Új prémium a nyugati parton: egyesül az Alaska és a Virgin America

alaska_virgin264 repülőgépes flottát üzemeltető légikonszern jön létre az Egyesült Államok nyugati partján, miután egyesül az Alaska Airlines és a Virgin America. Előbbi négymilliárd dollárért vásárolta meg a Richard Branson érdekeltségében álló légitársaságot, amelyek főleg SFO és LAX centrummal volt komoly piaci szereplő. Jó árakat adtak, már a repülőtéren menő volt a környezet, amelyben fogadták az utasokat és a fedélzeten is komoly szolgáltatást nyújtottak, szemben az amerikai légitársaságok kissé avítt stílusával. Nem ósdi check-in pultok mögött ültek az emberek, hanem egy dizájnos asztal mögött, a checkin területén kellemes rockzene szólt, a fedélzeten az elsők között biztosítottak internetet és seat to seat kommunikációt a fedélzeti szórakoztatórendszer keretében. Tulajdonképpen a Virgin America felhúzta a légi közlekedés színvonalát a nyugati parton.VirginAmericaPlane1HIRES

Az Alaska Airlines sokkal nagyobb, Seattle és Portland központban erős, a csatlakozás révén pedig bővíti járatai számát a keleti-part legfontosabb városaiba, Washingtonba és JFK-re és a Bostonba.

alaskavirgin

Alapvetően két olyan légitársaságról van szó, amelyik nem tartozik egyik légi szövetséghez sem, de az Alaska aktívan codeshare-zik a Deltável, s ha ezt követően a Virgin járatokon is lesz majd Delta kód (messze nem biztos), azért az komoly versenyt fog generálni. Egyébként az Alaska is komoly szolgáltatást ad a fedélzeten, jó széktávolsággal, modern elektronikus szolgáltatásokkal – ma már az internet nem nagy kaland, szinte mindegyik USA-n belül repülő gépen van. A két cég úgy egyesül majd, hogy  mindkét társaság megtartja a saját arculatát, így üzemeltetnek naponta mintegy 1200 járatot seattle-i, San Francisco-i, Los Angeles-i, anchorage-i, alaszkai és portlandi bázisaikról. Szakmai szempontból érdekes, hogy egy engedély alá vonják a két márkát, ez nyilván költségcsökkentést is jelent.

alaska_cabin_kicsi

A Virgin America jelenleg 62 gépet üzemeltet az Airbus A320 típuscsaládból, míg az Alaska 152 Boeing 737-essel repül. Ezen túl a Horizon Air leányvállalata 52 Q400-assal repül a regionális útvonalakon. Az Alaska egyébként repül szép hosszú utakat is, például Seattle – Hawait vagy Anchorage Hawait, a közelmúltban egy ilyen járaton készült felvétel, amikor elrepültek a napfogyatkozás mellett. Alatt. Itt van róla egy kissé amerikás videó, de nagyon szép.

 

Megújult a JFK T4 – Pályára néző tetőterasz és borbár a Delta új otthonában

A repülőtéri szolgáltatások minősége és a terminál kényelme legalább olyan fontos, mint a fedélzeti szolgáltatás – a gyakran utazók körében mindenképp. Ezt felismerve fejlesztett a Delta a New York JFK hubban, azáltal, hogy a T3 nemzetközi forgalmát átköltöztette a T4 egy új szárnyába, s ezzel majdnem teljes egészében a négyes terminálról szolgálják ki az utasaikat. Hogy miért invesztált a légitársaság 1,4 milliárd dollárt csak és kizárólag egy már eddig is használt reptéri terminál felújításába? S mi lett a végeredmény? Hatalmas tetőterasz futópálya-kilátással, szenzációs borokkal, könnyebb átszállás, remek új várók…

Aki rendszeresen utazik, tudja: egy idő után a fedélzeti ellátásnál sokkal inkább számít, hogy milyen körülmények várják a reptéren. Mennyit kell gyalogolni egy átszálláskor, mennyi idő, míg a check-in-től elér a kapuig, mekkora a káosz a biztonsági átvilágításnál, mennyit kell várni a csomagfelvételre érkezéskor, van-e elég szék, konnektor, ingyen wifi a váróscsarnokban, milyenek a büfék a bárok, s még sorolhatnám a szempontokat, törzs- illetve business utasoknál pedig nyilván még bejön a képbe, hogy hol és milyen várók állnak rendelkezésre, s ott milyen a kínálat.
Nyűhetném ezt a témát napestig, de tény: aki ritkán utazik, nyilván nem tud a repterek minősége szerint dönteni, mert normál esetben ezek tapasztalatokon alapulnak, de az adott légitársaságról kialakított képét akkor is meghatározza, milyen körülmények várják a reptéren – főleg, ha mondjuk két-három órát, netán többet kénytelen eltölteni valahol, átszállásra várva. Aki viszont sokat utazik, annak a fentebb említett szempontok bizonyosan sokat számítanak, s ha az illető javarészt turista osztályon repül (legtöbbünk azért így tesz), talán a földi kiszolgálás többet nyom a latban, mint a fedélzeti. Például, az USA felé, ma már nincs új a nap alatt: ha adnak eleget inni, van egy-két ingyen alkohol is a kínálatban, nekem például teljesen mindegy, mit adnak enni egy hosszú járaton.
Na ez a trend, meg az utasok által egyre inkább hangoztatott áldatlan állapotok ösztökélték a Deltát a T4 beruházásra, amelyre nem kevesebb, mint 1,4 milliárd dollár költöttek el eddig.Ez a kép még az első kapavágáskor készült.

Az első fázisnak most van vége, megnyíltak a B-kapuk (concourse-B), a T3-ról minden járat átköltözött a négyesre, s 2015-re, mire a következő  fázis is kész lesz, a kis jetek (Boston, Washington, etc.) is átköltöznek a kettes terminál regional jets részlegéről. (Ami, mai állapotában egyfelől maga a borzalom, másfelől, szervezési és kreativitási szempontból akár zseniálisnak is mondható…Ja, és innen indulnak majd a Virgin Atlantic járatai is (mivel azok a Delta partnerségben repülnek.)

A Delta terminál-felújítási programjának szakértői egyébként Amszterdamból érkeztek, a Schiphol-csoport tudása legjavát adta a munkához. Ami nem is véletlen: a Deltát sajátos joint venture partnerség fűzi az Air France KLM csoporthoz, melynek egyik bázisa ugyebár Amszterdam, nemkülönben, a Schiphol bizony egy módfelett barátságos és otthonos reptér.

Kilenc új, nemzetközi járatokat is kiszolgálni képes kapu áll az utasok rendelkezésére a T4B-n, ehhez jön még hét felújított kapu, tehát a nemzetközi forgalmat 16 kapunál szolgálják ki egyidőben. 16 biztonsági átvilágító sor működik lényegében 0-24-ben, ami nagyon fontos.

A ami a lényeg, mert az utas első élménye a reptéren, valamint operációs szempontból is kulcsfontosságú, az utasfelvétel. A terminál tele van check-in automatákkal, kényelmesen, célszerűen vannak elhelyezve, úgy, hogy látható legyen, melyek a kijelölt, csak a prémium törzsutasok számára használható Sky Priority check-in pultok és automaták. Mivel JFK a Delta hubja, nagy figyelmet fordítottak arra is, hogy továbbfejlesszék az átszálló-szolgáltatásokat: ezeknek két fontos eleme van: az immigration és a vám, valamint a poggyászfeladás. (Ha amerikába érkezik valaki és átszáll, akkor az első amerikai reptéren belép az országba, mintha abba a városba érkezne, leveszi a csomagot a szalagról, átmegy vele a vámon majd újra feladja – ez a rendszer.) Az immigration – azaz a bevándorlási hivatal pultjai – a sorban állás miatt érdekesek, nem kellemes dolog ugyanis mondjuk két órát sorban állni egy tíz órás repülés után. New Yorkban pedig ez eddig mindennapos volt, különösen, mert ugye Európából nagyjából egy idősávban  indulnak és érkeznek a gépek, tehát nem ritka, hogy New Yorkban egyszerre nyolc-tíz óriásgép utastömege ömlik rá – az egyébként nem kevés – bevándorlási ügyintézőre. (Ez minden más reptéren is így van.) Azonban ha sok a pult, s különböző technikákkal ésszerűsítik a sorokat, sokat lehet az ügyön segíteni.

A vám nem lényeg, de a csomag újrafeladás igen: egyrészt ez is sorban állás, ezért a modern, adott esetben félautomata pultok sokat segítenek, hiszen a csomag ilyenkor már fel van címkézve, regisztrálva van az utashoz, stb. Tehát, csak rá kell dobni a szalagra, s biztosítani, hogy az eljusson a megfelelő belföldi járathoz. Tapasztalatom szerint ez amerikában komoly banánhéj (mindig vigyél magaddal fogkefét és váltáspólót, fehérneműt a kézipoggyászban), de most továbbfejlesztették ezt a rendszert, s úgy helyezték el, hogy közel legyen a belföldi gépek csomagosztályozójához, hogy minél kevesebb homokszem kerülhessen a gépezetbe.
S akkor a nagyon fontos lényeg: a Delta legnagyobb várója, több mint 2200 négyzetméter a business- a first és a SkyTeam Elite Gold utasoknak. Itt igazi séfek által kreált ételkülönlegességeket fogyaszthat az utas – ami ritka amerikai várókban, ahol alma chips és csoki az átlag kínálat. Van sushi, sajt, finom hentesáruk, édességek, valamint kínálnak az indulás előttre tervezett menüt is, ami finom, tápláló, de könnyű és nem von el sok vizet a szervezetből.
Andrea Robinson sommelier személyében a borkínálatot is profi állította össze, s ami igazán különleges, hogy pohárral kínálnak olyan nedűkből, melyekből a legjobb éttermekben is igen ritka esetben nyitnak üveget anélkül, hogy a kuncsaft megvásárolná az egész palackot. Rendszerint top minőségű, ritka tételek az ilyenek, s azokból is legjobb évjáratok kerülnek majd a Delta várójába. Ilyen lehet például a Dom Perignon vagy a Muga Prado Enea Gran Reserva – ez utóbbit kihagyni saját életünk elleni bűncselekmény.

A várón belül a Ciroc Lounge csendet kínál, de akár irodai környezetet is, valamint egy másik helyiségben szórakoztató-lehetőségeket, mint tévé és videójáték. Az igazi szenzáció azonban a kétezer négyzetlábas Sky Deck, egy tetőterasz, amelyet az Architectural Digest-tel partnerségben fejlesztettek, Thom Filicia, a neves dizájner vezetésével. Innen remekül látni a futópályák forgalmát, egyszersmind a kényelem is maximális: kényelmes fotelek, kiszolgálás és minden van, ami a Lounge-ban. Most látni akarom, nem vitás! (Néhány képet kigyűjtöttem a post alján…)

Hogy az egész létesítmény mennyire fontos New York-nak és Amerikának, arról remekül tanúskodik, hogy miként működött együtt a privát és az önkormányzati szféra. A reptéren itt egy terminál alapvetően a légitársaság és az önkormányzati közlekedési pontokat üzemeltető cég a Port Authority of New York and New Jersey tulajdona, így van ez a JFK-n is, ami egyébként még ezen a cégen belül is egy különálló entitás. A renoválást alapvetően a Delta fizette, a hatóság pedig minden más támogatást megadott hozzá, valamint állta a saját feladatinak ellátásához szükséges költségeket. A megnyitón pedig még Bloomberg polgármester is lenygözve beszélt arról, hogy milyen fontos a városnak, hogy az egyik legnagyobb légi kapujuk, amely óhatatlanul is a város emblematikus részévé válik, jó minőségben szolghálja az utazóközönséget és kellemes élményekkel írja be magát az utasok emlékezetébe.
Öveket becsatolni, mivel a postnak vége, hamarosan landolunk a magyar valóságban! Addig is, néhány érdekes adat a kivitelezésről…


1.9 millió emberi munkaóra
1 millió gépi üzemóra
45 ezer négyzetméter építesi terület
22 ezer négyzetméter hasznos terület a végeredmény
160 ezer négyzetméter új beton
1,4 millió folyóméter vezeték
6800 méter földalatti üzemanyag cső
8785 méter poggyásztovábbító szalag t
Több mint 2300 méter mozgólépcső és mozgójárda

Vrigin America (VX): egy laza fapados

A Virgin America (IATA: VX) egy fapados, mint oly sok másik Airbus A320-as gépeket használ, olcsó jegyárakkal, ám első osztályú kabinnal és kiváló fedélzeti szolgáltatásokkal turistán is, például egy kreatív inflight entertainment rendszerrel és minden ülésben konnektorral, valamint fedélzeti wifivel repülés közben! (Egy járatra tíz dollár, 15 percre két dollár, egy egész hónapra pedig negyven dollár az ára.) Nemkülönben pedig, igazán laza stílusban adják elő a repülést, ami már a check-in alkalmával látszik. Már megszokhattuk, hogy a reptérre érve nagyon komoly check-in pultokban kell bejelentkezni, s feladni a csomagot, amihez persze elengedhetetlenül hozzá tartozik a sorbanállás. Így van ez a Virginnél is, csakhogy a pultok helyett helyes kis asztalok vannak, rajtuk vékony képernyők, s az asztal mellett alig észrevehetőn búvik meg a mérleg, mert ugye a súly ennél az üzleti modellnél is pénz. A check-in területen klassz amerikai popzene szól, az utasfelvétel elég gyors, például azért, mert a sorból kiveszik a csak kézipoggyásszal utazókat és őket becsekkolják az automatán. Terméeszetesen van külön pultja az első osztálynak, de akkor is a többiek előtt csekkolhatsz be, ha a járat indulásának napján van a születésnapod!

A terminálokban természetesen egy kupacban találhatók a Virgin kapuk, amerikai szokás szerint az utolsó pillanatig nyitva tartják őket, s be is mondják, hogy készen állnánk az indulásra, de egy vendég (igen, vendég, nem pedig utas…) még nem érkezett meg, ezért várnunk kell a push-back-kel, így talán egy kicsit késni fogunk.

Az operáció egyébként kívülről nézve jól szervezett, a csomagok címkézése egyszerűn zajlik, a gépek körül állandóan sürögnek-forognak az alkalmazottak, s elektronikusan ellenőrzik a gépbe pakolt darabszámot a becsekkolt csomagokkal, tudniillik, törekednek arra, hogy ne kelljen csomagkésés miatt fizetni a tisztelt utazóközönségnek.

A repülőbe érve kék és pink világítás, s természetesen zene fogad, kicsit egy Las Vegas-i klubban érzem magam. A bőr ülés fekete, a hátulja fehér műanyag, szólni kéne az Apple-nek, hogy ők lám tudják, hogy a világítóan fehér plasztikot honnan kell nagy tételben vásárolni, talán legközelebb nem lesz gond a fehér iPhone előállításával.

Petit malheur, látszik, hogy a takarítószemélyzetet nem sikerült eléggé motiválni arra, hogy a fehér műanyag illesztéseinél lévő rést is legalább egy héten egyszer kimossák valami ronggyal vagy kefével, így a tálcát lehajtva, annak élén azért látható ételnyomokat fedezünk fel.

A személyzet bemutatása nagyon nagyon laza, amolyan sziasztok, mi repülünk veletek, ha bajotok van itt a nagyon klassz srác John, mexikóból, aztán itt a szupercsinos Liz, és csak azért jöttek ma ide, hogy ti kellemesen repüljetek, úgyhogy hajrá!!! Az Emergency Procedure bemutató kisfilm pedig egyenesen vicces.

 

Két óra az út SFO-SEA között, gondoltam ez elég lesz arra, hogy áttenulmányozzam az inflight entertainment rendszert, amiben a legjobb feature a seat-to-seat chat. Ki akarna az útitársával így beszélgetni? Nyilván senki, hiszen mellette ül, de előfordulhat, hogy a váróban összeismerkedsz valakivel, aki máshol ül, na vele azért hasznos ez az opció. Vagy, akár a csajozásnak is remek eszköze lehet. A zenén és a videón kívül (filmeket pénzért, helyi kártyalehúzással) pedig igazán különleges, hogy a tápot és a tudatlazító folyadékot is innen lehet megrendelni, az érintőképernyővel, a kártya lehúzásával: így a személyzetnek nem kell pénzeznie a fedélzeten, sokkal gyorsabban tudják osztogatni az ingyen üdítőket.

Hamarosan leszállunk: a kapitány megköszöni az utat, s elmondja, mit láthatunk a bal szárnyvégnél, méghozzá a Boeing Field-et. Jól mutat mellette a kis Airbus wingletjére festett amerikai zászló, amit sajnos nem tudtam lefotózni…

Fedélzetre csábító vonzó idomok?!

Méghogy a légitársaságok nem apellálnak a hormonokra?! Ha így lenne, akkor a hirdetésekben nem kizárólag olyan utaskísérők szerepelnek, akik mellett még a szupermodellek is elbújhatnak! Vagy mit mondanak a divatdiktátorok az uniformisokról? Hol elismerőt, hol lesújtót, de azt minden egyes esetben, hogy az utaskísérő-hölgyek lábait mindig a legelőnyösebb módon láttatja. Vajon apellálnak a légitársaságok a férfi-női kémiai folyamatokra, vagy csak stimulálják az utasok agyát? Mi a véleményetek? Mielőtt megfogalmazzátok, nézzétek meg azt a videót!

 

 

Négy perc alatt festették át a jumbo jetet!

Egy légitársaságnak óriási költség egy designváltás, pedig időről időre rákényszerülnek.  A közelmúltban az Air France, a Delta (beleértve, hogy az összes Northwest gépet átfestették Deltára), a cseh CSA, a brussels airlines váltott arculatot, hogy csak pár példát említsünk a nálunk ismertebbnek számító légitársaságok közül. Hamarosan a United és a Continental flottájára vár teljes átalakulás, hiszen a két társaság egyesülésével létrejövő cég neve United lesz, árculata azonban a Continental-ét örökli, így több, mint 1500 repülőt kell átfesteni. Nagyjából így, hogy ezen a videón látszik a szintén arculatilag plasztikázott Virgin Atlantic B747-400 példáján. A videóra kiváló kollégám, Bodnár Ádám hívta fel a figyelmem, amiért ezúton is big thank!

 

Virgin Atlantic plane livery time-lapse movie from johnson banks on Vimeo.

 

A folyamat, ami itt négy percbe van sűrítve, összesen 13 nap egy jumbo esetében, s amikor lehet a társaságok megpróbálják a karbantartásokkal kombinálni, de így is sokat áll a gép a festés alatt. Ki lehet számolni, ez idő alatt hány utast tud elfuvarozni egy ilyen madár! Tízezer körüli a szám, a konfigurációtól függően, természetesen. Ezt felszorozva a repjegyek árával, már tetemes kis summa jön ki!

A videón jól látszik, ahogy külön figyelmet szentelnek arra, hogy a gép különböző alkatrészeit megvédjék a vegyszerektől, például azoktól, amelyeknek köszönhetően megszabadulhatnak a korábbi festékrétegtől. Ezt ugyanis semmi esetre sem szabad a repülőn hagyni, hiszen egy ekkora óriáson csak a festék tonnányi súlyú, következésképp sem a repülési tulajdonságok, sem pedig a fogyasztás, s így a károsanyag-kibocsátás szempontjából sem mindegy!

Ajánlom mindenkinek, hogy nézze végig e cseppet sem amatőr videót, egy manchesteri csapat munkáját! Még lányoknak is érdekes!