Wifi a felhők felett egész Európában!

Az egyik vezető műholdas kommunikációs cég, az Inmarsat és a 4G-hálózatok fejlesztésében élenjáró Deutsche Telekom, valamint a Lufthansa bejelentette a Europen Aviation Network nevű együttműködést, melynek célja a fedélzeti internet hatékony biztosítása a repülőgépeken Európa fölött. Mondhatnánk, nem egy spanyolviasz a projekt, de valójában az. Igen, Európa útvonalain kínál internetet például a Norwegian Air Shuttle. Aztán az is igaz, hogy az USA belföldi útvonalain már alap az internet (5-15 dollár), és példának okáért a Lufthansa is a piacon van a FlyNet nevű szolgáltatással (1 óra 9, 4 óra 14, egész repülés 17 euró). S ugye állandó a kérdés, hogy miért nincs net a Ryanair vagy épp a Wizz Air fedélzetén? Pedig milyen jó lenne!

Na, erre kínálhat megoldást az új technológia, amelyet 2017-ben kezdenek el tesztelni. A Lufthansa 2016-tól már biztosítja a fedélzeti wifit az európai járatain (és ugye már jelenleg is az összes hosszú távú járatán), de jövőre még csak műholdas technológiával. De miért is szükséges a hibrid fejlesztés?
Mert a légitársaságok nem azért nem tüsténkednek bevezetni a szolgáltatást, mert nem akarnak pénzt keresni. Hanem azért, mert nem biztosak a megtérülésében. Óriási beruházás a gépek átalakítása, s folyamatosan magasak a műholdas kommunikációs költségek, így, ha még az árat is tömegeknek megfizethető szinten tartanák, nagyon kicsi lenne rajta a profit. S a szolgáltatás sem biztos, hogy népszerű lenne, mert miközben a földön már irtó gyorsak a mobilhálózatok, a levegőben utazómagasságban nem olyan elsöprő a felhasználói élmény. A diszkont légitársaságok pedig ugye csak a tutira mennek, nem hajigálnak ki az ablakon eurómilliókat “hozomra”. 
A mostani megoldás alapvetően a költségek csökkentésében és a sebesség növelésében segít. A lényeg, hogy a Deutsche Telekom egy speciális megoldással több, mint 300 4G LTE állomását felturbózza oly módon, hogy annak hatótávolságát megnövelik, s az adatkommunikáció felfelé is működik. Az Inmarsat ezzel párhuzamosan egy speciális frekvencián repülőkre optimalizálja a műholdas berendezéseit, s az 4G LTE valamint valamint a műholdas S-band hálózat kommunikál is egymással. Így elérhető, hogy amikor a repülő halad, a fedélzeti kommunikációs rendszere kapcsolgat a két hozzáférés között, adott esetben párhuzamosan használja azokat, így nő a sebesség és sokkal stabilabbá válik a kapcsolat, nem utolsó sorban pedig, jelentősen csökkennek a kommunikációs költségek, amit a légitársaság fizet a szolgáltatónak, így nagyobb lehet az elérhető haszon és végre több légitársaságot sarkallhatnak arra, hogy felvegye szolgáltatásai közé a fedélzeti Wifit – természetesen a gépek minimális átalakítását követően. Hogy európában mennyibe fog ez kerülni, arról egyelőre nem tudunk, de az biztos, hogy az utasoknak semmit nem kell másképp csinálniuk, ha bevezetik a szolgáltatást. Bekapcsolják a wifit, csatlakoznak, előveszik a hitelkártyát, fizetnek, aztán szelfiznek. Itt egy jó kis videó, nézd meg!

 

Kütyüszabadság a repülőn? – Tények és tévhitek

Ha nem veszélyes, miért tiltják? Miért nincs 2013-ban Wifi a repülők többségén? Immár lehet használni a repülőn a legtöbb kütyüt – amióta az amerikai hatóságok enyhítettek saját szabályozásukon. A JetBlue és a Delta már be is vezette a lazább szabályokat saját járatain, hiába no, készültek.

Mindezzel a szabályozás egyrészt évtizedes adósságának tett eleget, másrészt, komoly üzletet is generál a légitársaságoknak, harmadrészt pedig: a nem megfelelő kommunikáció miatt elég nagy káoszt is okoz. – A fedélzeti wifi és a mobil eddig sem jelentett veszélyt a repülőgépre, akkor miért korlátozzaák a használatát? – teszik fel egyre többen a kérdést, ezért gondoltam, leírok pár gondolatot és eloszlatok pár félreértést, mert a sajtóhírek alapján az sem tiszta, hogy az amerikai szabályozás alapján mit lehet és mit nem.

Mit is engedélyezett most az amerikai hatóság? Nem a fedélzeti telefonálást. Nem a wifit, hanem a hordozható elektronikus eszközök használatát gate to gate, azaz kaputól kapuig. Mindezt pedig, nem általános érvénnyel. Mit jelent ez?

Az utasoknak jó ideje jelent komoly bosszúságot, hogy fel- és leszállás közben nem lehet használni a mobilt, pda-t, tabletet, e-book olvasót, laptopot. Nem kell részletezni, mennyire bosszantó, ha felszállás közben olvashatok papírkönyvet, de nem nézhetem a Kindle kijelzőjét. Ha nem hallgathatom kedvenc zeneszámaimat, vagy nem nézhetek egy videót a mobil kijelzőjén, offline, holott, már megannyi alkalommal láttam a biztonsági videót, s kifejezetten segítene, ha leköthetném magam fel- és leszállás közben. (Például, ha ez stresszt okoz az utasnak.)

Ez régi adóssága a repülési szektornak, de mint minden hasonló folyamatra, elsősorban a biztonság miatt, erre is – külső szemmel nézve – rendkívül lassan reagált. A háttérben persze folytak a kutatások, tesztek, de a lényeg, évtizedes szakadék tátong még ma is a digitális eszközök társadalmi elterjedtsége és a repülési szabályozás között.

Fel- és leszállás közben a rádiós- és szórakoztató eszközöket azért nem engedélyezték, mert egyszerűen biztonsági kockázatot láttak abban, ha valaki zenét hallgat a repülés legkritikusabb szakaszaiban, nem hallja a személyzet utasításait, nem látja a safety procedure-t, ne adj isten, ha evakuálni kell a gépet, inkább a laptopja megmentésével fog foglalkozni, mintsem, hogy iszkoljon, ahogy kell. Sorolhatnám még az érveket napestig, van bőven. A biztonságra való törekvés e módja azonban mindinkább hátrány lett, s bizonyos szempontból, nevetséges is. Mindehhez persze az utasszám robbanásszerű növekedése is szükséges volt, azaz, hogy kialakuljon egy olyan társadalmi berendezkedés, amelyben több millióan heti- sőt napi szinten ülnek repülőgépre.

Ráadásul, időközben kifejlesztették a fedélzeti wifit is, ma már egy sor légitársaság gépein öt- tíz dollárért csatlakozhatunk az internetre. Ennek megteremtése hatalmas befektetés volt a légitársaságok részéről, egyszersmind, hatalmas bevételi lehetőség is, s a repülőgépgyártók, azáltal, hogy bevezették ezeket a rendszereket a gépeken, tulajdonképpen elismertéék, hogy ezek nem jelentenek veszélyt.

Most tehát azt engedélyezték, hogy a PED-ek, azaz (personal electronic device – mobil, tablet, PDA, e-book olvasó, laptop) nevezzük őket kütyüknek, használhatók repülés közben, bármikor.

DE:

– a mobilok nem csatlakozhatnak a rádiótelefon-hálózatra, ezt a funkciót ki kell kapcsolni! Ez nem egyenlő a flight mode-dal, mert a készülékek többségén a flight mód minden rádiós kommunikációt kikapcsol, miközben a wifi és a kis hatókörű bluetooth engedélyezett, azokat vissza lehet kapcsolni a legtöbb telefonon. A lényeg: a mobil kommunikácó nem engedélyezett. Továbbra sem lehet tehát telefonálni.

– Kérdés: mi lesz a Wifi alapú hangátvitellel? Ezt egyrészt terrorellenes okokból korlátozhatják, másrészt, mert a telefonálgató utasok zavarják utastársaikat.

– Minden eszközt a fel- és leszállás idejére biztonságosan el kell helyezni az ülések zsebében (vagy a sajátunkban) a fel- és leszállás idejére. Vagyis, guruláskor mindent szabad, de abban a kritikus pár percben továbbra is biztonságosan rögzíteni kell ezeket az eszközöket.

– Lehet használni bluetooth eszközöket, wifi billentyűzeteket, de továbbra sem szabad használni például távirányítós játékokat.

Az amerikai szabályozásra természetesen reagál az EU is, ami jó hír a Norwegian utasainak, de vezeti be a fedélzeti netet a Lufthansa, a KLM és több más légitársaság is. A szabályozás hatással lehet a Wizz Air politikájára is, amely jelenleg még flight módban sem engedi a telefonok használatát, s a személyzet bizonyos esetekben elég rigorózusan be is tartatja a szabályokat. A tavasztól visszatérő Vueling is bevezeti a Wifi szolgáltatást. Sajnos, mivel az Európai légitársaságok veszteségesek (kivéve Lufthansa, Ryanair, Wizz Air), mifelénk lassabban fog terjedni az inflight net, de ez másik téma.

Az amerikai hatóság a következőkre hívja fel a figyelmet:

A biztonság továbbra is elsődleges prioritás!

Ez a szabályozás nem azonnali és nem általános érvényű! Minden légitársaság hozhat szigorúbb szabályokat és időbe telik, mire bevezetik a napi folyamataikba!

A biztonsági bemutató alatt továbbra is javasolják, hogy az utas figyelje a személyzet előadását, vagy a monitort.

Továbbra is minden körülmények között be kell tartan a személyzet kérését, utasítását.

Amikor az időjárás rendkívül rossz (kevesebb, mint a járatok egy százaléka), s a pilóták speciális leszállási eljárás szerint teszik le a gépet, továbbra is megtilthatják az eszközök használatát.

Ha tetszett a post, vagy kérdésed van, gyere a facebookra és tedd fel!

Wifi az Air France és a KLM fedélzetén is

Az Air France és a KLM is bevezette a fedélzeti wifi elérést, úgy kellene inkább mondani, hogy az Air France KLM csoport, amely a világ harmadik legnagyobb légitársasága, már ami a megtett utaskilométereket illeti. 223 milliárd 787 millió megtett utaskilométerével az AF-KL  a harmadik legnagyobb teljesítményű légitársaság a világon, a United és a Delta mögött. Vagyis, épp ideje volt rátérniük erre a Wifi kérdésre, még ha csak kísérleti alapon nyomják is. Két 777-300-ason kínálnak Wifi szolgáltatást, Európa és Amerikai közötti járatokon, 10.95 eurós egyórás (drága) és 19.95 eurós 24 órás (meglehetősen jutányos) áron, ami lényegében európában elfogadott árszintté kezd válni. De szükség van-e wifire a fedélzeten? Megéri? Mihaszna?

Első blikkre a kérdésekre adhatunk hitéleti tipusú választ, miszerint: “naná, hát a fedélzetről facebookozni milyen menő”, illetve “a hagyjatok már békén, örülök, ha a levegőben ki tudok kapcsolódni az emailek és az sms-ek özönéből…” Ha üzleti oldalról közelítjük mega  kérdést, akkor csípőből tüzelnénk a választ, hogy manapság már alapelvárás az onboard wifi, az a légitársaság, amelyik nem nyújtja, az lemarad. A reális kép persze e megközelítések kombinációjával rajzolódik ki. Menjünk kicsit vissza ehhez a múltba!

2006-ot írunk, amikor a Lufthansa a Panasoniccal közösen megmutatja, hogy igenis, lehet wifizni a fedélzeten, mindezt egy Frankfurt és Washington között közlekedő gépen. Olyan drága volt, hogy csak a business classon merték bevezetni, noha a rádióhullám nyilvánvalóan átér az economyra, mindegy. Végül a szolgáltatás érdeklődés hiányában megszűnt, de a cég folyamatosan figyelte a lehetőségeket. Ahogy mindenki más is.

Aztán jött olcsóbb technológia, meg jobb is, eleinte az amerikai belföldi járatokon jelent meg a kis wifi jelecske, az American, a Delta, a JetBlue és a Virgin america járatain. Jó, a kontinens fölött könnyebb megoldani a széles sávú átvitelt, mint az óceán fölött, de ismertetném a máig használt árakat. 2 dollár egy fél óráért, öt dollár az egész járatra – sajnos ezt a tarifát a közelmúltban kivzették – 15 dollár egy napra, 40 dollár egy hónapra, és 469 dollár egy egész évre. Sokkal kedvezőbb árak, igaz, nagyobb a piac, az egész USA egy ország, így nincsenek jogi problémák a se szeri se száma különböző telekom szolgáltatóval, mint az európai légtér fölött, s még sorolhatnánk.

Aztán, jött a Norwegian, az innovatív európai low-cost, s ők is bevezették a szolgáltatást, elég jó áron, s a fullfare jegyet vásárlóknak pedig INGYEN. Aztán jött a Lufthansa és a FylNet, elkezdték felszerelni a flottát a wifi kommunikációval, a Turkish Airlines 2011 óta kísérletezik a 777-eseken – amelyekre a Boeing kínál gyári megoldást – a kísérlet alatt ingyen adták az online kapcsolatot, a Singapore is lépett, az Emirates is netesíti az A380-as flottáját, a Qatar Airways új gépein is van net, s még bizonyára sokan jönnek majd a sorban. Személyes véleményem, hogy a wifi internet nem hiányozhat a fedélzetről. Kérdés csak az, mennyiért, s milyen gyorsan terjed el, nem utolsó sorban, milyen gyorsan térül meg.

Mert egy gép wifi képessé tétele több tízezer euró, típustól függően, tehát az sem mindegy, milyen piacon repül az adott légitársaság. Én például azt gondolom, hogy pont a low cost piac, a fiatalok miatt hatalmas bevételgenerátor lenne a diszkontoknak, ma nincs olyan fiatal turista, aki ne adna három-négy eurót azért, hogy netezhessen BUD és Luton között. Ehhez képest nemzeti fapadosunk, a Wizz Air még a flight mode használatát sem támogatja (ami egyébként a vérciki kategória, szvsz.) tehát aligha várható az inflight internet. Például azért sem, mert a gépek upgrade-je esetén a gépet hosszú napokra kell kivenni a rotációból, amit a fapadok nem engedhetnek meg maguknak. Marad a hosszabb karbantartások időszaka, de azokat is meghosszabbítja pár nappal ez a művelet, s az üzem nem úgy van tervezve. Száz szónak is egy a vége, az inflight wifi beépítése drága dolog.

Ki használja s mennyiért? Mint említettem, a diszkont utazók bizonyosan használnák, kivéve azokat, akiknek nagyon ki van számolva a pénzük. Egyre többen vannak. Nézzük az interkontinentális járatokat! Bár a szolgáltatás alapvetően az üzletemberekre lő, nem biztos, hogy ők a legkomolyabb célcsoport. Az üzletember a business classon pihenni, relaxálni, aludni szeretne, csak akkor dolgozik, ha nagyon muszály. Persze, hallottam már olyan cégről is, amelyik engedi az alkalmazottját business-en utazni, s ki is fizeti a jegyet, ha az munkával tölti a repülési időt. (Ezt inkább nem is minősítem…) Ha mégis netezne az utas, mondjuk munka vagy szórakozás miatt, jogosan várja el, hogy a háromezer eurós jegyébe tartozzon bele a fedélzeti wifi, ne gomdoljanak le róla még húsz eurót. Ezt is megértem.

Ott van viszont a turista osztály. Én magam szeretek dolgozni a repülőn: írni, cikkeket és anyagokat olvasni, vagy éppen csak a meg nem válaszolt mailjeimet rendezni. Én imádom a fedélzeti wifit. Különösen az éjszakai járatokon, mert egész egyszerűen képtelen vagyok aludni az economy székekben, a fedélzeti szórakoztatórendszerek nem foglalnak le két ótánál tovább, ha lehet, filmet is a saját gépemen nézek. Kivéve egy-két légitársaság, ahol tényleg kiváló inflight entertainment van, ilyen a Qatar, az Emirates vagy épp a Singapore. Ha lenne netem, akkor vidáman telne a New York – Párizs út, s nem utolsó sorban, csak úgy szaladna az idő!

Na persze, kérdés, hány ilyen van egy járaton, mint én? aki boldogan fizet húsz eurót, csak hogy ne szenvedjen végig az úton, mint a vadászkutya?! A legtöbben ugyanis a felszállás és a kaja után mély álomba szenderülnek. Ha egy 300 fős gépen 10-20 ember használja a netet, az nem túl nagy üzlet, ha mondjuk száz, arra már lehet építeni, úgy értem, üzleti tervet…

Aztán ott vannak még olyan apróságok, mint például, hogy sok ország légtere fölött nem lehet használni, a netet. Olyan kis területeket jelent ez, mint például Kína, ahol még az átrepülő forgalom is jelentős. S nem kell mondani, milyen bosszantó egy AMSzterdam – Hong Kong járaton megvenni a hozzáférést, ami aztán Kína légterénél leáll. Ok, erre nagyon is korrekten figyelmeztetnek a légitársaságok, de akkor is…

Mindent összevetve, nagyon jó az inflight wifi, de még komoly okostelefon és tablet penetráció robbanásnak kell megtörténnie ahhoz, hogy igazán komoly üzleti lehetőséget jelentsen egy légitársaságnak, s ne csak olyan komoly beruházást, amely csak megtérül valamikor…

Ingyen Wifi a pesti reptéren, de mi a helyzet máshol?

Őszintén mondom, a reptéri Wifi az egyik legnagyobb kincs az utazás során. Ha ingyenes, akkor nagy kincs az utazónak – feltéve, hogy működik is – ha fizetős, akkor hatalmas kincs az üzemeltetőnek. Budapesten immár ingyenes a Wifi. Fogalmazzunk úgy, hogy immár biztos: a jövőben is ingyenes lesz. A reptéren ugyanis eddig is volt ingyenes Wifi. Hálistennek, ezután is lesz, s ami méginkább izgalmasabb, hogy a korábbiaknál jobb. De mi a helyzet a többi reptéren?

A reptér most egy igazán utasbarát szolgáltatást ad azoknak akik Budapestre érkeznek, vagy onnan távoznak. Leszállást követően ugyanis egy gyors e-mail check, vagy egy jó sok pontot érő foursquare check-in, netán egy Facebook post, kincs, ugye, azt tudjuk. Olyannyira, hogy az ember nem érzi jól magát, ha nem teheti. Sokan igazolhatják vissza, hogy a terminálépületbe lépve ösztönösen nyúlnak az okostelefonhoz és keresik a wifit. Nagy csalódás, ha csak fizetős van, pedig sok helyütt csak fizetős van. A budapesti repülőtér teljes induló utasforgalmi területén elérhetővé vált a vezeték nélküli internet kapcsolat az utasok számára. A 2A és a 2B Terminál indulási szintjén, valamint a SkyCourtban mostantól ingyenes internet elérést biztosít a Budapest Airport. Sajnos, az érkezési szinten ezek szerint nem lesz elérhető a szolgáltatás, vagyis, a külföldieknek nem lesz teljes az élmény.

A Budapest Airport közleménye szerint a fejlesztés egyelőre csak az elutazó utasok útvonalain és váróhelyiségeiben elérhető, tapasztalatok szerint az érkező utasok a lehető legkevesebb időt töltik a repülőtéren. Az Egek Ura Blog javaslata azért ennek ellenére az, hogy az érkező utasokra tekintettel legalább a csomagfelvételi csarnokban legyen elérhető a szolgáltatás, ez ugyanis nagyon kellemes élményt adna a hazánkba érkező külföldieknek, egyszerre nőne az ország- és a reptér imázsa, fentebb részleteztem pont, hogy érkező utasként miért fontos a net… Lehet, hogy csak 15 percet töltök a reptéren érkező utasként, de attól még van igényem az emailek letöltésére!

S még egy érv: nagyon sokan, idegen országban feltöltőkártyás mobilnetet vesznek saját telefonjukba, mert 10 euróért hozzá lehet jutni egy heti, lényegében korlátlan mobilnethez. De amikor valaki megérkezik, akkor még semmi nincs a kezében, a wifi képes telefonon kívül, s az tiszta sor, hogy az ember nem roamingol, csak ha muszáj.

Persze tudni kell, hogy lisztferihegyen eddig is volt ingyenes wifi. Évek óta. A Telekom és a Telenor – még Pannonként – is telepített wifit a terminálokba, s míg az előbbi fizetőssé tette egy idő után, a Pannon nevű hálózat ingyenes volt, igaz, az utóbbi időben elég megbízhatatlanul működött. Ezért tényleg örömteli, hogy a bud:free wifi és a bud:skycourt free névre keresztelt hálózatokon ingyenes szolgáltatást nyújt a Budapest Airport.

A kiválasztott hálózaton egy, a reptér által üzemeltetett honlap tölt be, amelyen a felhasználási feltételeket elfogadva két óráig akár megszakítás nélkül internetezhet a felhasználó. Ez egy utazás alkalmával bőven elegendő, a terminálokon várakozással eltöltött idő átlagosan alig több mint egy óra. Az internetet aktiváló oldalon a repülőtérrel és a repüléssel kapcsolatos fontos információkat gyűjtötte össze a Budapest Airport, így a járatinformációtól kezdve, a híreken át egészen a kereskedelmi ajánlatokig minden fontos információ megtalálható.

– Ma már teljesen jogos igény, hogy egy nemzetközi repülőtéren bárhol elérhető legyen az internet, akár üzleti, akár szabadidős célú a felhasználás, de az utazással kapcsolatos ügyintézést is gyakran egyszerűbbé teszi – mondta el Trencsén Andrea, a Budapest Airport Marketing és Innováció vezetője. A reptér, úgy látszik, nyomul az okostelefon-tulajokra, hiszen alig több mint egy hónapja mutatkozott be az okostelefonokra fejlesztett reptéri alkalmazás.

Úttörők vagy követők?

Érdemes azonban körülnézni Európában, hol, mi a helyzet Wifi téren? Nos, egyre több reptér nyújt hasonló limitált szolgáltatást. Bécsben például ingyen van. Münchenben SMS-kódot kell kérni a landing page-n, de ezért kap az utas fél órát, akárcsak Frankfurtban. Prágában ezer éve nem voltam repülővel, nincsenek infóim, Varsóban fizetni kell, s Zurichben sincs ingyenes szolgáltatás. Amszterdamban is van valamennyi idő ingyen, Párizsban nincs, Londonban sem, bár ott a várók mellett lehet ingyenes szolgáltatást találni – noha ez elég fapad megoldás. Brüsszelben a világ legdrágább wifijét árulja a reptér, Szingapúrban ingyenes, Isztambulban nem, Hongkongban bizonyos csarnokokban van free szolgáltatás, Amerikában nagyon változó, de a legtöbb esetben azért öt dollárt csak legombolnak az emberről.

A reptéri wifi egyébként ma már nemcsak az átszállókat célozza. Régebben az átszállók dolgoztak a reptéren, fizettek is a szolgáltatásért, mint a katonatiszt. Ma már számukra is alap az internet, de az okostelefonok és a tabletek terjedésével mindenki használja az internetet a reptereken. Pesten sajnos tavaly február harmadika óta nem nagyon vannak átszállók. Pedig ők igazán értékelték volna.

Internet és élő TV-adások a Turkish fedélzetén – még ingyen

A Turkish remek légitársaság, kiváló szolgáltatásokkal, s Star Alliance tagként a miles and more törzsutasok remek szolgáltatásait vehetik igénybe. Nemrégiben arról írtam, hogy az isztambuli Atatürk repülőtéren milyen pöpec várót alakítottak ki a business, first utasoknak és a gold státusszal rendelkezőknek.

Most pedig arról kell beszámolnom, hogy még az európai légitársaságok között is majdnem élen járva (a Lufthansa és bizonyos tekintetben a TAP előzött) bevezették a fedélzeti internet-szolgáltatást méghozzá a transzatlanti járatokon. Mi több, a Panasonic Avionics megoldását használva új funkciót építettek a fedélzeti szórakoztató rendszerbe, s bizonyos tévécsatornák adását élőben is lehet nézni, mintha csak otthon ülnél a nappaliban.

A szolgáltatás ráadásul ingyenes, persze csak a bevezető időszakban, később fizetni kell érte, egyelőre nem tudni, mennyit. (A Lufthansa a Skynet szolgáltatását 25 euróért kínálja 24 órára, amely érvényes a földön, az átszállások közben és a gépek fedélzetén is – noha még ők sem installálták minden repülőgépre, s mint korábban megtustuk, az A380-ra ők jó ideig nem is fogják. Hacsak a versenytársak ki nem kényszerítik.) Egyelőre a Boeing 777-300-asokon lesz elérhető a Panasonic Avionic megoldásával létrehozott fedélzeti internet, szépen fokozatosan installálva a teljes flottába. A szakértők szerint mintegy két évet vesz igénybe a törökök teljes flottájának felszerelése a Wifi eszközökkel, de az új gépek már így érkeznek. A kiváló ellátás mellett tehát még egy ok a Turkish választása mellett, ha kelet felé repülsz. Pontosabban, az USA felé is választhatod őket, adnak jó árakat is, csak hát, előbb el kell repülnöd ISTanbulba, majd onnan bevállalni némi extra durationt…

A Panasonic másik megoldása a LiveTv, ami azt jelenti, ami a nevébe foglaltatik, szóva a THY ezt is integrálta a fedélzeti szórakoztató rendszerébe, azt azonban sehol sem kiderült kiderítenem, pontosan mely csatornák esetében kínálják  az online TV-nézést.

Nyilván nem véletlen, hogy kelet felől jön az onboard Wifi. Noha drága dolog az installáció, azt hiszem az európai légitársaságok hamar fogják követni ezt a példát, mert, még ha fizetős is, a mai világban óriási versenyelőnyt jelent. Az Emirates is nemrég vezette be, így aztán bizonyosra veszem, hogy rövidesen a Qatar is jelentkezik újítással, bár ők igen sok gépükön élő mobilkapcsolatot biztosítanak, amivel még Blackberry-t is lehet használni (EDGE). A teljes értékű wifi innen csak egy lépés. El tudod képzelni, milyen az, amikor az Atlanti-, vagy épp a Csendes-óceán felől hazaskype-olsz?

Miért tiltja a WizzAir a mobilos flight módot?

Két és fél óráig nem ocsúdtam fel abból, hogy egy magát innovatívnak nevező légitársaság miért követeli utasaitól a mobiltelefonok teljes kikapcsolását?! A Wizz utaskísérői udvariasan ugyan, de ellentmondást nem tűrő hangon kapcsoltatták ki a mobilokat, miközben van olyan légitársaság, amelyik fedélzetén már a wifi-internet szolgáltatás működik.

Csütörtökön Barcelonából repültem haza a WizzAir járatával. A gép pontosan érkezett, s flottul indult is, eltekintve attól az apróságtól, hogy az utolsó pillanatban kaput cserélt a repülőtér, ám az információ “hangosbemondásával” nem szőröztek sokat. Még szerencse, hogy csak két kapuval tették arrébb a gépet, így aztán vizuálisan is feltűnt, hogy a szép magenta-lila madár honnan indul.

A beszállítás flottul ment, az utaskísérők dinamikusan és udvariasan terelgették az utasokat, ám a meglepetés akkor ért, amikor többször is bemondták: kapcsoljuk ki a mobilokat – de meglepetésre – s nyomatékosították: ki kell kapcsolni azokat, a flight mód nem elég. Furcsa volt ez, gondoltam, biztos, valami szigor, ami benne maradt a protokollokban, de lazán kezelik, de kiderült hogy nem. A stewik minden utast figyelmeztettek, akik offline olvasgattak anyagokat a mobilokról. Udvariasan, de bizony szigorúan.

A legkomikusabb helyzet az volt, amikor egyik ismerősömet utasították rendre, aki egyébként – nyilván ezt a személyzet nem tudhatta – az egyik magyar távközlési cég műszaki főnökeként két dologhoz ért igazán: a rádiótelefon-rendszerekhez, s mivel hobbista pilóta, a repüléshez. “Kapcsolja ki teljesen a mobilt, nem véletlenül mondjuk be!” – utasították helyre. Ismerősöm szó nélkül kikapcsolta a készüléket, én pedig a nem létező bajszom alatt diszkréten mosolyogtam…

Mert ugye, ma már egyre több légitársaság vezeti be a fedélzeti telefon és wifi szolgáltatásokat, a flight mode pedig jó ideje be van épülve a légitársaságok gyakorlatába. Például, amint blogtársunk, a GulliverUtazik megírta, már a Norwegian Air Shuttle fapados is elhatározta, hogy minden gépét felszereli wifi internet szolgáltatással. Akárcsak a Lufthansa, az American, a Delta, a Southwest és még sorolhatnánk. Ennek fényében fura a WizzAir gyakorlata.

Már csak azért is, mert nyilván nekik is fontosak az ismerősömhöz hasonló üzleti utasok – miként az Váradi József vezérigazgató többször is elmondta – ám az ilyen apróságokkal nem járulnak hozzá ahhoz, hogy egyre több cég vegye igénybe a szolgáltatásukat. Lévén, az üzleti utasok offline is tudnak dolgozni: anyagokat, az előre letöltött leveleket olvasgatják, s így tovább. Lehet, hogy a Wizz-nek is ez irányben kellene fejleszteni, s a fedélzeti internet bevételeiből profitot termelve tovább csökkenteni a jegyek árát?!