Wifi az Air France és a KLM fedélzetén is

Az Air France és a KLM is bevezette a fedélzeti wifi elérést, úgy kellene inkább mondani, hogy az Air France KLM csoport, amely a világ harmadik legnagyobb légitársasága, már ami a megtett utaskilométereket illeti. 223 milliárd 787 millió megtett utaskilométerével az AF-KL  a harmadik legnagyobb teljesítményű légitársaság a világon, a United és a Delta mögött. Vagyis, épp ideje volt rátérniük erre a Wifi kérdésre, még ha csak kísérleti alapon nyomják is. Két 777-300-ason kínálnak Wifi szolgáltatást, Európa és Amerikai közötti járatokon, 10.95 eurós egyórás (drága) és 19.95 eurós 24 órás (meglehetősen jutányos) áron, ami lényegében európában elfogadott árszintté kezd válni. De szükség van-e wifire a fedélzeten? Megéri? Mihaszna?

Első blikkre a kérdésekre adhatunk hitéleti tipusú választ, miszerint: “naná, hát a fedélzetről facebookozni milyen menő”, illetve “a hagyjatok már békén, örülök, ha a levegőben ki tudok kapcsolódni az emailek és az sms-ek özönéből…” Ha üzleti oldalról közelítjük mega  kérdést, akkor csípőből tüzelnénk a választ, hogy manapság már alapelvárás az onboard wifi, az a légitársaság, amelyik nem nyújtja, az lemarad. A reális kép persze e megközelítések kombinációjával rajzolódik ki. Menjünk kicsit vissza ehhez a múltba!

2006-ot írunk, amikor a Lufthansa a Panasoniccal közösen megmutatja, hogy igenis, lehet wifizni a fedélzeten, mindezt egy Frankfurt és Washington között közlekedő gépen. Olyan drága volt, hogy csak a business classon merték bevezetni, noha a rádióhullám nyilvánvalóan átér az economyra, mindegy. Végül a szolgáltatás érdeklődés hiányában megszűnt, de a cég folyamatosan figyelte a lehetőségeket. Ahogy mindenki más is.

Aztán jött olcsóbb technológia, meg jobb is, eleinte az amerikai belföldi járatokon jelent meg a kis wifi jelecske, az American, a Delta, a JetBlue és a Virgin america járatain. Jó, a kontinens fölött könnyebb megoldani a széles sávú átvitelt, mint az óceán fölött, de ismertetném a máig használt árakat. 2 dollár egy fél óráért, öt dollár az egész járatra – sajnos ezt a tarifát a közelmúltban kivzették – 15 dollár egy napra, 40 dollár egy hónapra, és 469 dollár egy egész évre. Sokkal kedvezőbb árak, igaz, nagyobb a piac, az egész USA egy ország, így nincsenek jogi problémák a se szeri se száma különböző telekom szolgáltatóval, mint az európai légtér fölött, s még sorolhatnánk.

Aztán, jött a Norwegian, az innovatív európai low-cost, s ők is bevezették a szolgáltatást, elég jó áron, s a fullfare jegyet vásárlóknak pedig INGYEN. Aztán jött a Lufthansa és a FylNet, elkezdték felszerelni a flottát a wifi kommunikációval, a Turkish Airlines 2011 óta kísérletezik a 777-eseken – amelyekre a Boeing kínál gyári megoldást – a kísérlet alatt ingyen adták az online kapcsolatot, a Singapore is lépett, az Emirates is netesíti az A380-as flottáját, a Qatar Airways új gépein is van net, s még bizonyára sokan jönnek majd a sorban. Személyes véleményem, hogy a wifi internet nem hiányozhat a fedélzetről. Kérdés csak az, mennyiért, s milyen gyorsan terjed el, nem utolsó sorban, milyen gyorsan térül meg.

Mert egy gép wifi képessé tétele több tízezer euró, típustól függően, tehát az sem mindegy, milyen piacon repül az adott légitársaság. Én például azt gondolom, hogy pont a low cost piac, a fiatalok miatt hatalmas bevételgenerátor lenne a diszkontoknak, ma nincs olyan fiatal turista, aki ne adna három-négy eurót azért, hogy netezhessen BUD és Luton között. Ehhez képest nemzeti fapadosunk, a Wizz Air még a flight mode használatát sem támogatja (ami egyébként a vérciki kategória, szvsz.) tehát aligha várható az inflight internet. Például azért sem, mert a gépek upgrade-je esetén a gépet hosszú napokra kell kivenni a rotációból, amit a fapadok nem engedhetnek meg maguknak. Marad a hosszabb karbantartások időszaka, de azokat is meghosszabbítja pár nappal ez a művelet, s az üzem nem úgy van tervezve. Száz szónak is egy a vége, az inflight wifi beépítése drága dolog.

Ki használja s mennyiért? Mint említettem, a diszkont utazók bizonyosan használnák, kivéve azokat, akiknek nagyon ki van számolva a pénzük. Egyre többen vannak. Nézzük az interkontinentális járatokat! Bár a szolgáltatás alapvetően az üzletemberekre lő, nem biztos, hogy ők a legkomolyabb célcsoport. Az üzletember a business classon pihenni, relaxálni, aludni szeretne, csak akkor dolgozik, ha nagyon muszály. Persze, hallottam már olyan cégről is, amelyik engedi az alkalmazottját business-en utazni, s ki is fizeti a jegyet, ha az munkával tölti a repülési időt. (Ezt inkább nem is minősítem…) Ha mégis netezne az utas, mondjuk munka vagy szórakozás miatt, jogosan várja el, hogy a háromezer eurós jegyébe tartozzon bele a fedélzeti wifi, ne gomdoljanak le róla még húsz eurót. Ezt is megértem.

Ott van viszont a turista osztály. Én magam szeretek dolgozni a repülőn: írni, cikkeket és anyagokat olvasni, vagy éppen csak a meg nem válaszolt mailjeimet rendezni. Én imádom a fedélzeti wifit. Különösen az éjszakai járatokon, mert egész egyszerűen képtelen vagyok aludni az economy székekben, a fedélzeti szórakoztatórendszerek nem foglalnak le két ótánál tovább, ha lehet, filmet is a saját gépemen nézek. Kivéve egy-két légitársaság, ahol tényleg kiváló inflight entertainment van, ilyen a Qatar, az Emirates vagy épp a Singapore. Ha lenne netem, akkor vidáman telne a New York – Párizs út, s nem utolsó sorban, csak úgy szaladna az idő!

Na persze, kérdés, hány ilyen van egy járaton, mint én? aki boldogan fizet húsz eurót, csak hogy ne szenvedjen végig az úton, mint a vadászkutya?! A legtöbben ugyanis a felszállás és a kaja után mély álomba szenderülnek. Ha egy 300 fős gépen 10-20 ember használja a netet, az nem túl nagy üzlet, ha mondjuk száz, arra már lehet építeni, úgy értem, üzleti tervet…

Aztán ott vannak még olyan apróságok, mint például, hogy sok ország légtere fölött nem lehet használni, a netet. Olyan kis területeket jelent ez, mint például Kína, ahol még az átrepülő forgalom is jelentős. S nem kell mondani, milyen bosszantó egy AMSzterdam – Hong Kong járaton megvenni a hozzáférést, ami aztán Kína légterénél leáll. Ok, erre nagyon is korrekten figyelmeztetnek a légitársaságok, de akkor is…

Mindent összevetve, nagyon jó az inflight wifi, de még komoly okostelefon és tablet penetráció robbanásnak kell megtörténnie ahhoz, hogy igazán komoly üzleti lehetőséget jelentsen egy légitársaságnak, s ne csak olyan komoly beruházást, amely csak megtérül valamikor…