Ősztől Easyjettel Velencébe!

easyveneziaHeti három járatot indít október utolsó napján Velencébe az Easyjet. Nem Trevisóba, hanem a Marco Polo reptérre, ahonnan városi busszal bemehetünk a lagúnák városába. Hétfőn este fél tízkor megy és tizenegy körül érkezik. Csütörtökön háromnegyed ötkor indul és megérkezik hat óra tízkor, szombaton fél kettőkor indul és három óra előtt öt perccel érkezik. Minthogy a velencei gép fordul Budapestre, a hazafelé indulás mindig korábban van mintegy három órával. Jó, nem ez a legkényelmesebb menetrend, hiszen jól látható, hogy elsősorban az ide utazó olaszokra lőnek az időpontokkal. De mégis nagyon jó, hogy 18 ezer forintért elmehetünk Velencébe, méghozzá a fő repülőtérre. Ahonnan 25 euróért közvetlen hajójárat vihet el a szálláshelyünkre. Télen nem túl jó az idő Velencében, de akit ez nem zavar, az élvezheti a kulturális gazdagságot. A tavaszi járatokra nagyon megéri foglalni. venezia

Buktuk: mégsem repül Budapestre a Volotea

Bejelentették, majd elhalasztották a járatindítást, most pedig alighanem Prágára cserélték Budapestet: a spanyol-olasz diszkont légitársaság nem repül Budapest és Velence Marco Polo között. Nagyon meglepődni persze nincs okunk. Mondhatnánk azt is, hogy a Rynair-effect egy olyan légitársasággal kezdődött el, amelyik még be sem jött Budapestre.

Egyelőre persze korai volna ítéletet mondanunk: maga a légitársaság intézi kissé mediterrán stílusban – magyar fogalmak szerint komolytalanul – a dolgait, netán a helyi piaci helyzethez alkalmazkodtak idejekorán… Miért mondom ezt? Visszaemlékszem arra a március közepén tartott sajtótájékoztatóra, ahol ismertették az egyébként attraktív légitársaságot, örvendeztek annak budapesti megjelenése alkalmából, itt volt a kommunikációs igazgatójuk is, aztán ért a meglepetés, amikor ismertette a menetrendet, hogy az teljesen más, mint ami épp azokban a pillanatokban is benne volt a foglalási rendszerükben.

Az eredeti közlések és tervek szerint ugyanis a járatnak április 25-én kellett volna indulni. Amikor a júniusi indulásra még rá is kérdeztem, ott helyben meg is néztem a cég foglalási rendszerét, s abban teljesen más menetrend volt, mint amiről a kommunikációs igazgató úr beszélt, de mivel akkor még egy el sem indult légitársaságról volt szó, beértük annyival, hogy diszkont cég, az utolsó pillanatokban is változik a menetrend, s még nem vitték fel az aktuálisat a rendszerbe. Rendben van.

Arról már nem szóltak: az első halasztás után lesz második is, méghozzá végleges. A múlt héten már foglalni sem lehetett a járatra, a hétvégén elkezdték kiértesíteni az utasokat, mostanra pedig a járattérképről is eltűnt Budapest. S megjelent Prága. Vagyis a Budapest Airport szlogenje, miszerint Bécs és Prága tarol a Malév-csőd miatt, ez esetben bizonyosan igaz.

Csodálkozni persze nem lehet. Itt van nálunk ugyanis öt géppel a Ryanair, akik hetente háromszor repülnek Treviso-ba, s bár erre a hétre 15-25 ezer között adnak egyetlen szakaszt, májusra elég attraktívak az áraik, az alapár oda-vissza bizonyosan kijön egy húszasból. (Azért nem 2499, mint a reklámokban, de ezt a vitát nem most nyitom meg. Hanem hamarosan…) Még júniusra és júliusra is kínálnak szakaszonként 3499 Ft-os áron jegyeket, de azért itt mégis érdemes matekozni egy kicsit: ezt beszorozva kettővel 6998 forintos végső árat kapunk, ehhez képest 12508-at mutat a számláló, amihez, ha semmi mást nem veszünk, a magyar bankkártyák legtöbbjénél még hozzá jön a credit card charge is, amely irányonként 2040 forint (Mastercard Prepaid kártyával ingyen), tehát a 6998 forintos jegy valójában 16588 magyar forint.

De nem is ez a lényeg! A lényeg, hogy Michael O’Leary maga sem csinál titkot abból, hogy amióta megjelentek Budapesten, egyetlen petákot sem kerestek a repüléssel, s hogy utasaik fele az olcsó tarifákkal utazik. Hogy elhisszük vagy sem, az egy kérdés. Mondjuk, hogy a repüléssel nem kerestek, az hihető, utóbbi állítás kevésbé – de induljunk ki abból, hogy az üzletember korrektül tájékoztatja a magyar nyilvánosságot, módfelett szórakoztató tájékoztatóin.

De ha a repüléssel nem is, a Ryanair bőrönddel, a biztosítással, a pririty service-szel és a szakaszonként 8500 (!!!) forintos feladott poggyász díjjal azért csak sikerül néhány magyar forintot keresni. Reméljük.

Visszatérve a Volotea-ra, idő előtti hátraarcuk simán betudható a Ryanair-effectnek: az ír diszkont, ahol bázissal megjelenik, ott egyetlen prioritása van: kitúrni a helyi piacról a többieket. Kerül, amibe kerül. Ha százezerszám kell osztogatni az öt eurós (fenti minta szerint, természetesen) jegyeket, akkor úgy kell. Nincs ezen mit csodálkozni, ők is piacról élő cég, piaci részesedést szeretnének, ez számukra befektetés, s amikor megvan a fix utasbázis, akkor lehet árakat emelni, s pénzt keresni. Ez a diszkont légitársaságok üzleti modellje, s működik. S ahogy a network-légitársaságok között nem maradnak életben az olyan aprócska vállalatok, mint a Malév, addig egy olyan reptéren, ahol jelen van a Ryanair, esélye sincs egy Volotea méretű cégnek. Inkább megy Prágába, ott nincs Ryanair…