasághoz.  Nem mellesleg, 13 747-400Freighter is repült a cégnél.
Tehát míg ma a szuperjumbó az SQ zászlóshajója, addig évtizedeken keresztül a jumbo volt az a gép, amelyen három osztályon minden luxust megkaptak a Singapore airlines utasai. Volt olyan gép, amelyik több, mint 35000 repült óra után ment nyugdíjba a SIN bázisról.  (Egy korábbi, Airbus A380-assal teljesített Zürich – Szingapú járat beszámolóját itt olvashatod.) Visszatérve a jumbóra, a kezdeti példányokon még a felső deck olyan kicsi volt, hogy az első osztály utasainak egy foteles klubot alakítottak ki, több millió liter francia pezsgő folyt ott el az évek során, de utas-székek nem voltak az emeleten. A Big Top felső deckje már kétszer akkora volt, így lehetővé vált, hogy ott egy dedikált business class-t alakítsanak ki, s ugyanez történt a megatop felső fedélzetén is.
Aki jegyet vesz az utolsó hongkongi járatra, számtalan ereklyét is kap ajándékba a légitársaságtól, amely híres a precizitásáról, a mintaszerű fedélzeti ellátásáról, a makulátlan kinézetű és ruházatú, s hihetetlen szépségű utaskísérőiről, s arról, hogy még a stewik ruhájának a színe is jelent valamit: azt, hogy milyen beosztásban, s milyen osztályú kabinban gondoskodnak az utasokról. Ha érdekel, milyen volt az SQ B747, nézd meg ezt a videót


747 SGD (szingapúri dollár), csaknem 150 ezer forint: ennyibe kerül a jegy, amely még ezekben a pillanatokban is kapható a Singapore Airlines történelmi, 747 és 748-as számú retúr járatára, amellyel végleg nyugdíjba küldik az egek királynőjét, a jumbót. A poszt mgejelenését követően hét órával száll fel az SQ utolsó 747-400-assal teljesített járata, a business jegy 2200 szingapúri dollárba kerül, s ezzel véget ér egy dicsőséges korszak a délkelet-ázsiai légitársaság történetében.

Párhuzamosan azzal, hogy az Airbus A380 üzembe állításával 2007-ben elkezdődött egy új, a szuperjumbó korszaka: ma már 17 A380-ast üzemeltet a légitársaság, s evvel repül Frankfurtba, Londonba, Zürichbe és Párizsba is, hogy csak az európai célállomásokat említsük. 2012-t még három 747-essel kezdték, ma már csak egyet üzemeltetnek, amely egészen március végéig Melbourne és Szingapúr között járt, majd hamarosan az utolsó kereskedelmi járatára indul, Hong Kongba. Az ötcsillagos légitársaságok között is etalonnak számító Singapore, ahogy a repülésben csak két betűvel emlegetik, az SQ, bár nem köztudott, de a világ legnagyobb Boeing 747-es üzemeltetője. Története során összesen 56 Jumbo teljesített szolgálatot náluk, ebből 42 a legkecsesebb, a 747-400 “Megatop”.


1973-ban vették át az első két jumbót, amelyet mindössze három évvel a típus debütálása után rendeltek meg. Azt a modellt Super B-nek hívták, ma már a Skodát ismerjük meg erről a névről. 1973 és 1994 között 19 repülő rótta a tengeri mérföldeket Szingapúr és a világ nagyvárosai között, a Big Top névre hallgató 747-300-ast tíz évvel később 1983-ban állították be és 2001-ig összesen 15 repült a flottában, míg a 747-400 Megatop 1989-ben állt szolgálatba és repült egészen mostanáig. Ez a gép önmagában is történelem, hát még az SQ-nak, amelynek ez a típus tette lehetővé, hogy leszállás nélkül teljesíthesse a járatokat London és Szingapúr között.  Összesen negyvekettőt üzemeltetett ebből a gépből az SQ, s azért lehet rekorder, meg több olyan év is volt, amikor a jumbo különböző változataiból 53 szállította az utasokat. Most nyugdíjba vonuló 9V-SPQ lajstromjelű madárka 2001-ben érkezett a légitársasághoz.  Nem mellesleg, 13 747-400Freighter is repült a cégnél.

Tehát míg ma a szuperjumbó az SQ zászlóshajója, addig évtizedeken keresztül a jumbo volt az a gép, amelyen három osztályon minden luxust megkaptak a Singapore airlines utasai. Volt olyan gép, amelyik több, mint 35000 repült óra után ment nyugdíjba a SIN bázisról.  (Egy korábbi, Airbus A380-assal teljesített Zürich – Szingapú járat beszámolóját itt olvashatod.) Visszatérve a jumbóra, a kezdeti példányokon még a felső deck olyan kicsi volt, hogy az első osztály utasainak egy foteles klubot alakítottak ki, több millió liter francia pezsgő folyt ott el az évek során, de utas-székek nem voltak az emeleten.

A Big Top felső deckje már kétszer akkora volt, így lehetővé vált, hogy ott egy dedikált business class-t alakítsanak ki, s ugyanez történt a megatop felső fedélzetén is. Aki jegyet vesz az utolsó hongkongi járatra, számtalan ereklyét is kap ajándékba a légitársaságtól, amely híres a precizitásáról, a mintaszerű fedélzeti ellátásáról, a makulátlan kinézetű és ruházatú, s hihetetlen szépségű utaskísérőiről, s arról, hogy még a stewik ruhájának a színe is jelent valamit: azt, hogy milyen beosztásban, s milyen osztályú kabinban gondoskodnak az utasokról. Ha érdekel, milyen volt az SQ B747, nézd meg ezt a videót!

 

Ha tetszett a post:

Légyszi kattints ide és lájkold a blog Facebook oldalát! Így a FB-n is tudsz kommentelni, látod a bejegyzéseket és részt vehetsz a hamarosan szerveződő játékokban, repülős relikviákért, repjegyekért!

 

Lecsúszott a pályáról Münchenben egy Singapore triple seven

Lecsúszott a Müncheni déli pályáról a Singapore Airlines egyik Boeing 777-ese, amely Manchesterből indult, s Müncheni leszállással tartott (volna) SIN felé. Senkinek nem esett baja, a 143 utas és a 14 fős crew közül, akik a fűre kihúzott mobil lépcsőn hagyhatták el a repülőgépet, tehát különösebb vészhelyzeti eljárásra nem volt szükség. Ennek ellenére, a járatot nyilván törölték, a gép most egy időre kiesik a forgalomból. A pálya tegnap az eset miatt hosszan zárva volt, ami jelentős késéseket is okozott a MUC forgalomban.

Halottal utaztak tíz órát, százdolláros vócser a jájdalomdíj…

Meghalt valaki a fedélzeten? Mit várnál el egy légitársaságtól ilyen esetben, s vajon vennél-e jegyet újra erre a légitársaságra, miután kilenc órát utaztál egy légtérben egy élettelen testtel? Egyáltalán nem a fikció szülte kérdések… Bizarr, ám nem egyedi eset történt a augusztus 29.-én a Jetstar Asia (az ausztrál Qantas leányvállalata) által üzemeltetett (3K 401) Szingapúr (SIN) – Auckland (AKL) járaton. Egy férfi másfél órával a felszállás után életét vesztette, a repülő azonban folytatta útját Új-Zélandig, a holttestet pedig a személyzet pihenőhelyén tárolták az út alatt, elfüggönyözve.

Na, európai mércével már ez is meglehetősen véleményes eljárásnak számít, kivált, ha tudjuk, hogy a járatot egy Airbus A330-200 géppel üzemeltették, melyen a crew rest area az utolsó három sor kettes széket jelenti, ahová ügyesen fel lehet szerelni a függönyt, a mellette lévő középső ülésblokkon pedig utasok ülnek. Ez pedig azt jelenti, hogy több, mint egy tucat utas a holttesttel azonos légtérben, mindössze egy-két méterre, egy függönnyel elválasztva volt kénytelen megtenni a SIN-AKL utat.

Vannak előzmények is: a járaton evés közben lett rosszul a harmincegy éves férfi, haláltusájának kezdeti szakaszán a barátnője sem ismerte fel a helyzetet, mint mondta, előbb azt hitte, hogy a barátja azért rázkódik, mert nevet a vetített filmen. Csak amikor a szemein és a lila ajkán is látszott a baj, akkor értesítette a személyzetet, akik találtak egy orvost a fedélzeten. A doktor elsősegélyként szívmasszázst alkalmazott tíz percen keresztül két ülésblokk közti folyosón, ám sajnos kénytelen volt megállapítani a halál beálltát – ez pedig igencsak sokkolta az utasokat, annál is inkább, mert az eset nem sokkal a felszállást követően, épp a szervíz kellős közepén zajlott, s volt utas, akinek csak ezt követően tudták kiosztani az ételt – már amennyiben ennek még volt értelme.

A személyzet úgy döntött, hogy a pihenőhelyén helyezi el a testet, melyet letakartak és elfüggönyöztek, a barátnő pedig mindvégig az elhunyt mellett utazott. Az első feltevések szerint a férfi az ételtől fulladt meg, ám később kiderült, hogy hatéves korában szívműtéten esett át egy veleszületett rendellenesség miatt, így ez is okozhatta történteket. A hivatalos vizsgálat jelenleg is tart.

A Jetstar Asia felvette a kapcsolatot azon utasokkal, akik a halott közvetlen közelében töltötték el a hátralévő majd kilenc órát Új-Zélandig, nekik száz ausztrál dolláros kompenzációt ajánlottak fel – sajnos igen pikáns módon utazási voucherben…

Az eset elgondolkodtató, komoly kegyeleti kérdéseket vet fel, messze nem egyedi: a világon többször is előfordult már, hogy egy repülő annak ellenére fejezte be az útját, hogy meghalt valaki. Egy New York – Haiti és egy Los Angeles – Chicago járaton is előfordult, hogy a holttesttel együtt szálltak le.  A Continental egy járatán pedig az is megesett, hogy a kapitány szívrohamot kapott egy long-haul gépen, de a két elsőtiszt biztonságosan befejezte a repülést. Európai légitársaságnál is előfordult ilyen sajnálatos eset. A holttesteket többnyire az első osztályú kabinban helyezték el.

De milyen kérdések mellett mérlegel a légitársaság személyzete? Jelen esetben másfél órával voltak felszállás után, tehát épp visszafordulhattak volna Szingapúrba, ahol még valamennyit biztosan várniuk kellett volna, mire ürül az üzemanyagtank, tehát mondjuk három óra múlva leszállhattak volna. Nyilván az is felmerül, milyen állampolgár az elhunyt, hiszen ha pont abban az országban él, ahová a gép tart, akkor a gyászolóknak sokkal egyszerűbb helyzet, mintsem utólag gondoskodni a test hazaszállításáról.

Nyilván ezért nem merült fel egy indonéziai közbenső leszállás sem.  Akármilyen furcsa, a kapitánynak azt is mérlegelnie kell, hogy a gépen utazóknak milyen hátrányt okoz az esetleges útmegszakítás. Ha a beteg ugyanis életveszélyben van, első az élete, tehát minden körülmények között leszáll a gép, hogy orvosi segítséget nyújthassanak. Ha azonban a fedélzeten megállapították a halál beálltát, sajnos már nem az emberélet megmentése az elsődleges szempont.

Délkelet Ázsiába tartók figyelem! Hatalmas Jetstar Asia akció!

A nyúl éve alkalmából hatalmas akcióba fogott a Jetstar Asia (a Qantas leányvállalata) és a tél hátralévő részére ontja az olcsó jegyeket a jobbnál jobb helyekre! Mivel elindították járataikat Szingapúr és Kambodzsa között, jelen pillanatban ezekre 17000 HUF körül lehet oneway jegyeket foglalni, mind Phnom Penh, mind pedig Siem Reap irányába!

További finom árak Szingapúrból:

Manila 98 SGD o/w (egy útra)

Kuala Lumpur 98 SGD

Yangon 97 SGD

SIN Budget Terminal, szabadtéri dohányzóval

Mit gondoltok, hol készülhetett ez a fotó egy dohányzásra kijelölt helyről? Nem, nem a mediterrán országok egyikében, de nem is Indonéziában, ahol gyakorlatilag mindenki dohányzik, hanem Szingapúrban, ahol olyan szigorúan nem támogatott a dohányzás, hogy egyetlen szál cigarettát sem vihetsz be. (Ettől persze még ontják a füstöt, mint a gyárkémény, hasonlóan a térség más országaihoz.)De nem ez a pláne.

A kép ugyanis egy szabadtéri dohányzó, méghozzá airside területen, azaz az utasok a biztonsági ellenőrzés UTÁN dohányozhatnak itt, szabad légtérben. (Ettől persze még büdös van, de nem annyira, mint az EU-ban megszokott gázkamrákban.) A biztonságot nemes egyszerűséggel oldották meg: felhúztak egy betonfalat a terület határán, így tutira nem mehet az utas oda, ahová neki nem kéne. Ja, és még egy adalék, ez a full-extrás, pálmafás megoldás a Budget Terminal-on van, ahonnan a fapadosok járnak.

Apropó Budget Terminál, Singapore, Changi Airport. Teljesen jó hely, leszámítva, hogy félórás puffer simán van a check-in időpontját illetően. Azaz, láttam olyat, hogy járatindulás időpontjában még nyitva volt a check-in, miközben a mi járatunkra nem, pedig már bőven a két órán belül voltunk. Végül, 100 perccel indulás előtt nyitottak a TR (Tiger Airways) 2158 járatra.

A Budget Terminal olyan légitársaságokat szolgál ki, mint a Tiger Airways, a Cebu Pacific, a SE Air, vagy a maláj Firefly, amely a Malaysian fapados cége. Érdekes viszont, hogy az AirAsia nem innen, hanem a nagy terminálról repül, alighanem azért, mert olyan frekvenciát bonyolítanak Szingapúrban, hogy ez a kis terminál nem lenne elég hozzá, sem kapacitásban, sem pedig a gépek gyors megfordításának képességében.

Ez persze ugyanaz a reptér, mint a híres Changi, csak épp a futók hátsó felénél helyezkedik erre ékes bizonyíték a felszállásunkról készített videó, amin az is látszik, hogy a TR2158 mögött a sorban nem más állt, mint a Lufthansa Frankfurtba tartó 747-ese, az LH 779.

 

Hogy lesz ágy a Singapore First Class székéből? Te mennyit adnál ezért?

Aligha van olyan hazánkfia, aki fizető jeggyel utazott volna már a Singapore Airlines első osztályán az A380-asokon, ahol nem egyszerű első osztályú kabinban fuvarozzák gazdagékat, hanem “First Class Suite” a termék neve. Konkrétan tudok olyan emberről, aki élvezhette e keleti kényelmet, de neki a turista-jegyét upgrade-elték. A feltevésemet tehát nem azért tartom, mert nem feltételezném, hogy hazánkban is sokaknak van pénze erre a szolgáltatásra, de azért azt is hiszem, hogy épeszű ember nemigen ad ki ennyi pénzt egy repülőjegyért. Valahol kétmillió HUF körül van a fare.

A szuperbőr és szuperelegáns ülések tökéletesen alkalmasak úgy 10-14 órányi pöffeszkedésre, s még akkor is elfér bennük az ember, ha degeszre zabálja magát az  első osztályú fedélzeti menüből, ami természetesen séf által helyszínen előállított, menüválasztós, csaknem molekuláris gasztró élmény.

A kis fülkét teljesen izolálni lehet a környezettől, tehát egy apróbb szállodai szoba alakítható ki a luxuskabinból, ami szó szerint igaz, ugyanis az éjszakai járatokon nem egyszerűen vízszintes fekvőfelületté alakítható a fotel, hanem igen kényelmes, alvás-specialisták által tervezett ágyba lehet befeküdni. Az átalakításhoz természetesen segítséget nyújt a személyzet, így:

Azért lássuk be, már megtervezni sem volt semmi ezt a lakosztályt, mármint, hogy minden forma ilyeténképpen passzoljon. De az sem lehet semmi, ahogy az utas végignézi, hogy a crew miként alakítja át az ágyát, s konstatálja, hogy ez még neki sem okozott volna nehézséget!

 

Tetszett a post?

Légyszi kattints ide és lájkold a blog Facebook oldalát! Így a FB-n is tudsz kommentelni, látod a bejegyzéseket és részt vehetsz a hamarosan szerveződő játékokban, repülős relikviákért, repjegyekért!