Buktuk: mégsem repül Budapestre a Volotea

Bejelentették, majd elhalasztották a járatindítást, most pedig alighanem Prágára cserélték Budapestet: a spanyol-olasz diszkont légitársaság nem repül Budapest és Velence Marco Polo között. Nagyon meglepődni persze nincs okunk. Mondhatnánk azt is, hogy a Rynair-effect egy olyan légitársasággal kezdődött el, amelyik még be sem jött Budapestre.

Egyelőre persze korai volna ítéletet mondanunk: maga a légitársaság intézi kissé mediterrán stílusban – magyar fogalmak szerint komolytalanul – a dolgait, netán a helyi piaci helyzethez alkalmazkodtak idejekorán… Miért mondom ezt? Visszaemlékszem arra a március közepén tartott sajtótájékoztatóra, ahol ismertették az egyébként attraktív légitársaságot, örvendeztek annak budapesti megjelenése alkalmából, itt volt a kommunikációs igazgatójuk is, aztán ért a meglepetés, amikor ismertette a menetrendet, hogy az teljesen más, mint ami épp azokban a pillanatokban is benne volt a foglalási rendszerükben.

Az eredeti közlések és tervek szerint ugyanis a járatnak április 25-én kellett volna indulni. Amikor a júniusi indulásra még rá is kérdeztem, ott helyben meg is néztem a cég foglalási rendszerét, s abban teljesen más menetrend volt, mint amiről a kommunikációs igazgató úr beszélt, de mivel akkor még egy el sem indult légitársaságról volt szó, beértük annyival, hogy diszkont cég, az utolsó pillanatokban is változik a menetrend, s még nem vitték fel az aktuálisat a rendszerbe. Rendben van.

Arról már nem szóltak: az első halasztás után lesz második is, méghozzá végleges. A múlt héten már foglalni sem lehetett a járatra, a hétvégén elkezdték kiértesíteni az utasokat, mostanra pedig a járattérképről is eltűnt Budapest. S megjelent Prága. Vagyis a Budapest Airport szlogenje, miszerint Bécs és Prága tarol a Malév-csőd miatt, ez esetben bizonyosan igaz.

Csodálkozni persze nem lehet. Itt van nálunk ugyanis öt géppel a Ryanair, akik hetente háromszor repülnek Treviso-ba, s bár erre a hétre 15-25 ezer között adnak egyetlen szakaszt, májusra elég attraktívak az áraik, az alapár oda-vissza bizonyosan kijön egy húszasból. (Azért nem 2499, mint a reklámokban, de ezt a vitát nem most nyitom meg. Hanem hamarosan…) Még júniusra és júliusra is kínálnak szakaszonként 3499 Ft-os áron jegyeket, de azért itt mégis érdemes matekozni egy kicsit: ezt beszorozva kettővel 6998 forintos végső árat kapunk, ehhez képest 12508-at mutat a számláló, amihez, ha semmi mást nem veszünk, a magyar bankkártyák legtöbbjénél még hozzá jön a credit card charge is, amely irányonként 2040 forint (Mastercard Prepaid kártyával ingyen), tehát a 6998 forintos jegy valójában 16588 magyar forint.

De nem is ez a lényeg! A lényeg, hogy Michael O’Leary maga sem csinál titkot abból, hogy amióta megjelentek Budapesten, egyetlen petákot sem kerestek a repüléssel, s hogy utasaik fele az olcsó tarifákkal utazik. Hogy elhisszük vagy sem, az egy kérdés. Mondjuk, hogy a repüléssel nem kerestek, az hihető, utóbbi állítás kevésbé – de induljunk ki abból, hogy az üzletember korrektül tájékoztatja a magyar nyilvánosságot, módfelett szórakoztató tájékoztatóin.

De ha a repüléssel nem is, a Ryanair bőrönddel, a biztosítással, a pririty service-szel és a szakaszonként 8500 (!!!) forintos feladott poggyász díjjal azért csak sikerül néhány magyar forintot keresni. Reméljük.

Visszatérve a Volotea-ra, idő előtti hátraarcuk simán betudható a Ryanair-effectnek: az ír diszkont, ahol bázissal megjelenik, ott egyetlen prioritása van: kitúrni a helyi piacról a többieket. Kerül, amibe kerül. Ha százezerszám kell osztogatni az öt eurós (fenti minta szerint, természetesen) jegyeket, akkor úgy kell. Nincs ezen mit csodálkozni, ők is piacról élő cég, piaci részesedést szeretnének, ez számukra befektetés, s amikor megvan a fix utasbázis, akkor lehet árakat emelni, s pénzt keresni. Ez a diszkont légitársaságok üzleti modellje, s működik. S ahogy a network-légitársaságok között nem maradnak életben az olyan aprócska vállalatok, mint a Malév, addig egy olyan reptéren, ahol jelen van a Ryanair, esélye sincs egy Volotea méretű cégnek. Inkább megy Prágába, ott nincs Ryanair…

Velence 40 EURóért, április végétől

Pestre jár majd Velencéből egy nagyon csinos kis fapados légitársaság, talán a nevét sem hallottátok még, egyelőre elmaradt körülötte a Ryanair-hez hasonló felhajtás, mégis érdemes rájuk odafigyelni, egyrészt mert nagyon korrekt áron repítenek, másrészt pedig mert Velencébe nem Treviso-ra repülnek, hanem a Marco Polo Airportra. Ráadásul igen-igen korrekt áron, egy út legolcsóbb ára 19 euró, a csomag 15, tehát oda-vissza hetvenből kijön a jegy, erre még rájön a kártyás fizetés díja, de azért így sem rossz. Ráadásul, egy olyan géptípussal, amelyet igen ritkán látni a mi repterünkön, elsősorban a kora miatt. A 125 személyes Boeing 717 érdekes konstrukció, utasként talán a legérdekesebb, hogy csak öt ülés van egy sorban, s némileg több helyet kínál, mint ami szokásos egy mai low-cost Airbus vagy Boeing gépen.

A járatokat április 25.-én indítja el, a spanyol-katalán tőkével működő, és spanyolországban regisztrált légitársaság. Szerdán, pénteken és vasárnap járnak majd a repülők, így a járat jó lehet egy laza hétvégézésre (Pénteken este megy, este nyolckor, vagy fél nyolckor, naptól függően, s vasárnap dél előtt tíz perccel indul vissza Budapestre. Hosszú hétvégézni tehát úgy érdemes, ha szerdán este megy el az ember, de a péntek-vasárnap akár egy romantikus szombatra is elég. Mondjuk, talán a leghatékonyabb, ha vasárnap délután utazunk el és szerdán este jövünk haza, mert ez három éjszakát és három lényegében teljes napot jelent.

A spanyol légitársaságot a Vueling két alapítója Carlos Munoz és Lázaro Ros alapította idén, egyelőre három gépet üzemeltetnek, két spanyol és egy amerikai (Axis Participaciones Empresariales, Corpfin Capital és CCMP) befektetői csoporttal.

A légitársaság egyébként olyan érdekes helyekre üzemeltet járatokat Velencéből, mint Santioago de Compostela, Porto, vagy épp Trieste-ből Palermo. Sajnos a pesti járathoz nem nagyon vannak csatlakozások, de személy szerint abban is látok fantáziát, hogy leautózom Trieste-ig, majd onnan röppenek át Palermoba. Triest elég közel van, a parkoló az első nap kilenc, majd minden további nap nyolc euró, de ha egy hetet maradsz, akkor 53-ba kerül csupán, ha a P2 long stay-ben állsz meg.